a pasas (aki valaha Apuka volt, előtte meg Jóember) leköltözött vidékre. egy nőhöz. elég messze van ahhoz, hogy még illúzióm sincs artról, esetleg időnként meglátogatja a fiát. legalábbis a következő 5-6 hónapban. ezt valahogy meg kell értetni a Jógyerekkel is, de még nem tudom hogyan. mindegy, majdcsak kitalálok valami okosat. én változatlanul jól vagyok, a dolgok engem nem most, inkább egy évvel korábban viseltek meg, békés nyugalom van bennem. ugyan nem keresek most semmit/senkit, csak kicsit szeretnék magammal lenni, ezt néhányan furcsán nézegetik, meggyőződésük, hogy igenis a sebeimet nyalogatom.. bánom is én, mit hisznek :)
igyekszem minden fronton rendbe szedni a dolgaimat, mert a következő év egy új kezdete lesz, és azt úgy szeretném elérni, hogy kívül-belül, körülöttem és bennem szép rend van.
miért klórozzák mostanában annyira a csapvizet, hogy egy reggeli zuhany után olyan az illata a bőrömnek, mintha egy órát úsztam volna a tömény klórban??
négy napig gyógyüdültünk megint. a Jógyerekem imádta ismét, anyám kis öregei őt nemkevésbé. én főleg kipihentem magam. meg egy szupergyógymasszőrrel most a vállamban csináltunk egy kis rendet. bár szerinte is csak rosszabb lesz, mint most, bár egy darabig talán kevésbé fog fájni. na mindegy, egyelőre elég jól működik, majd jól megvajákoltatom én ezt még valami tündérboszorkánnyal :)
szenvedéseimért a tankönyv fölött elnyertem méltó jutalmam egy végtelenül megértő vizsgafelügyelő személyében. minden kívánsága az volt, hogy nagyon csendben legyünk. hát én hallgattam, mint a sír. néma csendben lapoztam bele a jegyzetekbe a hiányzó láncszemekért :)
eredmény csak jövő hétre lesz, de nem lehet gyengébb, mint hármas. és az már csodálatos.
fél éve még egy egészen normális ember volt. tegnap egy zaklatott, hisztérikus roncsot láttam csak benne. fénytelen a szeme, fáradt az arca. azt hiszem, nincs 'csakazértisboldogság', hiába erőltetjük, attól nem lesz igazibb, hogy nagyon akarjuk.
szomorú így látni, bár nem sajnálom egy kicsit sem.
azt az utat járja, amit ő választott...
12:52
2007. 10. 02.
úgyamúgy három napig szabadságon tartózkodom, természetesen az irodámban, mert tanulok, és praktikli így a legegyszerűbb, ha már a Jógyerek is a szomszéd utcában óvodázik. mindemellett a főnököm például kopog az ajtómon, mielőtt bejön, és tegnap , mikor öt után felhívott egy tényleg sürgős ügyben, kétszer is elnézést kért, hogy zavart.. :)
csütörtökön pedig végetér a szenvedésem elsőfokon, mivel a tankönyv, amiből a vezetésmódszertant kell magamra kényszeríteni, írtózatosan borzalmasan használhatatlan. tanulásra. én még életemben nem szenvedtem így végig háromszáznegyven oldalt..
9:26
tegnap este nem találtam otthon az internetet. lehetségesnek tartom, hogy az utolsó néhány csekket elfelejtettem befizetni. főleg az aggaszt, hogy nem találom, csak a legutolsót befizetetlenül, az előzőeknek meg már tűzve-fűzve kellene lapuni a megfelelő dossziémban. nincs kedvem felhívni a szolgáltatót, és megtudni, mennyire vagyok trehány. a szánalmas az egészben az, hogy amint befizetem az internetem, és behozom magammal a munkahelyemre a számlát és a csekket, egy fénymásolat ellenében máris átutalhatom magamnak az összeget. béren kívül juttatok. szá.nal.mas..
9:21
