hetek/hónapok óta van vele valami, talán valami jelzés ez, de nem tudom még megérteni, hogy mit üzen.
kora tavasszal esőzéskor beázott a lakásom, ahol nem én lakom.
tavasszal eltörött a cső az albérletben a mosógépnél, kis időre úgy látszott, falat is kell bontani.
május végén a saját lakásom szomszédja és közös képviselője felváltva elkezdte rágni az életemet, hogy ázik a szomszéd fala a fürdőszobám felől - állítólag már 10 éve így van ez, de eddig nem volt olyan vészes, mint most. eleinte ők akartak jönni vízszerelővel, később változott a terv, én csináltassam meg, falbontással, miegymással. a dolog még mindig nem oldódott meg, mivel egy időpontra összeszervezni a szomszédot, a közös képviselőt, az albérlőmet és az vizesembert még eddig nem sikerült. mindig van egy, aki épp nem ér rá, vagy épp nem veszi fel a telefonját mondjuk két napig (nyaralás óta én vagyok, aki nem veszi fel a szomszédnak, sémonmíí).
múlt kedden éjjel nagyon esett, és megint beázott a lakásom.
ma hajnalban az albérletemben pedig elöntötte a fürdőszobát a víz, egy két méter magasan szerelt, addig észre sem vett csapból kifolyólag.
a margóra pedig:
gyerekkoromból igen kevésre emlékszem de egy visszatérő rémálmomra igen, feküldtem az ágyamon, és a szoba lassan megtelt vízzel, én pedig nem tudtam felkelni az ágyamról, és tudtam, hogy nemsokára meg fogok fulladni. (háton úszni még most sem, pedig tudok, csak nem.)
megfejtéseket szerda éjfélig a kiadóba eljuttatott (esetleg) képes levelezőlapon lehet beküldeni, 'aqua' jeligére. sorsolásról írásban értesítjük a nyertest. a jól megérdemelt jutalom elnyeri méltó gazdáját.
és vasárnap volt, és csodálatos, de tényleg elutaztunk.
és most pedig azt gondolom, hogy a 10 napos az igazán ideális nyaralás, az egy hét néha kevés, a kettő talán sok lenne. ez pedig most éppen a tökéletesen jó volt.
és kiolvastam két rendkívül vastag magazint, meg két könyvet, megnéztünk vagy 5 filmet, naponta kétszer úsztam, minden nap kis hegymászás volt az öbölig, hogy fürödhessünk, és vasárnap napfelkelte előtt elindultunk Szent Vasárnap falujába, hogy felmásszunk a sziget legmagasabb hegyének (626 m) tetejére. és ebben is volt valami csodálatos: a 4 éves Jógyerekem önerejéből szintén felgyalogolt a hegyre (ebbe azért besegített egy nagy doboz csupacsipsz is - még jó, hogy megnézte előtte a Túl a sövényent, hehe).
az édes otthonom ma meg embertelen mennyiségű mosatlan ruhaneművel vár.
van az embernek sok ismerőse, akik időnként - ki gyakrabban, ki ritkábban megérdeklődi, hogy mi van velem, velünk. általában nem panaszkodom, egyrészt mert attól úgysem jobb semmi, másrészt meg nincs is rá különösebb okom - szerintem. elmondom, hogy jól vagyunk, megvagyunk, nyugodtan, békésen éldegélünk. aztán finoman - vagy kevésbé - rátérnek, hogy és? van már valaki? új pasi? nincs - felelem -, mert hát hogy nincs. nagy kerek szemek, vagy értetlenkedő hangsúly: de hát miért? te olyan fiatal vagy még, csinos, okos, kedves... hogyhogy? hát, nincs "érdeklődő" sem, felelem csendesen. és akkor itt jön az, amiért lassan át tudnám harapni bárki torkát. a bölcs, világmegváltóság: jajj, pedighát annak a gyereknek csak kéne egy apa is, mert hát az azért fontos, hogy legyen apja...
elnyomok egy azbazmeget, és egyetértek. jahh. fontos. tényleg. mert igen, tényleg az.
mostantól minden egyes alkalommal (kb. 3 naponta) azt fogom válaszolni, hogy igen, tényleg kellene a Jógyereknek egy apuka, úgyhogy kérlek szólj, ha találtál neki egyet.
Örülök, hogy a gyerekemnek mindenki szeretne egy apát. és ha ettől lepattan a témáról bárki, akkor tessék, ne legyen, hogy nem tettem érte: "aranyos, jópofa, vidám, jólnevelt 4 éves gyermekemnek apára van szüksége. mellesleg én is jópofa vagyok. jelentkezéseket 'kell egy apa' jeligére a szerkesztőségbe lehetküldeni".
én egyébként beérném avval is, ha találnék egy felnőtt pasast, aki ismeri még a tisztelet, felelősség szavak jelentését, és alkalmazni is tudja az elméletet (szeretni, meg őszintének lenni egy kapcsolatban úgyis alap, nem?), nem rémül meg egy gyerek láttán, és boldogul vele, ha én elmegyek, a konfliktuskezelésben pedig nem tekinti szóba jöhető eszköznek az izomalapú megoldásokat (értsd nem akarja elverni a gyereket, ha rossz).
