2007. 09. 22.
és ma este a tervek szerint szórakozni megyek a csajokkal, akikkel együtt nyaraltam. haha. ha összejön. :)
19:09
2007. 09. 20.
annyira sokat kellene dolgozni, hogy nagyon. közeledik az év vége, és egyre-másra újabb feladatok keletkeznek, cégeket alapítunk, üzlethelységet veszünk, s ráadásul a könyvelő otthon van a bébijével, aki még csak mopst lesz két hónapos. így aztán valahogy sokkal több hárul rám, mint szokott, meg mint kéne. de mivel kedvelem őt, nem mondok nemet, bármit kell segíteni.
szeretném, ha november közepére helyre tudna rázódni minden, de ahhoz még nagyon kemény nyolc hetet kell lehúzni..
9:58
2007. 09. 17.
a vezetésmódszertan könyvem pedig - amiből készülni kell a vizsgára - egy talicska fos.
lehet, hogy egy kicsit most fáradt vagyok?
23:01
próbáltam valakivel beszélni arról, mi a búbánat történik msot a Jógyerekem körül, főleg az apját illetően. ezúttal nem huszonéves vagy hatvanvalaháyn éves nőt kérdeztem, hanem próbáltam rájönni, megérteni, hogy gondolkodik egy negyvenplusz férfi. egy másik negyvenplusz férfi szerint fél tőlem. és főleg az lenne jó, ha nem határozott, okos nőként látna, hanem úgy beszélnék vele, mint anya a hülyegyerekével. kedvesen, megértőn.
és mi van, ha nincs igaza?
és mi van, ha én nem akarok már vele kedves és megértő lenni?
és mi van, ha legközelebb ha véletlenül mégis ráérne, hogy találkozzunk, és megbeszéljük, amit hónapok óta kellene, de nem bír, akkor mondjuk én úgy ab start pofánvágni volna kedvem, és ennél fogva már nem is menne a mosolygóskedves, mert ha eddig se játszottam mást, mint ami vagyok, mostmár különösen nem kéne..
szóval maradok, ahogy vagyok, énmagam. legfeljebb elcseszem. ő már rég elcseszte.
egyébként pedig szombaton volt még egy ilyen másodmunkaszerű ünnepségelés, mert ügyes voltam, és a kollégáim megleptek egy kis virággal, ajándékkal, ilyesmi. bulihangulatom volt tőle, meg délelőtt pálinkát utoljára disznóvágáson fogyasztottam, és ez annyira furi volt, hogy utána még sétáltam a városligeti napsütésben egy órányit.. úgy aztán már haza mertem vezetni..
22:53
van, aki olvas, és van, aki ír. és bizony, ma meglepett, de van, aki olvas és ír. nekem. nahát, ilyen már rég volt :) teljesen belefelejtkeztem magamba, meg abba, hogy ez egy publikus oldalság... :)
22:50
2007. 09. 16.
pénteken volt a 15 éves érettségi találkozónk. mókás, hogy azt hisszük, senki nem változott semmit, pedig csak egyformán vonulnak el felettünk az évek, eltűnt a gyerekháj mindenkiről, lassan a ráncok kezdenek gyűlni, meg az őszhajszálak, de mi továbbra is kitartóan mondogatjuk, leginkább magunknak, hogy "senki nem változott semmit" :)
az osztályfőnök mellesleg elfelejtett eljönni, vagy (és remélem nem így van) valami komoly dolog történt, ami fontosabb volt ennél, sokkal de sokkal. például született egy unokája. esetleg. :)
lényegében lapos kis bulik szoktak ezek lenni, vagy legalábbis nincs hejehuja vigalom, se habosfánk, se jutalom. az osztályfőnökhelyettes hozott pár dolgozatot, a régmúltból, konkrétan a gyomormosásról, súlyosan egyesre sikerült nekem, amit senki sem értett.. :) valaki állította, hogy én soha nem kaphattam egyest, de még talán kettest sem. hát íme, a bizonyíték feltárva.
volt két lány, akik első alkalommal jöttek el találkozóra, kettő azok közül, akiket nagyon szerettem.
