D2390 bőr jóindulatú daganata.
ez a mondat aranyozta be a mai reggelemet, a délutánt pedig a Jógyerekem fogja az óvodában, anyáknapja alkalmából. annyira készül, várja, izgul, hogy már ez önmagában csodálatos, én pedig könnyekig meg fogok hatódni a versen, az éneken és az ajándékon, amivel készültek. úgyhogy viszek zsebkendőt, mert ilyen kis elérzékenyülős vagyok :)
hétfőn betörtek anyámhoz. a hevederzár zavarba sem hozta, és nem lévén falszomszéd sem, egészen nyugodtan borította össze a lakást értékes holmik után kutatva. a műszaki cikkek nem érdekelték, nyilván nem lehet azokkal egy száz lakásos panelból feltűnés nélkül kisétálni. viszont minden egyéb "kincsünket", az összes gyerekkori emléket, apró kis karláncokat, fülbevalókat, néhány gyűrűt mind elvitte. sajnos talált némi készpénzt is - nővérem csekkjeire hagyott itt pénzt.
ma reggel volt a biztosítós pasas, kb. a 40%-át térítik meg a tényleges kárunknak. nem vagyunk jók hazudozásban, úgyhogy rá is csesztünk, ahogy kell. 31 éve fizetjük a biztosítást, most először törtek be. kb. 6 évi biztosítás díját kapjuk vissza.
egy hete elutaztunk egy erdei házba sok másik családdal együtt. közel harmincan nagyon jól lehet szórakozni, a gyerekek is önszerveződnek, így bírónő barátnőmmel órákig ücsöröghettünk a tűz mellett egy (sokszor újratöltött) pohár borral a kezünkben anélkül, hogy a gyerekeink egyáltalán azt ellenőrizték volna, hogy élünk-e még - nemhogy velük kellett volna foglalkoznunk. nagyon jót tett nekünk ez a fajta kikapcsolás, nekünk, akiknek esténként egyetlen nehéz nap után sem lehet a gyereket arra kérni, hogy ma legyen szíves mással játszani helyettünk, mástól kérni a polcról a könyvet, mással főzetni a vacsorát vagy másnak nyúzni az idegeit úgy egyáltalán. vasárnap hazafelé pedig egyszerre gondoltuk ki, hogy amint elalszanak a srácok hátul, megállunk az első kávézós helyen, és a kocsiban alvó fiúk mellett kávézunk egyet olyan lazán, csajosan, ahogyan azt mindig szeretnénk, és fényévente meg is adatik. Dunakeszinél pont meg is adatott nekünk az a félóra. szóval csodálatos volt a hétvége :)
10:26
2008. 04. 17.
most pedig megyek, és odatartom a kés alá a bőröm, hogy kivágjanak belőle egy darabot, mert pöttyös. veszélyesen pöttyös. a többi pöttyöt még megfigyelik. ettől amúgy néha be vagyok tojva, néha elviccelem. de ez a késes dolog igazán nehezen emészthető, még akkor is, ha két hét múlva vigyorogva fogom olvasni a szövettani eredményt..
9:30
2008. 04. 04.
hogy a rosseb egyen meg minden kimosott papírzsebkendőt..
0:07
2008. 04. 03.
az én Jógyerekemnek elképesztő étvágya van. az óvodában uzsonnázik ugyan, de mire érte megyek, annak majdnem két órája, ígyhát soha nem meglepő, hogy köszönés utáni első kérdése a 'mit hoztál nekem enni?' szokott lenni. ma viszont elképedve figyeltem, mit meg nem bír enni. fél hatkor egy nagy banán és egy hatalmas alma, amivel kb. 15 perc alatt végzett. hétig vásároltunk, bár közben tett még megjegyzést arra vonatkozóan, hogy korog a gyomra, nagyon éhes, és vajon van-e még egy banán a kocsiban. fél nyolc körül kapott egy csokis tejszeletet, mire kidobtuk a zacskóját, már nem is volt sehol.. itthon pedig vacsorára kért egy áfonyás tejberizst (szigorúan melegítve), majd utána megevett egy fél vajas zsemlét paradicsommal. fürdés után megkérdezte tőlem, hogy ehet-e még egy kis csokit, mert nagyon éhes... (hehe, ezt nem voltam hajlandó elhinni, de választhatott egyet holnapra..)
