pénzügyből már remekelek a számításos feladatoknál, most már csak el kellene kezdeni tanulni a szárazabb részt. még két hónapom van eldönteni, hogy októberben hány tárgyból vizsgázom le. az lenne a boldogságos, ha négyből levizsgáznék, úgy 2-3 nap alatt. akkor aztán novemberben lehetne egy szóbeli, és akkor már alig 5 vizsgaidőszak múlva mérlegképes lehetnék. nagyon elszánt vagyok, legalább ennyivel már rendelkezem az egészhez. el is határoztam, hogy a böcsődeszünet alatti kétszer egy hét szabadságom jelentős részét erre fordítom. persze csak a gyereken túl, mikor alszik. addig meg a matektudásommal boldogulok, és nem is nézek ki túl hülyének. szombaton amúgy találkoztam apukával, aki most megjavítja a számítógépemet, ami beteges hangokat hallat. továbbra is rém elfoglalt, egész hétvégén valami cég költözésxén dolgozik látástól kifulladásig. így aztán nem is hívtam állatkertezni velünk vasárnap. mi viszont elmentünk, és mire elöntötte a várost a harminc fok feletti forróság, már éppen el is fáradtunk, így unokahúg 1 és Jógyerek egy óra előtt már ebédtől jóllakva kezdhetett neki a délutánnak, a szoba hűvösében. mire a nap lefelé fordult, már unokaöcsém is hazaért Bécsbe a busszal, amire délután felpakoltuk, mi pedig a koraestét buborékfújás-kergetéssel ütöttük agyon. idilli vasárnap - lehetne, de jobb lenne mindezt együtt.

forgalmas út mellett irodaház negyedik emelet. fák idáig itt nem érnek fel, de talán a másodikig sem. amerre nézek, körülöttünk épületek. persze a kilátásom pazar, irodaházakhoz képest, gyönyörű zöldellő domboldal, kicsit hátrébb a Hármashatárhegy.
és akkor madárcsicsergést hallok, olyan közelségből, amire agyam azt mondja, hogy képtelenség. mintha itt mellettem, a főnököm irodájában csicseregne. hihetetlen, de nagyon jó. :)

gyakorlatilag zéró alvással, viszont folyamatos forgolódással telt a múlt éjszakám. most megint azt várom, hogy egyik estére legyek olyan fáradt, hogy beájulok az ágyba. talán akkor majd egy délutánon nem tör majd rám a menten álmon halok érzés. egyébként az, hogy én szenvelgek, és kínomban aludni sem tudok, nem magyarázza meg tisztán a dolgot, hogy a Jógyerekem miért köt ki az ágyamon forgolódva hajnali 3 körül, persze vagy egy órán át hablatyol előtte félálomban a saját ágyában. amúgy nem azért mászik fel az ágyamra, hogy odabújjon hozzám, neeem. bevackolja magát az ágy másik felén (igaz, van hely bőven a 2mx2m-es matracon), és néha olyan csendben csinálja, hogy félálomban nem is vagyok biztos benne, hogy átmászott. aztán mégis hallom a közelemben a szuszogását, amit egyébként szeretek hallani, de nem szívesen hagynám, hogy most szokjon rá az éjszakai ingázásra ágyaink között, ha eddig nem volt ilyen "szokása" (ami persze azért nem volt, mert sosem altattam az én ágyamban, és amikor ő próbálkozott oda bevackolni magát este, határozottan és demonstrálva bemutattam neki a felosztást, hol van az ő párnája, ágya, hol van anya és apa párnája, ágya. most, így visszagondolva volt vagy két-három este, mikor ezt kicsit zokon vette, de többé nem nagyon próbálkozott máshol elaludni, mint a saját ágyában. érdekes egyébként, hogy anyámnál, ha ott alszunk, a lehetőségek okán egy kétszemélyes ágyon alszunk, együtt. de ott sem bújik belém, és viszonylag keveset rugdos. (emlékszem, mikor unokaöcsémmel vidéki barátainknál voltunk látogatóban - pont annyi idős volt, mint Jógyerek most - és egséz éjjel úgy rugdosódott, hogy reggelre már mindenem fájt..) ez is olyan nehéz izé, a következetességgel, mert néha bírnám nagyon, hogy ott aludjon mellettem, a közelemben, de hosszú távon a következetlenségem nyilván nem lenne jó ebben a kérdésben sem. az meg, hogy szeretem, nem azon múlik vagy azzal fejeződik ki, hogy egy ágyban alszunk-e..