egyik nap, mikor hazaértünk délután, nem tudtunk bejönni a lakásba. sehogyan sem sikerült a kulcsot a zárba dugni. azt gondoltam, valami idióta beletört egy másik kulcsot a zárba, és be is csöngettem a szomszédba, hogy ugyan megpróbálna-e segíteni. mire felöltözött és kijött, rájöttem, hogy a másik kulcsom van a kezemben, és az iroda (ugyanolyan formájú) kulcsát próbálom a zárba nyomni. elővettem a megfelelő kulcscsomót, és tadamm, kinyilt az ajtó. a Jógyerek meg vigyorgott egyett, majd ezt mondta: "Nnna, ez jó!" és bevonult. nem tisztázott, hogy a kinyilott ajtónak örült, vagy a bénaságomon vigyorgott... :)
2006. 01. 24.
egy zaklatott hét van mögöttem, sok mászkálással, pluszmunkával, gyakori rosszullétekkel, orvossal, álmatlan éjszakákkal, és nehéz döntésekkel. viszont. a Jógyerek nem lett újra beteg, pedig szerdán már bevittem a közösségbe, vasárnap meg levágtam a haját, és ettől méginkább ksifiús lett, már egyáltalán nem kisbabás. bár elsőre olyan kis golyófeje lett, ahogy a megrövidített haja alól több látszik az arcából, de így is kimondottan helyes. jövőhéten nem dolgozom 3 napot, talán az is jót fog tenni, bár épp eléggé leterhel majd az a három nap, de mégis más, mint a mindennapi munka.
20:10
2006. 01. 17.
a tegnapomat teljesen tönkretette a másik főnököm hisztije egy megírandó felszólító levélért, ami ugyan rajta van a listámon, de nem a legelső helyen. ő is csak azért erőlteti, mert valamiért fontos neki most egy hatalmi játszmát lenyomnia - mondjuk velem. hiába tudom, akkor is elcseszte a napomat, sőt mikor már hazafelé rohantam a beteg gyerekemhez, még egyszer belémkötött. persze, hogy hazafelé azon gondolkodtam, mekkora balek vagyok. el kellett volna menni betegállományba, és akkor vergődhetne a leveléért vagy egy hétig még.
8:06
2006. 01. 16.
azt hiszem, most akkor tudom, hogy hogyan legyen. így aztán bízom egy nyugodt, kiadós alvásban végre, bár itt nem volt félelem vagy fájdalom nélküli megoldás, még akkor sem, ha nme éltem magam bele semmibe egy percre sem. megértette és elfogadta a döntésemet. vajon én is?
12:34
2006. 01. 14.
azért, hogy igazán jó legyen, még én is náthás vagyok, bár már az elviselhető stádiumban. holnap meg nagymamához utazunk, valami mosógépbeszerelés ürügyén. apukát én győzködtem délután, hogy végre tényleg meg kéne már csinálni azt a vackot. ha most kérdezné, inkább arra szavaznék, maradjunk itthon. pedig a Jógyerek már jobban van, és mégis. inkább bevackolnám magam itthonra egy napra.
22:00
rekordot döntött. egy teljes hét és három nap után kezdett köhögni, viszont pénteken már hőemelkedéssel hoztam haza a bölcsődéből. most gyógyulunk, de kizárt, hogy hétfőn közösségképesnek találjam. közben a fejét is bogarászni kellett, mert van tetves gyerek a másik félcsoportban. tetű nincs, de valami kezdődő koszmóféle dolgot azért találtam. ajvé. fél órás vakarászás után egészen jónak tűnik. tudom, lehet olajos pakolást, meg sapkát rá, de mi van, ha a gyerek azt kapásból letépi a fejéről? az utcán is csak azért viseli el, mert rájött, hogy anélkül tényleg hideg van, és fázik a füle. szóval marad a durva beavatkozás, és egy réteget lekaparok a fejéről. ez viszont tuti, hamarabb helyrehozza, mint bármi más, pár hónaposan már csináltuk ezt.
21:56
2006. 01. 12.
ma végre - nem kevés segítséggel - likvidáltam a karácsonyfát és nyomait. a segítségért kimondottan hálás vagyok, mert így utólagosan úgy tűnik, egyedül aligha ment volna könnyen kicincálnom a sok ajtón és nyíláson, ami a kapuig vezető úton volt.
21:42
2006. 01. 11.
az a tény, hogy ma reggel a bölcsődétől az irodáig amúgy 15 perces autóutat 120 perc alatt sikerült megtennem (miután egy közel egy órás utam volt a bölcsődéig) nem csak azt eredményezte, hogy fájósra ültem a fenekemet, de még a fejem is fájt és nagyjából az éhhalál küszöbén ülhettem az utolsó percekben. ráadásul ez a felesleges két órás kínlódás az egész napomat tönkre is tette. nyűgös, nyígós, fejfájós és világutáló lettem tőle. holnap veszek egy helikoptert.
16:03
2006. 01. 09.
érzelemviharok. jönnek. mennek. nagggyonnehéz velük bírni. most meg még ez a takonyság is.
22:36
2006. 01. 06.
és számít-e valamit, hogy mindenki, akivel eddig beszéltem, elaludt ma reggel?
9:45
ma reggel úgy aludtam el, hogy csipogott az ébresztő, én pedig azzal a megállapítással kapcsoltam ki, hogy nem is értem, minek húztam fel szombatra ébresztőt... aztán 7,44-kor hirtelen arra ébredtem, hogy péntek van, és 8-ig be kéne érni a bölcsibe. ez persze elég reménytelennek tűnt, így aztán út közben még reggelit is kellett szerezni a Jógyereknek. egyébként éjszaka 4-5 alkalommal is felébredtem, és mindannyiszor újra megfájdult a fejem. így aztán egy elég pocsékra sikerült alvás van mögöttem, egy sietős reggellel, és újra fáj a fejem is. lehetne, hogy mégis inkább ma legyen a szombat??
9:44
2006. 01. 05.
ma este a Jógyerekem határozottan olyannak látszó dolgot csinált, amit úgy nevezhetnék, minthogy elverte MackóPackó fenekét. demivelhogy ilyet még a közel 20 hónap alatt az én jelenlétemben nem látott vagy tapasztalt, fel kell tételeznem, hogy valahol máshol azért látott ilyet, mert magától ugyan miért találna ki ilyesmit.. és most akkor nagyon remélem, hogy mégsem úgy van, ahogy gondolom, és nem fenekeltek el senkit ma a bölcsiben.
22:24
2006. 01. 04.
ez a hónap elég kemény lesz. remélem, nem az egész évem, csak ez a hónap. a rövid bölcsis szünet is rátett egy lapáttal, most, hogy újra jár a Jógyerek, nagyon hiányzik, hogy nincs velem egész nap. alig várom, hogy elhozzam, és itt csiviteljen a fülem mellett. közben lassan alig van mit csinálnom, mert kitört rajta az önállóság, egyedül eszik, iszik, még a fürdésnél is ő mosakszik, nem én mosdatom. de legalább még nézhetem, ahogy a kanállal bajlódik, vagy mossa a szép kis fogait. :) tényleg ilyen gyorsan felnőnek?? pedig alig múlt másfél éves..
21:18
2006. 01. 03.
feszült vagyok, ingerlékeny, türelmetlen is néha. és ez nem tetszik.
21:53
