2005. 12. 31.
úgyamúgy a szerda este egész jól sikerült, beszélgetős társaság. mostanában viszont esténként már 9 után alig bírom nyitva tartani a szemem, úgyhogy igencsak össze kellett szednem magam, hogy ne ásítozzak folyamatosan. kérdéses még számomra, ma éjfélig ébren leszek-e, bár ha a volt kollégámékhoz/barátainkoz elmegyünk, akkor azért csak nem alszom el hamar :)
ja, és az idén nem küldök senkinek újévi jókívánságokat - a tavalyi után az ismerőseim jelentős részének rosszabb lett, mint valaha. tehát most így titokban remélem, hogy a következő csupa szépet és jót hoz, főleg nyugodt, békés és örömteli lesz az új, a 2006-os számú.
14:13
2005. 12. 28.
ma esti fondue-partit a hátam közepére. kívánom.
18:22
este egészen tűrhető mennyiségű hó keletkezett, el is határoztam, hogy végre meghempergetem benne ma a Jógyereket. aztán egész éjjel szakadt rá az eső, hogy szakadna meg. (nem még, meg). most aztán csak locspocs, meg sárkosztrutyi, hó csak nyomokban, mint mogyoró a tejcsokiban. mindegy, úgyis haza kellett volna menni a szkafanderért, mert asz épp nincs itt velünk anyunál.
15:10
2005. 12. 27.
a karácsonyfám úgy illatozik, hogy az elképesztő. igaz, egy majdnem hat méteres fából készült nekem ez a több, mint két méteres fa - így aztán kellett faragni sokat a törzsén, hogy beleférjen a talpba. (ez persze azért így sikerült, mert az utolsó 3 fából választhattam az utolsó még nyitvatartó árusnál 24-én úgy fél öt tájban..) bizonyára undok dolog, de nekem nincsenek averzióim a kivágott fenyőt illetően. ha én nem venném meg, akkor is kivágták volna, és ha én nem vettem volna meg, akkor is kivágják őket jövőre is. tudom, ha sokan gondolkodnánk másképp, de ez annyi más dologra is igaz. meg egyébként mi lesz azokkal, akik ezért telepítenek fenyőfákat, nevelgetik őket, dolgoznak vele, és ebből élnek? volt az a fiatal nő, aki messze, vidéken lakik. van egy másfél éves kisfia, akit közel három hétig nem látott, mert Budapesten fenyőfákat árusított. nincs más munkalehetősége ott, a faluban, ahol él. mikor a Jógyerekemmel elsétáltunk a Hunyadi téri piachoz, hogy megnézzük, mit mennyiért lehet kapni, már két hete nem látta a családját. a kisfiam csak rámosolygott, és ettől ő elsírta magát.
talán majd ha már nem lesznek ilyen emberek és ilyen történetek, akkor veszek egy műfát, vagy egy "cserepest".
23:08
úgy fáj a derekam, ahogyan még csak életemben egyszer. vajúdáskor. ma este, mikor kiemeltem a Jógyereket a kádból, na az nagyon vacak volt. mondtam is neki, most sétáljon be a szobába saját vizes kis lábain. majd utólérem. ez meg mi a búbánatos égtől van??
21:38
2005. 12. 24.
az idén minimális, ami úgy sikerült, ahogyan én szerettem volna. a mai nap sincs közte.
20:15
mégiscsak elkezdtem csomagolni. egészen jól haladok, annak ellenére, hogy precibuzi módon csinálom - mint mindig. csupa párhuzamos, merőleges, élérehajtott, középre igazított. na de ha én ettől vagyok boldog.. :)
0:09
2005. 12. 23.
ma még nagyon dolgos nap volt az irodában is, aztán rohanvást a Jógyerekért, mert már 4-kor kiutáltak minden gyereket ma. és aztán még együtt elmentünk vásárolni is. alig múlt hat óra, mikor én már holtfáradtan haza akartam jönni. hát sokat ma sem vásároltunk, de azért mégis van már mit csomagolni ma éjjel. holnap még ide kell varázsolni egy karácsonyfának valót, és némi házimunka nyomán rendnek és finom vacsorának kell estére lennie. most pedig beájulok a kiscsirkével az ágyba, majd inkább korán kelek reggel.
2005. 12. 22.
kapott kanalast, fél kilenckor már békésen aludt - legalábbis azt mondta a drága öcsém, aki felvigyázta az álmát, amíg én az évzárón fogyasztottam a vacsorát. aztán meg mikor már nagyon mentem volna haza, hogy ő is mehessen haza, akkor olyan kihívás elé állítottam a pénztáros kisasszonyt, ami meghaladta képességét. az amúgy előre lebeszélt, könyvelővel egyeztetett (náluk) kérésem az volt, hoyg januári teljesítésű legyen a számla. mert nekünk úgy kellene. aztán most az álmélkodó szemű lánynak megint mindent elmagyaráztam, mire is ő most kiállított nekem egy januári teljesítésű számlát. ami jó is lenne, csakhogy januártól nincsen 25%-os áfa. most meg nincs 20%-os a gépében. hosszasan processzálta amit mondtam, majd eladta nekem a saját ötletem: januárban visszahozom, és lesztornózza. aztán majd csinálunk egy másikat. éljen az áfacsökkentés, és a felkészült vállalkozók.
