azt is mondhatnám, hogy jobban vagyok, de sajnos nem. vagyis lépni már tudok - pár napja még csak húztam a lábam -, de a fájdalmak a lábamban megmaradtak. ez azért nem olyan vicces, viszont a két karomon annyi helyen lőtték el a vénáimat, hogy legalább már azt sem tudom mozgatni fájdalom nélkül. szóval mégis hahaha, mert ha jobban nem is nézek ki, legalább szánalmasabb látványt sikerül már nyújtanom a köz felé..
a természet legújabb ajándéka számomra egy gerincsérv volt. köszönöm szépen, de nem fogadhatom el - mondanám, de már itt hagytak vele, meg a kínokkal, amit okoz. sebaj, ezt is túlélem majd, még ha beledöglök is...
jelenlegi munkahelyem jelenlegi főnökéhez ma délután érkezik a régi (külföldi anyacégű) munkahelyem régi (külföldi) főnöke. ez mondjuk nem tűnik olyan nagy dolognak, bár a két munkahely között soha semmilyen összefüggés nem volt (rajtam kívül), és a régi főnököm éppenséggel 16-17 éve volt a főnököm.
talán az ad valamiféle érdekesebb felhangot a dolognak, hogy a régi főnököm volt életemben az egyetlen főnök, akivel nem kizárólag munkakapcsolatom volt. persze pont ez tette működésképtelenné a dolgokat, és ez a dolog olyan jól bevésődött, hogy azóta soha nem mentem olyan helyre dolgozni, ahol kicsit is tetszetős volt a leendő főnököm. nem érné meg...
szóval érdekes lesz újra találkozni, mert utoljára kb. '97-ben láttam, és akkor még fiatal voltam, meg bohó, és talán akkor még mindig érdekelt volna.. de azért 14 év az tizennégy év. és persze azért majd próbálok nem hülyét csinálni magamból. úttörőbecsületszavamra.
