aztán már nem történtek nagy katasztrófák, és az Apuka sem jelentkezett többé, így csak egy kicsit volt feszültségterhelt a karácsony, nem tudván, mikor jelentkezik mégis.
új évet kezdtünk, és valahogy egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy ez most majd könnyebb lesz, meg jobb, meg szebb. egy kicsit sem éreztem semmi ilyesmit, pedig ez nálam elég szokatlan, mert többnyire optimizmussal, lelkesedéssel lépek túl egy-egy nehéz éven. az sem mondható, hogy fásult beletörődés, vagy letargia, pesszimizmus az oka ennek. egyszerűen csak úgy álltam ott éjfél körül egy vidám társaságban a Jógyerek kezét fogva, hogy biztosan tudtam, még nem ért véget a megpróbáltatásunk, de van még erőm bőven, így aztán nyugodtan és békésen mosolyogtam az újévre.
és akkor el is kezdődött úgy igazán.

van óvodapszichológus, akihez végülis én járok, nem a gyerekem, és nagyon jó lesz biztosan majd, de most még egyáltalán nem az.

van munkahely, ahol az idén a fizetésemelés persze elmarad, miközben egy szerverprobléma miatt elveszett három heti munkát kell pótolni, így aztán egy hete a 3-4 óra alvás már komoly luxus, erre is általában hajnali 5 és 8 között kerülhet sor, mert persze reggel időben kell beérni az óvodába, aztán meg már mehetek is újra a dolgozóba. újra hajnalig, még hétvégén is.

van az adó(minden)hatóság, aki szeretne egy ügyet lezárni végre, ami nekem nem jó. de nem elkerülhető, így a (már nem létező) szabad perceimben azon agyalok, hogy mit hogyan szervezzek, tervezzek át az ügy érdekében.

és van a mindenmás, például a főbérlő, aki 2002 óta nem kapott villanyszámlát, és most azt intézgetem valahogy, hogy ne úgy, és ne annyit kelljen fizetni, hanem legalább részletben valahogy.

és pont az i-re, jövőhét végére esedékes a félévi dolgozat az egyik iskolában, február 19-én meg a vizsga, a másikban. tanulni még el se kezdtem..