a tegnapi égszakadás miatt a játszóterezést tornázásra cseréltük, így aztán ma csendben de fájóan emlékeztetnek izmaim arra, hogy utoljára szülés előtt öt nappal a kismamatornán mozogtam egy órán át úgy tényleg igazán tornázva. gyerek után futkosni a játszótéren nem ugyanaz. sebaj. néhány hét, és röhögök majd, ha visszagondolok, mit kínlódok most az izomlázzal..
2006. 04. 25.
na most aztán bazifáradt vagyok. az izomzatom állapotához képest igen tisztességesen végigtornáztam az egy órát, a Jógyerek pedig nagyon jól érezte magát a játszóházban. a hely pedig nekem nagyon tetszik. igazán színvonalas. most van két napom, hogy valamelyes kiheverjem, mert elhatároztam magam, és csütörtökön megint megyek.
21:22
a vácrátóti arborétum pedig megint azt adta, amit szeretek. az illatos tavasz, a kopácsoló harkály, az ugrándozó mókus, a napon sütkérező gyík, a nyíladozó virágok számomra a teljes, békés nyugalom boldog pillanatait hozták. azon is csak mosolyogtam, ahogyan az emberek mellettünk elhaladva döbbenten csodálkoztak ránk, miközben a Jógyerek a kavicsos poros út közepén ült, és vagy 20 percen át legfontosabb feladatának tekintve az utat próbálta megtisztítani a kavicsoktól, virágszirmoktól, portól. én pedig még csak meg sem akartam zavarni ebben, nemhogy mérgelődve felszedjem a földről, a "koszból". mert gyerek, és éppen ilyenkor a legjobb gyönyörködni benne. otthon meg van mosógép :)
11:31
a hétvége számomra legnagyobb eseménye tulajdonképpen nem is egy történés, hanem egy folyamat látványos része. a fiam "én tudata" ugrott egyet előre, és hirtelen az "én" és "enyém" kifejezéseket kezdte el használni (teljesen a helyzethez illően) az egyesszám harmadik személyű önmegnevezés helyett. engem a dolog hirtelensége nyűgöz le, az, ahogyan egy majd' kétéves kis ember számára hirtelen összeáll a kép. mindaz, amit eddig hallott, látott, megfigyelt és megtanult, valamivé formálódni kezd. őt figyelve az jutott eszembe, amikor úgy 8-9 évesen kaptam egy képeslapot, amin egy kép volt, rlső ránézésre egy kivehetetlen kuszaság. és ha sokáig, és kitartóan néztem, kicsit "mögé" bambultam, akkor alakot öltött, és kirajzolódott a képből egy hegedű, vagy a másik ilyen képemen egy mackó. és amikor rájöttem, hogyan is kell nézni, hirtelen olyan érthető és egyszerű lett, és már nem is kellett sokáig néznem, hogy meglássam.
11:22
2006. 04. 21.
persze a bárányhimlő által nyert 48 óra gyermekmentes szabadságot illően kihasználtam, és tegnap este is moziban voltam. igaz, az egyetlen időponti adottságok miatt nézhető film a Jégkorszak 2. volt, de nekem olyan nagyon jó volt ez is.. :)))
13:31
nagyon régen hallott idétlen dalok zúgnak a fülemben, érthetetlen kavalkád. békávéval utazom két napja, így tehát olvasással zárom ki a külvilágot a jelenemből. és akkor felpillantva az újságból, hogy mégis hol jár a metro (bár minden megállóban elmondja a néni/bácsi - nem emlékszem), hirtelen az "egy tisztes őszes halánték.." kezdetű dal néhány sora érkezik a fejembe, majd más hasonlókkal folytatódik. én pedig kicsit csóválva a fejemet visszafordítom a tekintetem a gazdaságpolitika egyik cikke felé. hiányzik a fiam.
13:30
2006. 04. 19.
mivel senki nem ér rá csak úgy három teljes napot szórakoztatni a Jógyereket, így most elvitte magával az öcsém, aki a következő 48 órában anyámmal felváltva őrzi majd. pénteken délután pedig visszakapom az autómmal együtt. lévén hirtelen lett két szabad estém, most összepakolom amit tudok, és elviszem a beteg kisbabának, aztán pedig elmegyek végre moziba. iszonyú régen voltam 5 hónapos várandós, akkor süppedtem (vagyis akkor már nem tudtam csak a szék széléén ülve dülleszteni a hasam) bele utoljára a kényelmes (akkor a legkevésbé sem volt az) piros moziszékbe. holnap este pedig utólérem magam a számláim rendbetételét illetően. klassz lesz. vagy ha mégsem, akkor killbill 1-2 gyerekfürdetés általi megszakítás nélkül! :)
okés, akkor most, hogy kihevertük a hörgőből amit kellett, most megjelentek a báránykák. igaz, az oltásnak köszönhetően igazán lájtosan, eddig 6 pöttyel, de jelen vannak, ami miatt kizárt, hogy ma este a doktornéni ad nekünk gyógyult papírt. feltételezem, jövő hét végéig ugrik a bölcsődei tartózkodás, így aztán szervezkedhetek megint, hogy a munkahelyemre is eljussak néha. a gyászos az egészben egy élénk, hat pöttyöt leszámítva egészséges gyereket a lakásban tartani a következő két hétben..
