már otthon fekszik, vagyis inkább nem fekszik, mert ő már jól érzi magát. én viszont valószínűleg öregedtem egy évet abban a percben, mikor az óvodába érkezve a mellettem elrohanó mentősöket meg a távozókat magam elé engedtem, majd mikor beléptem az oviba, a sok gugoló mentős, orvos, óvónő térde között az én fiam sárga pólója villant ki.

minden lelete rendben, nincs belső vérzése, nincs bordatörése, és nincs fejsérülése sem. én meg majdcsak felépülök ebből is..

gondoltam ma, hogy írhatnék néhányat, mert annyi minden történt mostanában, és végre kezdek majd idővel is jobban állni. de aztán megint történik valami, és most a Jógyerekem egy kórházi ágyon alszik, én pedig eljöttem, hogy reggel, mire felébred, ismét mellette lehessek mosolyogva, szépen, ahogy a csillag megy velünk az égen..

máskor is, de most nagyon érzem, hogy jó lenne, ha lenne AZ, aki például a kórházi ágy mellett leváltson, ha kell. de nincs. hiába, nem juthat mindenkinek ilyenfajta kincs..