tegnap eljött a Jógyerek apja. na nem hozzá, csak ide az irodába, pontosabban a mélygarázsba, hogy elvigyen egy doboznyi cuccot, amit kért. gondoltam, adok neki egy fényképet a több, mint egy éve nem látott gyerekéről, hogy legalább megismerje legközelebb, ha esetleg. minek következtében végignézhettem, amint teátrálisan szenved attól a helyzettől, amit ő maga alakított ilyenre. volt könnycseppmorzsolgatás, szipogás, és a kihagyhatatlan 'miattad van ez, mert nemnormálisan viselkedtél tavalyelőtt' mondat. sztán panaszkodott egy hosszasat, hogy milyen sanyarú az életük, meg a gazdasági helyzet, gondoltam, minek versenyezzek vele, egyezzünk meg, hogy nekik rosszabb. én túlélek mindent (igen, mégha olykor beledöglök is..).  mivel a fényképpel a kezében megkérdezte, hogy van a Jógyerek, egy percben összefoglaltam az elmúlt egy évét, megemlítve a pokoljárásunkat a parlagfűallergia révén. természetesen megint elkezdte, hogy olyan nincs, hogy allergia, az egy hülyeség, de még mielőtt hosszas kioktatásba kezdett volna, megmutattam a feldagadt arcú képet, amit az orvosnak csináltam, hogy lássa, mivel is álltunk szemben. ettől azért elakadt a szava, és mindjárt az allergiáról beszélgettünk, meg a hogyan lehet meggyógyítaniról.. aztán mivel ez a téma szóbahozta a forrásoldalt és annak szűkösségét, hirtelen indulnia kellett, mert már késésben volt valahonnan. végülis több, mint másfél év után először sikerült felnőtt (és emberi) módon 8 percig beszélgetnem vele :)

vannak azért ám jó dolgok is. például nyertem a lottón. nem is egyszer. elsőleg két számot találtam el véletlenül, majd a hatalmas nyereményből két héttel később hat szelvényre is futotta, és abból összejött egy háromtalálatos. ezt a tizenkétezer egységnyi nyereményt még nem tudom, hogy és mibe is fektessem be, úgyhogy még nem vettem fel a pénzt, megfontolt szeretnék lenni :)

úgy tűnik, van, aki észrevette, hogy én is ezen a bolygón vagyok. aztán meg lehet, hogy ezt csak én gondolom, most még minden olyan érdekesen fura.
nem tudom, hogy mennyire vagyok hajlamos túl-, vagy éppen alulértékelni dolgokat majd' két év egyedüliség után..
próbálok most csak arra figyelni, ami nekem  jó, és közben nem törődni avval, amire máskülönben eddig mindig nagyon ügyeltem. fura, és zavaros. minden. de azért a várakozás, készülődés a lelkemben, az izgalmas, és jó.