2006. 02. 27.
kell valami tanfolyamot keresnem, hogyan vezessem le a Györgyi néni keltette agressziómat. a héten megint ő van reggel, és megint kizárt minket. fél kilenckor, mire az ajtót kinyitotta, egy éhes-nyűgös gyerek, és rezignáltan álló anyukája várakoztak kint. a gyermek nem volt hajlandó megenni a felajánlott kekszet + banánt, mert ő odabent akart reggelizni. enyhe hisztihangulatban telt a 25-30 perc, mert nem értette, most miért nem vetkőzünk, és megyünk be rögtön, mint mindig. persze a benti nadrágját kint felejtettük a kocsiban, így kérnem kellett egy nadrágot - amit az éhes-nyűgös gyerek nem akart felvenni, mert az neki "anya, ez nem nóó" kategória, és akkor nincs mit tenni, vagy enyhe erőszakkal ráadáom, vagy keresünk másikat. persze nem volt másik a méretében (kb. ez minden korosztályabeli gyerek mérete, mégsem volt másik a Györgyi néni szerint..), így maradt az enyhe erőszak. nekem csekély, de mégis lelki elégtételt nyújtott, hogy Györgyi néni egy éhes-nyűgös gyereket kapott cserébe az ajtózárásért, aki mellesleg amúgy sem nyugodt-kedves-mosolygós, mert éppen most bújnak ki a leghátsó rágófogai. nem kis kínok közepette. remélem, a Jógyerekem megkínálja a hétvégi hangulatával Györgyi nénit is. hadd szokja. talán akkor a héten nem zárja ki reggeli előtt mégegyszer. úgyamúgy ismételten úgy állt a dolog, hogy az egész félcsoportból (ami 12 egységnyi gyerek) 1, azaz (betűvel is:) egy gyerek tartózkodott a szobában. ha ezt az egyet 25 percig etette, akkor hogyan tud végezni 12-vel is fél óra alatt? én pedig ma a munkahelyemen igyekszem kiheverni a hétvégénket, és azon töprengek, legközelebb miért NE verjem meg a gondozónőt? józan ész már kizárva..
11:21
2006. 02. 21.
nagynéha a főnököm elmegy délután - általában hozzá jönnek, így ez elég ritka. ma olyan nagyon elment volna délben, hogy fél hatig vissza se ér. gondoltam egy merészet, elmegyek ma úgy 20 perccel korábban. ez lett volna nem egészen 5 perc múlva. püffnekem. most lépett be az ajtón..
15:52
néztünk nagy házakat szombaton, amiben elférnénk minden hülyeségünkkel együtt. van is egy kétszintes, jó helyen, jó a szobák elosztása, miegymás, lehetne ott lakni is meg irodázni is úgy, hogy nem zavarná a kettő egymást. persze kéne belőle valamit alkudni, de azért nem eget rengetően drága. na vajon most mi lesz?
2006. 02. 17.
voltam a doktorkánál, kontrol vizsgálaton, és mindent rendben talált. Mivel elég lehetetlen időpontban tudott csak fogadni, így a Jógyerekkel együtt mentünk, akire rém büszke vagyok, mert leültettem a kanapéra a váróban, elmondtam, hogy én be fogok menni a doktorkához egyedül, és csak néhány perc az egész, és ő pedig várjon meg szépen itt kint. és úgy is lett. még egy hangyányi nyafogás sem volt. igaz, ami igaz - kapott mellé egy doboz csokis mazsolás drazsét, ami annyira boldoggá tette, hogy nem is érdekelte, hogy nem látott vagy 8-10 percig. persze elég rohadt vagyok ahhoz, hogy olyan drazsét adjak, amit egy vékony hosszúkás hengerből kell kiszedni, ahová még épp befér a keze, de belemarkolva már nem tudja kihúzni, így eléggé lekötötte a figyelmét, hogy kellő gyorsasággal szedegesse ki szemenként az árut. így aztán mindenki boldog volt, és főleg nyugodt. a doktorka meg le volt nyűgözve, hogy milyen helyes, és persze milyen jó gyerek ez a Jógyerek. hát persze, hogy ezek után alig fértem be a liftbe, úgy dagadtam a büszkeségtől.
12:06
2006. 02. 14.
a Jógyerek bölcsődében hátralévő életét ma tettem tönkre, mikor felháborodtam, mivel Györgyi néni 8,00 előtt úgy döntött, hogy az ő óráján már elmúlt nyolc, és mivel a kulcs nála van, hát bezárja az ajtót. mivel nem egyedül koppantunk, hanem Áron és mamája is akkor érkezett, és nem csak az én órám nem mutatott még nyolcat (egyébként a közeli templomban sem harangoztak még), így aztán bementem hátulról, ahol a reggelit viszik be, és elmondtam a véleményem Györgyi néninek. ő aztán úgy gondolta, kegyet gyakorol, mert megteheti, és két perc múlva kinyitotta az ajtót, hogy na most akkor kivételesen beengedi a gyerekeket, mert még nincs itt a reggeli. erre én hálás köszönet helyett még rátettem egy lapáttal, mert csak anynit mondtam, hogy akkor bizony tényleg nincs még nyolc óra, mert a reggeli sosem késik.. keressek másik bölcsit?
