hétfő este már ott voltunk az ügyeleten, de már akkor visszarendeltek reggelre. kedden aztán hosszas és keserves órákat töltöttünk várakozással, majd végül felvételt nyertünk a körházba Jógyerek és én is persze, mert ha már van rá lehetőség, nem hagyom ott magára (elméletileg a legnagyobb luxusban voltrészem, külön ágy nekem is, szobában bent saját fürdőszoba valamint tv készülék). az első éjszaka valamivel jobb volt, mert csak mi voltunk a szobában, tegnap viszont belakták a másik két ágyat is, és sajnos a kislány egész éjjel sírva, keseregve kereste helyét, de hajnalig nem találta. szerencsénkre a Jógyerek sebe és kiütései is gyors javulást mutattak, így ma délután hazamehettünk, de reggel 8-ra vissza kell menni, s majd akkor döntenek későbbi megpróbáltatásainkról.
Jóanyám most felügyeli álmát, én pedig elkezdtem pótolni a munkámban keletkezett lemaradást.
az ételallergiáról még sok idő, mire a laborvizsgálatok bővebbet tudni engednek, én azért az egész testet borító vörös foltosságért a tej-sajt-túró részleget gyanusítom - majd meglátjuk. viszont mára már azt is tudom, mi az az ótvar és hogyan keletkezik - eddig azt hittem, csak valami régi keletű ronda szó...

reggel Jógyerek és Apuka elmentek nagymamához. csak vasárnap jönnek haza. én maradtam, mert dolgozom meg holnap iskola. persze mi mással üthettem volna el a hirtelen szabaddá vált estémet, mint munkával.. nem azért, mert nem tudok jobbat kitalálni, hanem mert a következő két hónapban az új program bevezetése miatti teszidőszak alatt két rendszerben, gyakorlatilag duplán kell mindent megcsinálnunk a könyvelővel. ez pedig rohadt sok munka. így aztán a mai estémet a jövő vasárnapom hálálja majd meg, amit otthon tölthetek az iroda helyett. most pedig elindulok haza, mert reggel 8-ra kell menni...