nekem apám mindig azt mondogatta, hogy inkább etetne, mint ruházna, mert úgy sokkal gazdaságosabb voltam, én viszont jó, ha felkészülök és még a serdülőkora előtt valami bankkölcsönre teszek szert :)
23:55
2008. 04. 01.
a Jógyerekemet pedig ma egy különleges ajándékkal lepem meg, elviszem a STOMP koncertre. ez azért is olyan jó, mert csak úgy az öröm kedvéért lesz, nem születésnap, meg húsvéti nyúl, csak hogy jól érezzük magunkat együtt valahol, amire jó lesz mindig emlékezni. azt pedig, hogy végül ez mégsem kerül nekem egy kisebb vagyonba, Tündér H.-nak köszönhetem, mert életemben először kaptam két tiszteletjegyet. nem mondom, hogy tönkre tett volna az a fejenként 19,000 egységnyi pénz, de szerintem az nagyon sok pénz, egy esti szórakozásra, ugyanakkor életreszóló és felejthetetlen élmény is lehet egy kisfiúnak, aki csodálja a zenét*.
és tényleg, még soha ingyen mozijegyem sem volt, szóval kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy pont most és pont erre kaptam lehetőséget 'ingyenélőnek' lenni :)
*a Jógyerekem nemrég azzal fenyegettem meg, hogy ha továbbra is lemalackodja a ruháját evés közben, vissza kell mennünk a bölcsődébe, hogy újra megtanítsák szépen enni. ekkor letette a kanalát, nagy kerek szemekkel hosszasan rámnézett, majd azt mondta: "de anyu! én nem mehetek vissza a bölcsődébe, mert ott nincsen ének-zene óra!"
egyébként pedig lévén az elhatározás, hogy mostmár egy másik 'fajtából' szeretném megtalálni a páromat (nem abból, amiból az eddigi pasik választódtak), önmagamban keresem a megoldást. ehhez pedig van segítségem is, és csütörtök reggel neki is kezdünk a dolognak.
az első beszélgetésünk végén a néni azt mondta, hogy ha nem személyesen találkozunk (és győződik meg róla, hogy nem így van), hanem csak olvasta volna az eddigi életem történetét, biztosra vette volna, hogy nem maradtam épeszű...
szerintem bizonyos fokon hülyének kell ahhoz lenni, hogy ne bolonduljon meg valaki :)
10:35
nahhh...
most akkor kicsit kifújom magam, és belekezdünk a második negyedévbe. az első vége kicsit húzós volt, bár végülis sikerült ötösre levizsgáznom jogból - szóbelin, amit nem szeretek -, feleséghez adtuk az öcsémet, és még a húsvétot is egész jól átvészeltük - ülve elalvás nélkül.
a Jógyerekem boldog, nyugodt, pont annyira nem keresi már az apját, mintahogy az apja sem keresi őt. kicsit furcsa azt látni, hogy a majdnem négyéves gyerek egészen felnőtt módjára viseli a dolgot, míg a majdnem 46 éves egészen kisgyerek módjára hisztizik a telefonban, majd sértett hangú üzenetekkel próbálja magát felzaklatni. mostanra pedig már minden irányába érzett szeretetem szánalommá alakult át.
némi munkaidőben eltöltött tanakodás során arra jutottam, hogy a munkám sok, a fizetésem meg mostmár kevés, úgyhogy a héten ezzel is kezdenem kell valamit, mert igencsak apad a kincstár.
