2008. 03. 12.
úgy gondolom, hogy a munkában töltött napok között van egy, amely mindig különösen nehéz, ez pedig a szabadság előtti utolsó munkanap. jelen esetben ez halmazati, mert ma hajnalban négykor feküdtem le, mivel valamiért nem voltam álmos - úgyis volt némi lemaradásom háztartásügyileg, így végülis könyv helyett vasalóval a kezemben vártam a pillanatra, hogy becsukódjon a szemem. bónuszként felébredtek az ismét téli álmot alvó hormonjaim is, úgyhogy nehezenviselhető nehezített nehéznap ez a mai.
sebaj, holnaptól négynapos pihenővel jutalmaz az élet, bár kissé nehézkes ennek is felhőtlenül örülni, mivel már csak 8 napom van a következő vizsgámig, tanulni leszek kénytelen.
a születésnapom pedig olyan jelentéktelenné vált már szinte mindenki más számára, hogy majdnem én is elfelejtettem. sajnálni azonban csak azt sajnálom, hogy a Jógyerekemet tulajdonképpen megfosztották attól az élménytől, hogy készüljön rá a maga módján. sokmindent meg lehet csinálni egyedüli szülőként, de velem együtt készülni rá, hogy engem meglepjen...
15:18
