ma reggel nagyon elaludtunk. 8:04-kor nyíltak ki a szemeim, 40 perccel azután, hogy be kellett volna zárni magam mögött az ajtót. persze, hogy ez AZ a nap, amikor feltétlenül és bizonyos időben ott kell lennem a munkahelyemen. nem, a főnököm éppen nincs is az országban, viszont az egyik családi viszonylatát kellett fix időpontban elkísérnem ügyintézni. hihetetlenül felgyorsított reggeli ügymenet következtében 9:25-kor mégis megérkeztem, így 9:30-ra ott voltunk, ahol lenni kellett. viszont.
útközben volt egy pillanat, mikor az egész napomat átterveztem (volna), hogy mondjuk ma nem viszem el a Jógyereket a bölcsődébe, mert kicsit tegnap este köhögött, és este már 8,15-kor aludt, és reggel 8 után én ébresztettem - tehát fáradt -, mert tegnap kimentünk végre bölcsi után a játszótérre, de a világosság mellett azért még hideg szél fújt, így hazavittem minden tiltakozása ellenére, viszont megígértem, hogy ma megyünk, és sokat leszünk - tehát ha nem mennénk bölcsibe, akkor sokat lehetnénk délután a meleg napsütésben a játszótéren. meg akkor elmehetnénk bevásárolni délelőtt, amire már hetek óta nincs igazán egy szabad délelőttünk, meg főzhetnék neki paradicsomos húsgombócot ebédre, mert már olyan régen kéri.
aztán zöldre váltott a lámpa, és kikapcsoltam az álmodozómat, mentünk (rohantunk) tovább a bölcsőde felé, és siettem a munkahelyemre dolgozni. napközben ebédidő helyett megpróbálok majd vásárolni a közelben valami vacsorának valót (ha a szerencse velem van, a közeli kifőzdében ma lesz paradicsomos húsgombóc), délután rohanok érte a bölcsibe, és talán egy órát akkor mégis kint lehetünk a játszótéren, mielőtt sötét lesz és hideg..