2006. 09. 30.
ma kora délután a harmadik teszt kitöltése után egy pillanatra magam is elhittem, hogy kedden majd átmegyek a vizsgán. általában nincs baj az önbizalmammal - meg a felkészültségemmel sem -, de most két olyan tárgyból kell értékelhető produkciót bemutatnom, amit kifejezetten szar nem túl jó könyvekből tanári segítség nélkül kellett megtanulnom. eddig minden korábbi vizsgasorban szerepelt olyan kérdés, ami nem a hivatalos tananyag része, és a tankönyvekben sem szerepel, még apróbetűvel sem..
nem agyok elkeseredve, végül is tényleg sokat tanultam a lehetőségeimhez mérten, és vannak témák, amit határozottan jól értek, na persze a sok adók körüli változtatás nem segít most rajtunk (még azt sem tudja senki az iskolában sem, hogy az adóval kapcsolatos kérdésekben mennyire kell majd aktuálisnak lenni tekintve a szeptember 1-én életbe lépett változásokat, mivel tavasszal/nyáron ezekről még nem taníthatott nekünk senki...)
19:53
2006. 09. 26.
így néz ki a szabadság: reggel 7-kor már későn ébredés, rohanásos, ám de jellegében nyugodt gyerektempó a bölcsődéig. tényleges rohanás vissza, mert maximálisan ki kell használni a gyermekmentes időt a tanulásra. ehhez jön még egy csoporttárs, valahonnan messziről, Váchartyánból, és vállalatgazdaságtan hosszú órákon keresztül, meg mellé tea, kávé, tea, kávé. dél felé egy pogácsa, félötkor pedig tényleges rohanás a bölcsődéig, aztán látszólag kényelmes gyorsbevásárlás, építkezésen markoló és daru nézés ráérősen, majd otthon játékosan előadott vacsorafőzés közben legotorony építés, persze, hogy daruval meg markolóval, fő a leves, panírozom a húst, rakom a kockát a toronyra. megy a mosógép, hoppá kész, fürdővízet de gyorsan, amíg pancsol teregetés, hússütés, kádból kipotyogó labdák és játékok rendszeres visszadobálása, pizsama, vacsora, közösen rendet vágunk a játékok között, kedvesen leparkolom az ágyában, elmondom a mindenesti vesikét, "csak egyszer" és "egy utolsót" elénekelem a megyen már a hajnalcsillagot, és ekkor még csak fél kilenc.. mehetek tanulni :) és mikor kicsit elzsibbadok, a mintegy ötven cserépnyi virágot locsolgatom kikapcsolódásként..
22:42
2006. 09. 25.
kifejezetten mókásnak találtam, amikor a bölcsőde felé haladtomban az elém kanyarodó busz oldalán még Rogán Antal, a busz faráról meg már Steiner Pál mosolygott rám. főleg azért találtam mókásnak, mert úgy érzem, ők csinálnak magukból a leginkább udvari bohócot a kampányukban, amint napról napra egymást próbálják felüllicitálni. jó, hogy mindjárt itt van elseje...
21:45
2006. 09. 19.
ámulok, bámulok. feje tetején a mi kis világunk. s közben meg nem értem, hol tévedtem el, és most a kijáratott keresem ,vagy fel kell zárkóznom sürgősen, de erre felé mostanában csak konvergencia program van, meg eszkalálódó helyzet a Szabadság téren. beszél még itt valaki magyarul is hozzám?
21:21
2006. 09. 14.
hat körül, mikor hazaértem, még mindig rázott a hideg, vagy melegem volt felváltva. kilencvkor, mikor elaludt a Jógyerekem, 39 fokos volt a hőm. lázcsillapításra csak a patikán kívüli eszközök álltak rendelkezésre, melyek közül a hűtőfürdőre nem voltam hajlandó, a priznic túl macerásnak tűnt akkori fáradt állapotomban, így aztán egy nevetségesnek tűnő vizes borogatással hajtottam álomra a fejem. éjfélkor még 38, három körül 37, reggel hatkor pedig már csak 36 fokot mutatott a mérő. ez elég furi, de most azért lényegesen jobban vagyok. persze azért a torkom az nagyon vacakul van, alig bírok még mindig nyelni..
