csütörtökön ismét eljött a Mikulás, bírónő barátnőmékhez. szokásos módon jó nagy gyereksereggel vártuk, és az a két óra, amit ott töltöttünk kb. 10 gyerekkel - meg a járulékos részekkel, úgyis mint anyukák (apukák többnyire ilyenkor nem érnek rá annyira) - annyira soknak tűnt, hogy mikor utolsó vendéget is kikísértük az ajtón, mi úgy éreztük, már legalább 10 óra van, pedig csak 7 volt. úgyhogy el is robogtunk a Szépművészeti Múzeumba, mert a Jógyerek kedvenc együttese lépett fel ott 7-től. eddig egyébként nem is hallottam a múzeum+ programokról, pedig rendkívül jó az ötlet, hogy hetente egyszer nem zár be hatkor, hanem este 10-ig nyitva van, és koncertek, jazz sarok, és még büfé is van finom ételekkel. így legalább hétköznap is el lehet jutni ide munka után. így aztán mire ténylegesen hazaértünk, ténylegesen 10 óra volt, viszont reggelre a Jógyerek ezt kiheverte, én kevésbé.
másnap egyébként megnéztem a bioritmusom a neten, és a fizikai jelzőm -94 volt. este koncertre mentem volna, ami valahogy mégsem jött össze, így legalább aludtam egyet, mert az viszont várható volt, hogy a szombat esti buli nem ér hamar véget...

az adventi koszorú készítésénél elszenvedett másodfokú égési sérülésem eddig egészen jól nézett ki. most, hogy elmúlt egy hetes (közben tucatnyiszor mosogattam vele forró vízben, fürdettem gyereket gyúrtam mézekalácsot), kezd eléggé ocsmányba átmenni, vagyishogy konkrétan már olyan ronda, hogy inkább leragasztottam, igazi irodai barkácsmunkával - papírtörlő és cellux felhasználásával. a papírtörlő olyan drága fajta, amit ha kimosunk, akkor sem mállik szét, a cellux meg az a szép mattfehér, amire lehet írni. rendelkezésemre állt még egy hibajavító szalag, amire nem kell várni, hogy megszáradjon, és egy tűzőgép, pici tűzőkapcsokkal, ami rendszerint minden tizediknél beszorul, de ezeknek most éppen nem vettem hasznát. ezen információknak persze ezesetben nincs semmi jelentősége, de jó tudni, hogy mennyi hasznos holmi vesz körül.
persze a sérülés körülményei eléggé hozták a sztenderdet, így sikerült másodfokra vinnem az ügyet. a ragasztópisztollyal egész jól boldogultam, az utolsó felragasztandó bigyókáig, ami egy pihekönnyű kis termésféleség volt, s mikor rátettem a ragasztót, annak súlyától megbillent a pihekönnyű kis bigyóbogyó a kezemben, és ráfolyt a ragasztó az ujjamra. úgy, százhatvanfokos melegében. izzzzzzi! mondtam jó hangosan, fogamat összeszorítva - mert a Jógyerekem füle hallatára olyat mondtam volna egyébként, hogymég. gyorsan felpattantam, de mielőtt még egyet léptem volna, bekapcsolódtak az óvó-féltő mechanizmusok, így aztán a ragasztópisztolyt felkaptam ismét, és megpróbáltam a kiskorú számára elérhetetlen magasságba helyezni, ehhez presze át kellet mászni a kisasztalon is, és ki kellett húzni a konnektorból. aztán a közben már nagyon is égető ragasztót megpróbáltam leszedni a bőrőmről - ez komoly hibapont, jött vele a bőröm is egy darabon, amit persze akkor nem éreztem, mert már ahhoz túlságosan fájt, de mikor vizuálisan is észleltem, maradtam az égésnél amúgy egyáltalán nem jó hidegvíznél. ha az égési sebnek nem is használt, de a ragasztó villámgyorsan megszilárdult tőle, és le tudtam szedni magamról. maradt helyette egy bazinagy hólyag, meg egy kisebb seb. mindezt olyan természetességgel - mintegy mosolyogva - intéztem, hogy fiamnak szeme sem rebbent, majd mikor az égésgyógyító spricnivel gazdagon befújva visszatelepedtem mellé, csak annyit fűzött hozzá, hogy gyerekeknek nem szabad ám pisztolyozni! hát ja..

és akkor szombaton megtörtént, hogy a pasas (aki korábban Apuka volt) tényleg eljött, és elvitte a Jógyereket. a nagymamájához, ahol szintén legalább egy fél éve nem volt. vannak még dolgok, amit nem képes (vagy nem hajlandó) kultúráltan megoldani, és elég komolyan kezdem érezni, hogy nincs kedvem a vele való vacakoláshoz. egyszerűsítésként van a jogi út, meg a rosszabbik alternatívaként az, hogy mondjuk amíg a kötelességeit figyelmen kívül hagyja, nem érdekelnek a jogai sem. ez nem lenne okos, de már megfordult a fejemben.
a Jógyereket pedig egy ilyen egész napos esemény egyértelműen felzaklatott, este még 23:30-kor is fent volt, és az elmesélt élményei is elég kesze-kuszák még.

vajon mitől pusztul ki az "elváltak" egyik feléből mindig a józan ész?