2006. 05. 29.
a szombati oktatás elég gyötrő volt, nem is azért, mert nyolc órán keresztül jogi ismereteket szereztem, hanem mert olyan széken kellett ülni, amit jobbkezeseknek kialakított kis táblával szereltek fel, amin úgy 40 oldalnyit jegyzetelni bal kézzel elég kényelmetlen mutatvány. mivel másképp nem hozzáférhető, félig kicsavarodva a sézen oldalt ülve lehet csak próbálkozni, ezt viszont 8-15-ig három rövidke szünettel már-már kínzásnak is lehet nevezni. jövő hétre ki fogok találni valamit, ha más nem megy, veszek egy gyúródeszkát, és majd viszem magammal.
11:17
2006. 05. 26.
ma a Jógyerek anyunál alszik, így én holnap tudok iskolázni, ők pedig kirándul egyet addig. ahogy hazafelé jöttem egyedül, két sarokra az utcánktól álltam a pirosnál, mellettem a járdán egy kellemes külsejű 60-65 éves néni. integet, hogy tekerjem le az ablakot. kinyitom, majd rendkívül udvariasan megszólít, és megkérdezi, hogy én visszamennék-e oda, ahol nagyon megbántottak. EZT kérdezi, TŐLEM. és fogalmam nincs, hogyan, de hallottam magam válaszolni, pedig én még csak azon gondolkodtam, hogy ez itt a valóság-e, hogy már egy idegen is ezt kérdezi tőlem, akit nemrég nagyon megbántottak és azóta még nem mentem oda, hozzá vissza. és akkor hallom, ahogyan azt mondom a néninek, hogy "tudja, gyakran a nő a bölcsebb, és megbocsájt." erre a néni egy hosszú pillanatig nagyon komolyan nézett rám, majd azt mondta, hogy "hát jó. rendben. visszamegyek." s a néni elindult visszafelé, a lámpa zöld lett, én meg mentem tovább a másik irányba... jó lenne, ha bölcs lennék. mi?
21:46
2006. 05. 23.
változatlanul vacakul érzem magam. és egyébként tudom is ott legbelül, hogy ez most a bánatos lelkem fizikai megnyilvánulása. pedig nincs mit tenni, a dolgok szerintem nem igazán fognak már változni, így aztán szép lassan majd megszokom, amit megkell, majd elfelejtem, amit el kell. talán egyszer...
20:23
fáj a torkom. vagy valami olyasmi. a közérzetem pocsék, tegnap este rámtelepedett a mindjárt beteg leszek érzete, és nem múlik..
15:13
2006. 05. 22.
az idén is megcsináltam az adóbevallásom magamnak, ahogy szoktam - saját bétéalkalmazottamként évekig magamnak csináltam, így már akkor is én akarom, ha megcsinálná a munkáltatóm -, még februárban. aztán mivel az idei úgy alakult, hogy nekem kellene még befizetni, szépen a legvégére hagytam, úgyhogy most mehetek szépen Jógyerekkel sorbaállni, jó sokat egy valamelyik postán. nyaff.
16:32
persze kihívásként mindjárt itt az első szombat, amikor anyám elutazik, öcséim fellépnek vidéken, így nincs még kidolgozott tervem a Jógyerekfelügyeletre, de megoldom, az héccencség.
10:17
pénteken eldöntöttem, nekikezdek tanulni. legalább három év elfoglaltság, mire papírom lehet róla, de különösen az első 9-10 hónap lesz nehéz, amíg minden szombaton iskolába kell menni. megint kicsit át kell rendezni az életünket hozzá, hogy minden beleférjen és legyen elég sok időnk egymásra a Jógyerekkel, de most vagy soha a helyzet, és akkor már legyen inkább a most. túlélem ezt is, legfeljebb beledöglök kicsit.
a kínzó szombati fejfájás megint itt van velem és tovább gyötör.
10:12
2006. 05. 16.
még nem tudom, hogy lezártam egy fejezetet, vagy nyitottam egy újat az elmúlt napokban.
10:33
tegnap délre volt meghívóm az ellenőrző hivatalba. nem volt vészes, majd akkor lesz az, mikor megérkezik a határozat, mit tartottak helytelennek, és az mibe fog kerülni. boltügyileg vizsgálgattak, klassz, hogy épp a bezárásáon tanakodik bátyám, legalább jó sokba fog kerülni. ötletem sincs még, miből fizetem a számlát. a könyvelő meg mérlegel, úgyhogy május végéig elérhetetlen nála némi előrelépés az ügyemben. keressek másikat? de azok sem fognak ráérni..
