van egy új bojlerem, mivel a vízkömentesítés után mindenütt folyt a régiből a víz, ahol addig a vízkövek szépen eltömítették. negyvenezer plussz. ajvé.
az autóm, aminek valami baj van a fejében, egy hete egyszer csak el sem indult, de szerencsére elsősegélyben részesült egy akkumulátor-töltéssel, és még életben van, bár naponta jelzéseket küld, hogy ő bizony még beteg. igyekszem időt keríteni rá, ne higgye, hogy cserben hagytam. ez lesz vagy háromszázezer, mert van egy tükörradiálom is, meg négy kopott féktárcsám, plusz aktuális olajcsere. klassz.
közben egy érdekes dologra lettem figyelmes, úgy fogytam le mindenféle fogyókúra nélkül mostmár 4 kilót, hogy nem lettem kevesebb (na jó, egy iciripicivel talán). úgyhogy mivel továbbra sem jók rám a régebbi ruháim, ki kellett dolgoznom egy elméletet erre a látszólag megmagyarázhatatlanra, ami pedig az, hogy nyilván valamilyen súlyos lelki tehertől szabadulok meg szépen, lassan, ezért van, hogy bár könnyebb vagyok, de kevesebb nem :)
és egyébként tegnap délután kezembe kaptam a bizonyítványom, miszerint pénzügyi és számviteli ügyintéző lettem, vagyis könyvelő - egészen jó eredménnyel.
a tegnapi szóbeli vizsgára sem sokat tudtam készülni, csak vasárnap reggeltől szerda estig volt erre időm, így viszont azt a négy napon nagyon intenzíven ki kellett használni, hogy mind a nyolcvan tételről tudjak beszélni. vicces dolgok is voltak a vizsgán, mikor a könyvvizsgáló kamara képviselője, egy kedves öreg néni a feleleteim után azt mondta, látszik, hogy mekkora rutinom van szóbeli vizsgák terén - valóban, utoljára 15 éve az érettségimen feleltem szóban :))
szóval az iskola terén egész jó a helyzet, más már nincs is hátra, mint 9 vizsga a mérlegképes könyvelőséghez..
a Jógyerekem annyit gitározik, meg dobol mindenen, ami hasonlíthat egy kicsit is a hangszerre (partvisnyél, habverők, fakanalak már naponta tűnnek el a helyükről), hogy előkerestem az unokaöcsém gyerekméretű akusztikus gitárját, és napokig azt hallgattam, hogy - egyelőre harmónia nélkül - de végtelenül lelkesen gitározik, sőt, a végén már énekelt is, igaz, hogy a szövege még eléggé egyszerű : zsongi zsongi, zsongi zsongi.. :) ezt talán még videóra is sikerült rögzíteni - majd megáltom, ha lesz időm átgurítani egy számítógépre.

azt hiszem, csak egy dolgom nincs megint, normális magánéletem. így ahhoz, hogy épp elmével megússzam az elmúlt két hónapot, marékszám szedtem be a leszarom tablettákat..

a bölcsőde már egy hete zárva, ezer dolgunk van, megyünk minden felé. baj mégis általában akkor történik, mikor a legkevésbé számíthatunk rá - otthon, fürdés után mikor pucéran átmegy a szobán egy zsebkendőért. az egyetlen elölhagyott játékot szeertné átlépni, de valahogy mégis elesik, és pont a fenekével ráesik. és akár milyen lekerekített is a világ, tizenöt kilóval ráesve bármilyen játék sérülést okozhat. okozott is szegénynek - ráadásul igen keserves a dolog, mert megint előjött a bőrprobléma is két napja, és az mindig a fenekén sebesedik először. úgyhogy éppen túl volt a kicsit csípős kenegetésen, s máris a szoba közepén álltam karomban egy fájdalomtól zokogó gyerekkel, csupa véres popsival. még letörölni sem lehetett egy órán keresztül.. keserves egy 7-10 nap jön, mire ez a négy kis seb és az ekcéma begyógyulnak.

pont ez a 10 nap van még hátra a vizsgámig is, miközben egy bojlercsere, anyám virágai, öcsém teknősei és az én ellátásomban kell, hogy részesüljenek. ja, és nem árt, ha néha dolgozom is kicsit, mert három hét szabadság alatt durván le lehet maradni nálunk...