a Jógyerek allergiavizsgálatának eredménye a laborosokat és a doktorbácsit is megdöbbentette. parlagfűre a vérből kimutatható ellenanyag értéke a normálérték közel kétszázszorosa volt, de egy átlag-parlagfű-allergiás értékének is hússzorosa.
a doktor szerint nagyon ne számítsunk javulásra, ha ilyen fiatalon már ilyen súlyos az allergiája, a tünetek vélhetően rosszabbodnak.
szokás szerint én már készülök a széllel szembeállni. van még bő félévem a következő tavaszig a lehetetlenre, és innentől pedig reszkessen minden parlagfűtenyésztő is, mert megtalálom.
2008. 09. 15.
múlt vasárnap elkezdődött egy újabb iskola, érdekes, jó. távoli célokhoz hasznos. viszont sok egyeztetést igényel, hogy kéthetente el is jussak oda pár órára. most persze mással kéne foglalkoznom inkább, mert közeledik a pénzügy vizsgám, ami elég húzós lesz, és rengeteget kellene esténként tanulni rá, de jelenleg az a helyzet, hogy állandóan és rendkívüli módon álmos vagyok, úgyhogy bő nyolcóra alvással is csak kínlódás a reggel. viszont nem lenne baj, ha legalább éjfélig tudnék tanulni minden nap. talán majd jövő héttől, addig meg igyekszem kialudni magam valahogy.
9:39
2008. 09. 03.
ma sikerült otthonhagyni a konyhaasztalon egy halomban két telefont, a gondosan elkészített, dobozokba csomagolt ebédet, és a tornaruhát a Jógyerek délutáni judo edzésére.
erre már az Árpád hídon rájöttem, de így is pár percet késtünk az oviból, úgyhogy kigondoltam, hogy majd ebédidőben hazaszaladok a cuccokért. sajnos mindenkinek ma kellett mindenféle sürgős meg fontos, meg sürgősfontos, így már elmúlt 1 óra, mikor hazaindulhattam, farkaséhesen.
a telefonon 2 nemfogadott hívás és egy hangpostaüzenet várt az óvodából. ez némi sokkot okozott, az allergiás rohamok miatt, de az üzenetből kiderült, csak azért kerestek, mert az ének tanárnéni szeretné, ha Jógyerekem csellózni tanulna, és ezt akarták velem megbeszélni.
miután túljutottam az első riadalmon, a rántotthúst meg a palacsintát megmelegítettem kicsit (mindkettőt csak melegen vagyok hajlandó és képes megenni), és mivel egyébre már nem volt időm, bedobozoltam még fél üveg csemegeuborkát, köretnek, és megragadtam egy kisebb fürt szőlőt kifelé menet.
viszonylag egyszerű ebédemet a nagykörút lagymatag forgalmában sikerült elfogyasztanom, a palacsinta még épp meleg volt, mikor az irodába érve nekikezdtem.
a csellót meg még kigondolom, mert nem olcsó dolog a zenetanulás - bármennyire is szeretném -, de momentán pénzbenileg állok a legcudarabbul (évek óta nem volt ilyen vacak a helyzetünk).
a Jógyerek allergiája most engem küld a padlóra szépen, lassan és kíméletlenül. harmadik hete folyik az orra rendületlenül, éjjel-nappal. mostanában már nem annyira, de még mindig eléggé.
a három hét alatt eddig egyetlen egyszer, szombat hajnalban sikerült 4 óránál többet aludnom egyhuzamban - 2:18 után csak 8:42-kor ébredtünk fel. (már ő is nagyon ki volt fáradva, szerencsémre)
volt egy fázis, mikor kábé embert tudtam volna ölni - vagy legalábbis bárkit laposra vertem volna -, ha nem hagy lefeküldni valamelyik este. most a csendes beletörődős rész van, mikor éjjel ötödször is gépies mozdulatokkal megyek át, nézem meg, hogy nem vérzik, csak folyik, törlöm meg, itatom vízzel, takarom be, bújok vissza. egyetlen változás van csak, sikerült rábeszélnem, hogy éjjel ne rohanja végig a lakást, csak szóljon, és én megyek oda hozzá - ez jóval kisebb terüleltre korlátozza a vértakarítás felületét -, viszont a szivem állt meg ötször egy-egy pillanatra, mikor kétségbeesett hangon átordított a fal másik oldaláról értem. de most egyszer sem vérzett.
bár vért így is kell takarítani, mert legalábbb négy helyen kentem szét szúnyogot falakon.