10:32
2006. 05. 11.
készen vagyok a számlázással, már éppen zsibbadni kezdtem a sok egyhelyben üléstől. és még épp időben vagyok. most lóra pattanok és elvágtatok a kétévesért. aztán tornázni megyünk - most megpróbálok egy korábbira odaérni, hogy utána még legyen időnk kicsit ünnepelni otthon, mielőtt az ágyba terelgetem a kis báránykámat. igazán ünnepelős majd szombaton lesz, vidéki nagymamánál, ahol állítólag még disznóvágás is lesz - úgyhogy elég nagy létszámú bulija lesz. :)
16:12
2006. 05. 10.
mögöttünk hosszú napok vannak, fárasztóak. voltunk vidéken ballagáson is, ahol minden egészen jó volt, a tortát kivéve, amiben annyi tejmentes habot raktak, hogy az már elképesztő, így viszont mindegy is, mi volt a neve, színhabtortává kereszteltem át. Jógyerekkel lassan megszokjuk az önállóskodását, kicsit ő is hajlandó elfogadni a segítséget, kicsit én is türelmesebb vagyok megint. anyunak nem állnak jól az ügyei, öcsipöcsik kezei gyógyulgatnak. nővérem viszont végre rendes állásban dolgozza az ugyanazt, tisztességesebb fizetésért. sikeresen levizsgálzott minden marhaságból németül is - nagyon tisztelem érte. nem is az idegennyelviség, hanem a minden más mellett erre szánt rengeteg idő és energia miatt. és nagyon büszke is vagyok rá.
15:19
az élet szép, bár a dogok néha nem jól mennek, nem jól alakulnak. hétfőn hivatalba kell menni, és az bajos. viszont hétfő előtt még annyi nap van, hogy sok jó is belefér. holnap például kétéves a Jógyerekem, és még lesz péntek is meg szombat-vasárnap. hátha. :)
15:13
2006. 05. 03.
önálló akar lenni. egyedül levetkőzni fürdéshez, de ez még nem megy. segíteni nem lehet, akkor sírva ellenkezik. próbálom rávezetni, hogy ha már egyedül, akkor hol fogja, merre húzza. de ő ellenkezik, nem figyel rám, mert fél, hogy én segítek levenni. ha ösztönösen is odanyúlok, ahol megakadt, visszamegyünk, és előlről kezdjük azt a ruhadarabot. a fürdővíz közben kihűlt, a türelmem erősen fogytán. nem megy neki, mert a patentos trikóból nehéz kibújni akkor is, ha már tudjuk, hogy kezdjünk neki. elakad, ettől hisztizni kezd, ettől meg én is kiakadok egyszercsak. és akkor jól összeveszünk, vigasztalásul együtt fürdünk, ebben legalább van valami megnyugtató mindkettőnknek. játszunk, pancsolunk, fogat mosunk nevetve. aztán a békés nyugalom hirtelen elillan, mert _én_ nyitottam ki a fürdőszobaszekrényt, hogy kivehessen egy fülpucolót. újra ingerült sírásba kezd, mert ő akarta kinyitni a szekrényt. nálam elszakad a cérna, be akarom vágni a szekrény ajtaját, de úgy van kitalálva, hogy nem lehet, csak lassan és halkan csukódik be. így aztán rákiabálok, hogy elég legyen már ma estére. aztán persze sírva vigasztaljuk egymást, majd csendben, nyugton összebújva mindenki a másikat arcát simogatja, és végül elalszik a karomban. ezért nem jó egyedül nevelni egy gyereket. ha szar passzban vagyok, nincs, aki megóvjon mindenkit egy ilyen zaklatott estétől, ráadásul mindenhez az én türelmem kell. és ez nem egy-két nap alatt halmozódott nyűgösség bennem, ez a hónapok alatt csendben rakódik le, gyűlik, és ilyen rossz napon, egy rossz pillanatban ott kerül elő, ahol nem kéne. épp ezért nem sokat számított e tekintetben, hogy három napot Apukával töltöttünk, ráadásul ezúttal bőven kivette részét a gyerekügyi dolgokból. egy ilyen hétvége együtt jó, mert tényleg az, de gyakorlatilag annyit segít nekem hosszú távon, mint nyílt lábszártörésen egy sebtapasz...
22:40
2006. 05. 02.
reggel hétkor indultam a tüdőgondozóba - lévén egyre gyakrabban köhögök, nehezen kapok néha levegőt, és nincs asztmás gyógyszerem. presze hiába van ott a doktornő, nem volt időpontom, így nem is hajlandó a betegirányító szóba állni velem. okés, gondoltam, akkor legyen meg legalább a tödőszűrés, ha már itt vagyok. bemegyek, levetkőzöm, várok, várok, fázom, felöltözöm, várok, várok, kopogok, semmi válasz, várok, várok, aztán úgy fél óra múltán beszól a néni a vetkőzőbe, hogy még nem sikerült elindítania a gépet, várjak csak türelemmel. na akkor szépen el is jöttem. jólvan, alig múlt nyolc, Apuka elvitte a Jógyereket helyettem bölcsibe, irány egyenest Óbuda, vár a munka. valamit azért sejthettem, mert a benzinkútnál tankolás után hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy péksüteményt. 9,45-kor igen büszke voltam ezért magamra, mikor még csak próbáltam ráfordulni a Hungária körútra. 10,05-kor feladtam, pedig már látszott a Lehel út sarka, és szépen lekanyarodtam, megálltam, majd villamossal átjutottam az Árpád hídon, és gyalog jöttem tovább az irodáig. 10,45-kor már ki is nyitottam az irodám ajtaját.. ez volt a kisebb megpróbáltatás, délután majd mindezt le kell játszani visszafelé, közbeiktatva egy belvárosi bölcsődét, onnantól pedig +13 kilóval nehezítve vehetem az akadályokat, meg a buszjegyet. egyébként törtánik valami jó is: ma van a barátaink második lombikos beültetése, és remélem, most jól alakulnak a dolgok.
11:53