20:29
2006. 02. 10.
kényelmes, nem rohanós időben indultunk a bölcsibe, csakhogy az autóval nem tudtam kiállni a parkolóhelyről, mert odakotorták az autók kerekei a havat a kocsi mellé egy magas kupacban. félig sikerült kiállni, aztán az utcában haladni vágyó autókat feltartva elakadtam. bő három percig próbálkoztam, előre, hátrra, előre, hátra, de alig néhány centivel jutottam közelebb a célhoz. az autósok dudálni elkezdtek, segíteni senki nem akart. a gyalogosok megálltak egy rövid pillanatra, majd miután kínlódásunk bearanyozta a borús reggelüket, tovább haladtak. én meg bevettem a leszarom tablettát, és tovább próbálkoztam, miközben a Jógyerek már a harmadik mandarinját ette a hátsó ülésen. aztán megint megállt két férfi bámészkodni, mire is én megszólítottam őket, hogy ha már úgyis itt állnak, nem adnának-e egy pici lendületet, hogy mindenki továbbmehessen. én emlékszem rá, hogy 20-25 évvel ezelőtt ilyen időben természetes volt, hogy az emberek segítik egymást, kihúzzák, megtolják, lesöprik, ellapátoplják, vagy akármi, kinek mire volt szüksége. segítenek, megköszönik, mosolyognak. kérem szépen, lehetne, hogy kicsit megint olyanabb legyen a világ? anyagi javakról is lemondanék érte..
8:54
2006. 02. 09.
egészen jól vagyok, leszámítva egy hétfői pánikhelyzetet, mikor is kórházgyanússá váltam ismét, lassan minden sebem begyógyul. szerencsére a Jógyerekem most nem beteg, egész jól ment ez a hét a bölcsiben, pedig most sok gyerek van bent. igaz, vettem egy aromalámpát, meg néhány illóolajat, és sikerült rávennem a gondozónőket, hogy a délutáni alvás idején kicsit fertőtlenítsék a levegőt legalább így, ha már ablakot nem nyitnak, nehogy megfázzon valamelyik kis törpe. én pedig az elmúlt héten ha volt egy kis időm, szigorúan pihenéssel töltöttem, így aztán nem nagyon válaszolgattam se levelekre, se üzenetekre senkinek. majd jövőhéten. addig csak nem sértődik meg rám senki...
22:51
2006. 02. 03.
meg kéne mérni ezt a Jógyereket, mert már megint nagyot nőtt. a súlya is túllehet már a 13 kilón. ma bent járt velem az irodában, ahol a kolléganőm, akinek 9 hónappal idősebb a kisfia, tátott szájal nézett egy darabig, majd azt mondta, szerinte az ő fia kisebb, mint a Jógyerekem. nekem nem tűnt eddig olyan nagynak, igaz, a bölcsiben is a nála idősebbek között talál csak azonos méretű gyerekeket :)
18:59
2006. 02. 01.
most pedig belevetem magam valami számítógépes játékba, amíg alszik a Jógyerekem. évek óta ilyet se nagyon csináltam..
16:48
hetek óta szinte nem is ettem csokoládét, tegnap délutántól meg ez volt a harmadik tábla, s közben néhány nápolyi, süti, keksz, bonbon.
16:47
szombaton, mikor apu sírjánál voltam a temetőben, olyan volt, amilyet csak filmeken szoktam látni. párás, majdnem ködös levegő, sehol egy lélek (micsoda szófordulat, hiszen ott aztán olyan nincs, hogy egy lélek sincs), szürkület. a csontomig éreztem a nyirkos levegőt percek alatt. nem is maradtam, úgy éreztem, most menni kell innen mindenkinek.
egy egész éve halott már, és mostanában egyre többet hiányzik az én apukám.
16:45
anyu pedig olyan volt, amilyennek az ember mindig szeretné az anyukáját. kedvesnek, megértőnek, (nem túl) aggódónak, anyukának.
16:42
vége a januárnak. remélem, ezzel a hónappal az idei év minden rosszat le is rendezett nálam. tegnap, hogy végülis kórházban töltöttem az egész napot, altatástól félkómásan olyanokra is emlékeztem, ami nem történt meg. vagy nem is tudom. szeretném néha azt hinni, hogy nem is velem történt meg. görcsök, rosszullétek, vér, műtő, és most pedig nincs többé az az icipici pöttyöcske a pocakomban. nem vagyok szomorú. most azt játszom, hogy én nem érzek semmit. az égvilágon semmit. persze csak olyankor, ha egyedül vagyok kicsit. a többi időben nagyon szeretni akarok mindenki másokat, aki körülöttem van. vagy talán csak azt szeretném nagyon, hogy a mindenki mások szeressenek engem. legalább egy kicsit jobban, mint úgyamúgy.
16:40
