2006. 08. 31.
még egy hete beteg vagyok, és állati lassan gyógyulok. a Jógyerek meg már megint beteg, most megint anyu vigyáz rá két napot. sajnos kevés vitamint ettünk mostanában, talán ezért esünk ilyen könnyen vissza, vagy gyógyulunk meg ilyen nehezen. a fázást pedig utálom, mint a varjú a rohadt tököt, úgyhogy én ma már a téli legmelegebb gyapjúpulóveremben próbálom azt képzelni, hogy nincs még tél, csak itt az ősz..
15:32
2006. 08. 24.
már egy hete beteg vagyok, eléggé. felháborít, hogy az immunrendszerem is képtelen bizonyos helyzetekben ellenállni, ezért komoly erősítésre készülök, ha ebből a kórságból kikeveredek.
9:54
2006. 08. 15.
tegnap a múlt hétfőn látott csodálatos szivárvánnyal álmodtam, de megint csak a szivárványban gyönyörködtem, így a többire nem emlékszem. hehe.
nő a hajam, a múltkor sikerült vennem három különböző(!) 75E melltartót, s nagyjából ez a két dolog van, aminek kifejezetten örülni tudok minden reggel (meg persze a Jógyerekem, de az más ügy). amúgy meg lehet, kissé összecsapnak a fejem fölött majd a hullámok, de érzem, hogy közeleg a sok szarság, és nincs kedvem/erőm (megfelelő rész aláhúzandó) tovább erőlködni, hogy felülmaradjak. meglátjuk, vissza tudom-e tartani a levegőt, míg újra a felszínre jutok. az általános kivárásban még írni sem igen van kedvem. csak várom, hogy beüt a ménkű, oszt végre vége lesz a feszültségnek..
15:34
2006. 08. 08.
és még van az, hogy bizonyos kifejezéseket nem gyakran használok dolgok magyarázására, például a csúnya és buta szót alig halhatta eddig tőlünk. a héten "kölcsön-bölcsibe" járunk, a miénket egy építkezés bonyodalmai miatt egy hétre be kellett zárni, így másik útvonalon megyünk. a Városligetnél a piros lámpa miatt álltunk, mikor hirtelen összeráncolt szemöldökkel magyarázta, hogy a bácsi nagyon mérges. egy autó takarása miatt később láttam meg, hogy az arc plakátot nézte. hát mit mondjak, tényleg ura fejük van attól a festett szemtől. ma ugyanott ugyanarra azt mondta, hogy a bácsi nagyon csúnya. aztán rám nézett, mosolygott és még hozzá tette: "anya nem csúnya, anya szép" :) szóval azért nekem is jut valami kis szeretetmorzsa..
nyűgös hét nap áll mögöttem. gyakori fejfájásokkal tarkított kimerültség, 9 körül már állva elaludnék, éjszaka sokszor felébredve kínlódok, hajnalban (ehh, hajnal nem is akkor van) ha 7 előtt felébredek, csodának számít. a Jógyerek alig reggelizik a bölcsődében - mivel esélyünk sincs beérni nyolcig -, így legalább az othoni közös reggelikkel jobban kezdődik a napom.
egyébként meg érdekes dolgo van, a Jógyerekem felfedezte, hogy van APUKÁJA. persze, hogy tudta eddig is, de mivel féléves korától aligha mondhatom, hogy együtt éltek, így azt sem tudta, mire lehet igénye az apjával szemben. tudja, hogy ha fáj valami, én ott vagyok, és simogató kezemmel meggyógyítom, nagy jajjgatós fájás esetén pedig még meg is puszilgatom. játszom vele autósat, focizunk, teherautózunk, elmegyünk egy építkezésre markolót, darut nézni, rajzolok neki mindent és bármit, amit szeretne, énekelek, mesélek, és persze morgok néha - de hát ugye keresi ő a korlátait rendesen. persze emellett még enni adok, fürdetem, öltöztetem, betakarom, szeretem, dícsérem és megmutatom, hol a határ. és tudja, hogy ezekre tőlem mind igényt tarthat, mert megmutattam neki, hogy mit tudok nyújtani. most pedig felfedezte, hogy apu is tudja nagyrészt ugyanazt adni, mint anyu. ígyaztán napok óta felém se igen néz, épp csak az esti lefekvésnél volt igénye a társaságomra. ez egészen odáig ment, hogy ma reggel út közben, valami kapcsán szóba került a reggelizés, erre elmesélte, hogy ő is reggelizett, mit evett apával. kijavítottam, hogy apával és anyával reggelizett, mire is azt a választ kaptam, hogy nem, ő csak apával reggelizett...
örülök, hogy ez végre van, hogy felfedezte ezt is, ugyanakkor fájó furcsaság, hogy rám most nincs szükség.. próbálom könyvekkel és tanulással kitölteni azt "űrt", meg igazából jól is esik egy kis "szabadság", de azért fáj ám picit. ott belül.
11:37
2006. 08. 01.
a kisfiam vírusfertőzése múlóban, pénteken már kezdett belé visszatérni az elevenség, vasárnapra megjött az étvágya is, bár hétfőn még nem engedték közösségbe, így most Jóanyám vigyázza. egyébként a családban senki nem kapta el tőle, ami elég szokatlan (mert egy kisgyermek igen gyakran nyalogatja össze a kezét elképszető okokból), de azért mind örülünk neki.
16:54
írhatnék a madárról. a kis rigóról, aki eddig az ablak alatt csiporgott, és néha hajnaltájt bosszúsan gondoltam rá, milyen hangos. aztán tegnap este valamiért oda kellett mennem a kerítés és a kapu szegletébe, hogy megtaláljam megtépázott testét, félig csupasz sebes hátát, tépett szárnyait. felvittük, puha takaróra tettük, vizet kapott, és szeretetet, melegséget. nem érte meg a reggelt. a szomszéd macskájára most némi haraggal gondolok, pedig őt is csak a természete hajtotta, a madárkáért többet találn tényleg nem tehettem volna, viszont szomorú szemei, az utolsó lépései, amire még volt ereje, a fájdalma, melyet némát viselt hosszú órákon át ébren tartottak, s saját rokonaim - mostanra már halottaim - utolsó napjait, óráit éltem meg újra. nagyon szomorú éjszakám volt. s közben az is kiderült, arra a néhány betegre, akiket még akkor láttam haldokolni, mikor a kórházban dolgoztam, egyáltalán nem emlékszem, pedig akkor nagyon megviselt a sorsuk.
16:25