hazafelé azon gondolkodtam, hogy ez a négy év milyen fontos volt az életemben, mert apám baalesete alig 10 nappal iskolakezdés előtt történt, és az első négy hónapban minden hétvégét kivétel nélkül Békéscsbán töltöttünk, ahol akkor kórházban feküdt. ez rohadt egy időszak votl, épp átépítették a Keletit, a vonatok sokszor pénteken már több órás késéssel indultak, és fél éjszaka zötykölődtünk, abba kellett hagynunk a versenysportot, mert nem fért bele elég edzés a 4 napba, új iskola, rengeteg tanulnivaló, lelkileg szétcsúszott család.
nyilván nem meglepő, hogy néhány új osztálytársba erősen kapaszkodik ilyenkor egy tizenéves kislány.. ráadásul én voltam az 'apás' kettőnk közül.
jó volt látni őket, mégha fájó emlékek is bújnak elő ilyenkor...
18:14
2007. 09. 13.
szombaton elkezdtem tanulni a következő vizsgára, szokás szerint a vizsga gyorsan közeleg, tanulni meg még rengeteget kellene addig.. a következő hat hét már most tele van programokkal, kötelezettségekkel, tanulással, és rengeteg munkával. közben szeretnék elmenni egy-két érdekes előadásra, meg én magam is tartok egyet jövő pénteken, arra illene szépen felkészülni.
a nyaralás képei végül mindenitől nálam gyűlnek össze, jó lenne azokat is tánézni, rendezgetni kicsit, meg mindenkinek csinálni egy CD-t belőle, lehet, ma éjjel ezt meg is csinálom - akkor szombaton mehetek előadásra vasárnap meg tanulhatok.
azért megpróbálom a mukahelyemen is odatenni magamat, és nem ott kipihenni az életet, végülis innen még mindig kapok fizetést :)
ebben a pillanatban érkezett a főnököm, aki rámcsodálkozott, mert ő azt írta fel magának valahol, hogy én ma meg holnap szabadságon vagyok... érdekes :)
2007. 09. 07.
majdnemrandi.
egy szimpatikus ismerősöm elhívott egy amolyan randiféleségre. megbarátkoztam a gondolattal, hogy jó, akkor legyen randi (vagy valami ilyesmi), csak a Jógyerekemet kéne úgy másfél órára felügyeltetni. bár péntekre félig-meddig megbeszéltünk egy találkozót az egyik barátnőféleségemmel, arra gondoltam, nem bánná, ha egy időre lelépnék közben, addig ő elbohóckodna a fiammal. de bizony ma egyáltalán nem veszi fel a telefont, és vészesen közeleg a hétóra... lassan le kell mondanom a maestéről. pedig ez már majdnem randi volt :)
15:10
részünkről az óvodai beszoktatás 30 perc volt. hétfőn odamentünk 10 körül, fél órát mászkáltunk az udvaron, meg megnéztük, hogy mi hol van, aztán megbeszéltük, hogy én elmegyek dolgozni, ő pedig megkéri a Rózsa nénit, hogy vigyázzon rá is. és így is lett. ebédelt, aludt, játszott vidáman.
az óvonénik tetszenek neki, kedvesek, aranyosak. ő tetszik az óvónéniknek, mert ügyes, önálló, belevaló huncut kisfiú, ráadásul a Rózsa néni szerint a legszebb fiú az egész oviban. szóval jó helyen van, tetszik neki, szeretettel fogadták, jólérzi magát, minden nap mosolyogva meséli el, mi történt vele az óvodában.
kell ennél több boldog nyugalom? aligha.. :)
10:37
2007. 09. 02.
hát ez, köszönöm, nagyon jólesett. végtelenül jót pihentem, ragyogó napsütés, langymeleg tenger, nagyon kedves emberek pedig arról is gondoskodtak, hogy ne kelljen mindig egyik szememet a fiamon tartani - néha becsukhattam a két szemem, amíg valamelyikük homokvárat épített például a Jógyerekemmel. szívből hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen kis segítséggel is hozzájárult ahhoz, hogy elmehessünk nyaralni egy hétre. :)
17:57