23:37
ki kéne vasalni az idegeimet. kissé mintha ráncosak lennének. ma reggel el is szakadt a cérna kissé, mert életemben először rákiabáltam a gyerekre. nem csak hangosan szóltam, nem. kiabáltam. aztán a bölcsöde és az iroda közti úton rájöttem, hogy mi a gond. kap valami új köhögéscsillapítót, amiben minden bizonnyal valami komoly élénkítőszer is van. mert mióta azt szedi, minden este két órán át rohangál, tornázik, játszik, hadakozik velem a lefekvés helyett. ráadául ezt akár a teljesen sötét lakásban is csinálja, alig lát valamit, de játszik, pakol, mászkál. így aztán én sem tusok semmit csinálni,amíg el nem alszik, ettől meg nyűgös vagyok, mert egyre jobban lemaradok attól, ahol éppen tartani szeretnék így karácsony előtt 3 nappal..
9:02
2005. 12. 19.
elcsúsztam a jégen. most aztán jól feldagadt mindkét térdem. egész nap alig bírtam járni, illetve bírtam én, csak kicsit robotosan. hehe. fene megette, hogy nem tudtam pénteken találni egy normális cipőt, mert ennek meg már simára kopott a talpa, így aztán meglehetősen veszélyes. bakfitty.
21:19
2005. 12. 18.
a karácsonyi vásárlási tömegekben szédelgő felelőtlen emberek a tolvajlás melegágya.. péntek este a Jógyerekkel betértünk az Árkádba, cipőt akartam volna magamnak. elég pocsék idő volt kint, így nem kellett félnem a tömegtől :) viszont amit láttam.. minden negyedik ténfergő nyitott táskával, hátizsák zsebéből kilógó pénztárcával és egyéb furcsaságokkal örvendezteti meg a zsebtolvajokat. jobban kéne vigyázni, mert a legártatlanabb arcú alakokban sem lehet bízni. 12:11
2005. 12. 15.
mostanra fáradtam ki a mindentől. úgy igazán. tegnap már 9 körül aludtam, most megint az álmonhalás legszélén.. délben meg majdnem elaludtam állva. ennyi alvás után! és most jön az igazi hajrá minden fronton. így egyelőre a karácsonyos érzés még elkerül.
22:05
2005. 12. 14.
a Jógyerek sincs jobban, annyira legalábbis még nem, hogy mehessen bölcsibe. közben anyunak két napja magas láza van, 39 fölött. gyógyszereket nem szed, így aztán nagyon lassan gyógyul. én most nem tudok menni hozzá, az öcséim meg nem különösebben érnek rá, meg amúgy sem aludnának ott, mint én. ez most nagyon rossz lehet neki. a gyerekre meg így két napja a néni vigyáz, rá is megy az a kis pluszpénzem, amit a héten kerestem. holnap viszont nem tudom mi lesz, a néninek sem jó, apukának is sok dolga van, nekem meg be kellene menni legalább egy pár órára. öcsém elvileg igent mondott, de az ő lánya is beteggyanúsan ment haza suliból, így feltehetőleg ez is ugrik holnapra..
20:37
2005. 12. 12.
ma mikor azt számogattam, hány csekkem vár fizetetlenül a határidőn túl, a táskámban kotorászva találtam kéccázezer pénzt, gondosan eltéve egy borítékba. egy ideig gondolkodtam, tartozom-e ennyivel bárkinek is, de mivel ezt ki tudtam zárni, bizonyossá vált, hogy az én pénzem, és csekkekre volt beletéve a táskámba. lehet, hogy el kell kezdenem valami tablettát szedni, hogy ilyeneket se felejtsek el? szánalmas..
22:48
egyre jobban karácsonyodik, és nekem fogalmam nincs, hogyan jutok el az idén vásárolni. de az egész bizonyos, hogy a Jógyerekemet nem húzom magam után boltról boltra az ilyenkor különösen embertelenül viselkedő, mindenhol ottlévő embercsordában. lehet, hogy most fog mindenki libris vásárlási utalványt kapni? olvasni jó, adni öröm. :)
22:45
még mindig vérig sértett kolléganő boldogtalanítja a légkört, mindenki nekem sírja el bánatát, illetve mintegy postásként rám bízza, amit nem mert neki elmondani, mert elriasztja a rózsaszín post-iton piros tollal hagyott üzenet: "ne zavarj!". volt pillanat, mikor elővettem én is egy kicsi sárga ragacsos lapot, hogy ráírjam: "ne zavarj avval, hogy lehet-e akkor most őt zavarni. nem tudom." de aztán meggondoltam magam, és inkább eljöttem haza.
22:23
nem tartom viccesnek, hogy az elmúlt napok viszonylagosan tavaszias reggelei után ma -8 Celsius fokkal és vastagon ráfagyott dérrel találkoztam reggel. a Jógyereknek meg szépen beragadt a szeme ma reggelre. úgy tűnik, a héten kimarad a bölcsődéből. én viszont nem tudok otthon maradni, így aztán elég kalandos lesz a dolog..
13:23
