- Ugye anya a gyerekek meg az anyukájuk nem csókolóznak? - kérdezte a Jógyerekem tegnap.
- Nem, ők nem. Leginkább a felnőttek csókolóznak egymással, akik nagyon szeretik egymást. - mondtam.
- A Laura azt mondta, hogy szerelmes belém, de a Csege szerint csak eljátssza. Pedig ha szerelmes lenne belém, az jó lenne. - mondta távolba révedő tekintettel.
- És szerinted miért lenne az jó neked?
- Hát, mert akkor kipróbálhatnám a csókolózást!
- Értem. De az nem baj, hogy nagyon nyálas dolog a csókolózás?
- Hát, mire felnőtt leszek, majd megszokom.. - vonta meg a vállát.

élet. életben vagyok. élek, túlélek. de semmi nem olyan fontos, mint az ilyen kis 'apróságok', ami megtölti ezt a négy betűt valamivel, valami csodálatossal:

utazunk innen oda, vagy épp onnan ide. a Jógyerekem mesél nekem a kocsiban mindenféléről, aztán azt mondja elmélázva, "tudod anya, annyi jó dolog van a világon..." rákérdezek, hogy "és mi a legjobb dolog a világon, szerinted?" - hiszen már öt évnyi tapasztalata van jódolgok terén. felcsillan a szeme már attól ahogy rágondol, mosolyog rám, és azt mondja: "hát Te vagy a legjobb dolog a világon!"

 csodálatosan jó dolog, hogy Ő az én gyerekem, és vele, mellette élhetek úgy 20 évet :)

egyébként pedig minden olyan, mint nálam, velem, mellettem lenni szokott. új óvoda, új albérlet, új betegség, új örömök, új kínlódások újítják meg a napjaim. miközben régi munka, régi harcok, régi emberek rágják tovább az életem szép, lassú tempóban. egyre többet sikerül ezekből a piócaként rámtapadó dolgokból lesöpörni magamról, de még mindig van néhány elvaratlan szál, néhány régóta húzódó lezárandóm. szépen, sorjában, nem szaladnak el úgysem..