hehe, most találtam meg, hogy a február végi bejegyzésem eddig nem jelent meg, mert piszkozatként lett elmentve. sebaj. azóta egyszer beszéltek már telefonon, persze nem az apuka hívta a kisfiát, hanem fordítva. bár jobban meggondolva már az is nagy dolog, hogy felvette neki a telefont, mert eddig ugye nem is beszéltek 2007 decembere óta. bölcs, okos felnőttként a második percben azt kérdezte tőle, hogy elmegy-e hozzá kanizsára. na most erre mit felelhet egy majdnem ötéves gyerek? fogalma sincs, mit jelent elmenni hozzá, mert még sosem járt ott. nem is gondol arra, hogy oda nélkülen kéne mennie, hogy egy másik nő viszont ott lesz, hogy onnan nem jöhet haza hozzám néhány óra múlva, és hogy ott pl. egy árva darab játéka, macija, holmija nincsen. mert régen elmenni apához egészen mást jelentett, újrafogalmazva meg ez még nincsen. így a neheze megint csak rám maradt, próbálhatatm elmagyarázni, ez hogy is lenne, mit is jelentene, ha elmenne apához. én nem bánnám, ha menne, de erre fel kell készülnie mindkettőjüknek.  ezért kérem mindig, ha erről beszélünk, hogy előbb találkozzanak néhányszor, mielőtt elvinné. hogy kicsit megismerjék egymást.
itt persze meg is akad a dolog, mert a 'mit tudsz vállalni' kérdésemre soha nincs válasz. egyszerűen képtelen elkötelezni magát annyira, hogy néhány hetente, kéthavonta, félévente, akármikor de akkor bizonyosan találkozzon a Jógyerekkel. a telefonbeszélgetés óta eltelt három hét úgy, hogy nem is jelentkezett...