2006. 07. 28.
azt hiszem, a szombati iskola lesz a hét fénypontja, ott csak ülni kell és figyelni.
9:49
az egész hétvégi, hételejsi nyűglődést Jógyerek végül szerda reggel beváltotta egy "telehányom a kocsit, hátha végre komolyan veszik, hogy beteg vagyok, nem nyűgös"-re. így félúton a bölcsi felé hirtelen megfordultam az úton, és próbáltam nem rosszul lenni, míg visszaérkezünk a bázisra. akkor aztán egész nap a kezemet fogta, és sokat aludt. estére a doktornénihez mentünk, aki persze nem sokat tudott tenni, emrt ez egy vírusos izé, így aztán marad a tüneti kezelés, meg a bizakodás, hogy nem lesz felülfertőződés. úgy látom, nagyon lassan gyógyul, keveset eszik, sokat alszik. nekem meg b e kellett jönni a gyárba tegnap is, ma is, pedig így nagyon nehéz dolgozni, hogy folyton arra gondolok, jobban van-e, és tudom, most ott lenne a helyem mellette. anyu vigyáz rá, tudom jól, de mégis én szeretnék ott lenni. persze úgy van ez, hogy az irodában is most van a minden egyszerre romlik el fázis, és még a kolléganő is most lépett ki, akinek a munkályát én vagyok kénytelen átvenni, vagyis inkább nekem kell kitalálni, hogy mit csinált, és hogyan oldjam meg, amiről nem mondta el, hogy kell és hogyan kell csinálni..
8:51
2006. 07. 24.
a régi kerékvágásba ma reggel nagyon nehéz volt visszakerülni, más dolog magamtól korán kelni, és más azért, mert menni kell. pedig végülis ugyanakkor keltem fel, mint szoktam. mivel szinte egész éjjel nem aludtam (tegnap dél óta fáj a fejem, még mindig), nem mondhatom, hogy felébredni nehéz volt.. a Jógyerek is pityorogva ment a bölcsődébe, nem akaródzott neki nélkülem lenni ma. nekem is furcsa, néha körülnézek magam körül, itt van-e...
10:58
2006. 07. 19.
igyekszem magamat ezen a héten végre tényleg kipihenni, olyan alvatlansági mutatóm van, hogy még. délben akkorákat ásítozom barátnőm fülébe a telefonon keresztül, hogy szégyenletes. persze ilyenkor a délutáni alvás a Jógyerek mellett nem megy, de legalább fekszem, és olvasok. persze nem a pénzügy tankönyveket, hanem lehetőleg mindenmást. végülis pihenni szeretnék, vagy mi. a kjátszótereken délre már elviselhetetlen a forróság, a héten nem sok erőt érzek nagy kirándulásokra, mint két hete. még azért strandra elmegyünk, aztán hétfőtől irány a bölcsi, a gyár. furcsa lesz nekem is, na meg főleg a Jógyereknek. már naponta szóbahozom, hogy megyünk megint, így lassan csökken a kezdeti ellenállás, és sokat emlegetem a lego-t, ami a bölcsiben nagy kedvenc, ez felcsillantja a szemét. micsoda szemét vagyok. pelenkát negyedik hete nem hord, apróbb balesetek előfordulnak, de már csak ritkán kérdezem, várom, hogy ő szól. nincs már igazán bepisilés, inkább csak későn reagálás, de azért ilyenkor is épp csak kisgatyát kell cserélni. semmi kényszeres nem volt benne, se fenyítés, se megszégyenítés. a játszótereken a hasonló korú gyerekek szülei azzal mentik magukat, hogy ők nem akarják kényszeríteni a gyereket, majd ha ő akarja, magától elhagyja a pelenkát.. furcsa, hogy én ilyen erőszakos genyónak tűnök számukra, vagy legalábbis a lelkiismeretüknek ez kell, hogy én legyek a genyókapitány, ők meg a szerető szülők. vicces.
11:44
2006. 07. 13.
végülis inkább felkerekedek, és elmegyek a közeli piacra ebédért, mondjuk eszem egy forró lángost ebben a melegben. ha visszaértem, garantált az elalvás akár állva is :)
13:49
most először komolyan elgondolkodtam azon, hogy bezárom az irodám ajtaját belülről, és alszom egy fél órát. pedig éjszaka elég sokat aludtam, igaz, többször is felébredtem, de most még a madarakkal sem keltem 4 körül, csak hétkor. akárhogyis, mindjárt álmon halok..