10:31
2006. 09. 13.
és már majdnem egy hétig nem volt betegségérzetem, alig észrevehetően köhintettem egyet néha.
így aztán tegnap estére pocsék közérzettel párosult nyűgösség telepedett rám, ma reggelre pedig a mindenem fáj, nyelni sem tudok, hagyjon a világ engem békét hangulatban ébredtem. nem nehéz elképzelni, hogy viszonylag gyorsan és főleg semmiségeken össze tudtunk veszni a Jógyerekkel kétszer is ma reggel..
2006. 09. 06.
tegnap reggeli hihetetlenség: bírónővel (bölcsődei ismeretség okán ha együtt érkezünk az azonos nevű gyermekeinkkel, elviszem kocsival a dolgozójába) gurulunk a körúton, belső sávban. egyszer csak elfogynak előlünk az autók, mindenki áttér a külsőbe. mire felfogjuk, hogy ez fura, már előttünk kacsázik a nő. biciklivel, vietnámi papucsban, bal vállán állandóan lecsúszkáló nagy méretű női táskával. a bicikli közép-felső kategória, de nyilvánvalóan fogalma sincs, mire való például a váltó rajta. teker a lelkem a klaffogó papucsával hármat, aztán gurul kicsit. megint teker hármat, megint gurul. közben minden tekerés alatt visszarángatja a vállára a lecsúszott táskát. szigorúan a belső sáv mértani közepén haladva. már az Oktogonnál járunk, mire végre ki tudok sorolni a küldő sávba, és persze, hogy mellette elhaladván csúnyán megbámuljuk. és akkor igazán megdöbbentem, mert az arcán halálos rémületet lehetett látni, és nem büszke dacosságból nem nézett ő semerre, csak szigorúan előre, hanem azért, mert nem mert a rémülettől. bárhová is indult, remélem épségben odaért, én ugyanis a két villamosmegállónyi szakaszon majdnem háromszor gázoltam el, mikor abbahagyta hirtelen a tekerést, és talán még fékezett is. és persze azt is remélem, hogy a sok vagány, aki elhatározza, hogy trendiségből majd biciklivel jár a munkájába be, mielőtt először nekivágna a nagykörútnak, legalább egyszer végiggondolja, hogy 8 éves korában kapott kempingbiciklijén és a konditerem szobabiciklijén kívül ült-e már nyeregben. igazán nem az zavart, hogy a reggeli csúcsidőben feltartotta a körúti forgalmat (mostanában már nem szokatlan a 10 perces úton 40-50 perces menetidő), hanem az a nyilvánvaló hülyeség, amire ő is csak a belső sávban ébredt rá, és amitől ő is olyan nagyon be volt szarva...
12:03
2006. 09. 04.
készült egy kiadvány a moziünnepre, amolyan pestiest méretű kis füzet. szép szines, bizonyosan nem olcsó kiadvány, 160,000 példányt csináltak belőle az impresszum szerint. de hogy ebből a 160,000 példányból úgy 1500-2000 miért van kötegekben az irodaház mélygarázsában a fal mellé pakolva, azt szerintem nem sokan tudják. én sem. így aztán a vasárnap végetért filmes ünnepről ennyivel is kevesebben tudhattak meg olysokmindent..
14:49
2006. 09. 02.
ma ismét esküvőre vagyunk hivatalosak. persze nem mondhatnám azt, hogy egészségesek vagyunk, mert még mindketten kissé rekedtes hangon néha orrot fújunk, néha köhögünk, de ez már a semmi komoly kategória nálunk. msot pedig szép csendben féligmeddig ellógom az iskolát, persze tanulok is azért, mert olyan a tempó, hogy nem lehet lemaradni, de fodrászoltatom a hajamat és megpróbálok nyugodtan elkészülni, kicsit pihenni, lazítani ma, hogy ne karikás szemekkel induljak délután.
most csinálok egy finom tejeskávét, szépen kilakkozom a körmeim, olvasok egy kis számvitelt, aztán délben fodrász, majd még egy kis számvitel, amíg a Jógyerek alszik. jó lesz így..
10:09