14:43
2006. 04. 15.
tegnap bevásárlás után a parkolóban megint megszólított valaki, hogy hadd tolja vissza a (száz forintot érő) bevásárló kocsimat. szokás szerint udvariasan elhárítottam, de valami szokatlan volt a dologban. a pasan nem volt koszos, büdös, alkoholista vagy hajléktalan külsejű, és ráadásul nem is az a tipikus kéregetős stílus. aztán kérdeztem valamit, ő megint normálisan, alázatosan válaszolt, és akkor beszélgetni kezdtem vele. alig pár hete született a negyedik gyereke, a felesége belehalt a szülésbe. a pici gyerek beteg, gyógyszerre kellene a pénz. ő dolgozik, a bkv-nál, de most nincs elég pénze a patikára. nem tűnt hazugságnak, ráadásul a kezembe is adta a bébi receptjeit. pénzt végülis nem adtam, de felírattam vele a címét, és inkább elviszek néhány gyerekholmit, fürdetőt, vitaminokat, amire tényleg szükségük lehet. és ha minden úgy van, ahogy mondta, tényleg kiváltom a gyógyszereket is. fenébe is, ezt megkérdezném egy kampánycirkuszban, nekik mitől lesz jobb a következő négy év? amúgy próbálom magam kényszeríteni néha, hogy nem kell nekem segíteni mindenki baján, de nem tudom némán elsunnyogni az ilyesmi mellett, engem nem hagy békén az ilyesmi. most is ez jár a fejemben, vajon azok a gyerekek hogyan ünnepelhetik a húsvétot, anyuka nélkül, pénz nélkül, beteg kistestvérrel?
20:12
2006. 04. 12.
a Jógyerek ma belázasodott délután, így holnap nincs bölcsi. néha besokallok az állandó szervezgetésből, hogy mindent el tudjak intézni, hogy mindig megoldjam a felmerülő mindenfélét. jó lenne, ha ilyenkor nem kéne mindig törni a fejemet, hanem csak úgy lennénk itthon, gyógyulnánk, pihennénk, s bizonyos értelemben nem is érdekelne minket a világon semmi és senki más..
21:25
hétvégén végre nem voltam betegecske, így szombaton nagytakarítottam pihenésképpen.vasárnap pedig - szavazásilag ugye anyámnál vagyok jogosult az urnához járulni - a nővérkém vírusokkal teli családjának csináltam ebédet. végülis ez is lehet pihentető, tekintve hogy munka címén egészen mást csinálok. azért estére fáradt voltam nagyon is, így ott maradtunk anyunál, s félálomban a szavazatok szálmlálását figyeltem. azt hiszem, megint kapott egy pofont a szar. ekkora kampányolás, felhajtás, és végül majdnem ugyanaz az eredmény, mint négy éve. tényleg ilyen hülyék lakják ezt az országot?
2006. 04. 06.
"én követem az eseményeket, figyelem, mi a helyzet, mert hát érrólam is van szó - mondta a kezeslábasban a kicsit koszosbüdös szakállas bácsi a bolt mellett, miközben meghúzta a kétdecist, majd savanyú arccal továbbadta az őt körülállóknak. én elmegyek szavazni, mert hiszen szinte kötelességünk. mondhatni. csak még azt nem döntöttem el, hogy a Thürmerre vagy a Csurkára szavazzak. de majd addig alszom még rá egyet. jobb ha ti is, basszátokmeg.." aztán amíg hazasétáltunk a bolttól, elméláztam azon, vajh milyen világban fog az én Jógyerekem felnőtt lenni..
22:10
2006. 04. 03.
csütörtök estére megint elét a rosszullét, újra belém költözött a hányós-fosós. péntek estére úgy, ahogy kezdtem magamhoz térni, mikor is kiderült, hogy unokahúg 2, akivel Jóygerek egész nap játszott - minek közben néha ölelgették, puszilgatták egymást - telistele bárányhimlőkkel. ajvé. így aztán bágyadt hétvégémet megkoronázandó, ma reggel pánikszerű védőoltástortúra, először receptért meg időpontért rohantam, aztán a harmadik patikában volt is egy adag oltóanyag, azátn 11-re mehettünk csak oltatni, így aztán ugrott a mai bölcsőde, viszont engem vár a gyár - úgyhogy most öcsém jött felvigyázni, én meg megyek, átúszom valahogy a körúton a Duna távoli túlpartjára gyorsan. persze szigorúan sínen közlekedő békávéval vagyok csak hajlandó megpróbálni..