13:47
2006. 07. 12.
mára meg volt egy meghívóm az adó(sság)hivatalhoz, ahol viccesérdekes dolgok vannak. például a büfésnéni IKEA restaurant & cafe feliratos szalvétát ad a szendvicsekhez (nem beszerezhető, csak az éttermükben adnak ilyet, vajon az adóhivatal büfésnénijének honnan van ilyyen nagy tételben??), a párokban dolgozó ellenőrök közül mindig csak az egyik dolgozik, a másik addig vár, hogy aláírja a papírt, az egyik még jól ki is használta az időt, egy könyvet - amkit szeretett volna elolvasni, de sokallta érte a 30 Eurónyi árat - az adóhivatal kötségvetésének terhére lefénymásolt. s mindjárt két példányban, biztos ami biztos, hiszen mégis majdnem 10,0001 Ft lenne a könyv, az én nénim párja bácsi meg úgy gondolta, ha engem szóval tart, amíg a néni az excel táblát betűnként tervezi, akkor az olyan, mintha dolgozna. így aztán sikerült megtudnom, hogy egy közel hatvan éves adóellenőr légkondícionált kocsijával jár dolgozni, igaz ugyan,. hogy átszállás nélkül alig 20 perc buszutazás az otthonától a hivatal, hogy bár nincsen különösebb baja a meleggel, mert szeret hétvégeken szörfözni, de a telet jobban szereti, mégiscsak jobban tetszik neki a síelés, és egyébként úgy érzi, nincsenek megfizetve.
nem tudom, tényleg több-e a fizetésem, mint neki, de nem járok se szörfözni se síelni, de még csak nyaralni sem, mert egyszerűen nem tellik rá. eddigi luxusom volt az autóval közlekedés, de már tanakodom rajta, hogyan tudnék minél kevesebbet közlekedni a 300+ forintos benzinnel, és -rohadt a világ, már tudom, de - nekem munkaidőben a munkahelyemen nem fér bele 3 óra beszélgetés egy ügyféllel egy alkalommal sem, nemhogy naponta...
16:50
és akkor volt iskola egész szombaton, tanulás otthon, és egy hét szabadságolás a gyárüzemből. igyekeztem szórakoztatóan és haszontalanul eltölteni minél többet belőle, és hogy ne unjuk egymást a Jógyerekemmel, magunk köré gyűjtöttük unokaöcsémet és unokahúg1-et na meg persze jóanyámat. volt mindenféle jó, játszóterezés, margitszigeti esti séta (bonyolult indulással, mert a Jógyerekemre váratlanul rávakkantott egy zsebkutya, amitől ő hátrafelé nézve előreszaladt, és belefutott a már éppen kinyitott kocsiajtóba, ettől feldagadt a homlokán egy púp, vérzett az orra, és a váratlan események sorozatát sérelmező sírásból ájulás lett megint, de nem adtuk fel, elindultunk..) szúnyogokkal meg genyó lángosossal, aki végül azért elszégyelte magát, és egy lángost ingyen adott, hajókirándulás Leányfalura, strandélvezet visszaindulásig, ami csak azért jött össze, mert anyám túl korán elindult az állomásra, így a 10 perccel előbb érkező (és 6 perccel menetidő előtt távozó) hajóra mi még fel tudtunk szállni - boldogtalan lettem volna, ha ott kell rögtönözni hazajutást, volt kényszerkirándulás Szegedre, ahol az öcsipöcsik (épp romániai koncertre indultak, persze az egyikk útlevél nélkül) vártak minket, majd a közeli Mórahalom strandján pancsoltunk, amíg egy kiskölök bele nem kakkantott a medencébe, aztán volt izgulás, mert akkor jelzett az autó, hogy fogytán a benzin, amikor még 80 kilóméterre voltunk a következő lehetséges benzinkúttól az M5-ösön, és volt megint iskola, meg tanulás, meg vidéki nagymama, akinél egy napi gazolás után kiderült, hogy van konyhakert, csak sok volt mostanában az eső. így aztán jól el is fáradtam a szabadság alatt. igyekszem a héten kipihenni magam a munkahelyemen, mivel jövő héten megint szabadság, ami úgy kezdődik, hogy szombaton iskola, aztán esküvői mulatság, aztán megint vidéki nagymama, ahol van még egy darabka kertrendezés hátra...
16:37
2006. 07. 01.
két napja nem láttam a napot. nem vagyok pincébe zárva, csak állandóan felhős az ég, vagy esik. kicsit fura az idei nyári időjárás is, kb. 5 hónapos tavasziasság után nyakonvert minket a forróság, most pedig jeges, havas képeket mutogatnak a híradóban este. pedig ma még az iskolából is ellógtam az utolsó két órát, hogy süssön végre rám is a nap, de nem jött össze a randi, én itt vagyok, a nap sehol..
13:48
