át kell szokni a 7 körüli ébredésről a 6 körülire. megpróbáltam ezt úgy hirtelen, nem volt okos dolog. ráadásul több, mint 5 éve nem kelek ébresztőre, elsőre el sem tudtam képzelni, mi csipog. néhány napi próbálkozás után stratégiát váltottam, most napról napra pár perccel hamarabb kelek. így egészen elviselhető a dolog, és már mindjárt fél hétnél tartok, ami elég jó. így már belefért a hajmosás, bilizás, öltöztetés, hajszárítás, magamatösszeszedés, szkafanderbe csomagolás és volt még 8 percünk, hogy beérjünk a bölcsibe 8 előtt :)
2005. 11. 29.
ma sokkal simábban ment a bölcsiben a Jóygereknek minden. az étvágyára bizony nincs panasz :)
20:59
mikor a Bécsi úti templom harangjai elütötték a delet - nyitott ablaknál olyan, mintha itt szólna az ablak alatt -, kissé önfeledten azt mormogtam az orrom alatt, hogy "Petőfi Rádió, dél van. Híreket mondunk." aztán felnéztem, és a kolléganőm döbbent arcától még meg is ijedtem.
12:04
2005. 11. 28.
vasárnap délelőtt az állatkert kimondottan kihalt volt, pedig egészen szép volt az idő, enyhe és napos. a Jóygerek ugyan álmos volt kissé, de ez csak engem fárasztott ki kicsit jobban, de ez fel sem tűnt Jamjar Lady és kisfia kedves társaságában. az ősznek pedig jó szaga van.
21:29
2005. 11. 25.
most, hogy a Jógyerek jobban van, én kimondottan rosszul érzem magam. rendesen náthás lettem. ő meg aztán most bepótolja a kimaradt napok lendületét, izgága, fáradhatatlan, dumagép. igaz, második napja csak egyszer eszik - reggeltől estig. de tényleg mindent megeszik, amibe harapni lehet, már próbálgatja is. hétfőn mehetünk újra bölcsibe. kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá 5 nap után..
22:07
fürdetem a kis maszatost, áll a kádban, tanítgatom éppen, hogyan kell mosakodni - már egész ügyesen csinálja ezt is egyedül -, a nyakánál persze segíteni kell, mert az még neki bonyolult. aztán mosom a hátát, közben hirtelen lenézek a vízre, és látom ám a kád víz mélyén a telefonomat a habok alatt heverni. baszka, hát nem kicsúszott a zsebemből a nagy mosdatásban a kád fölé hajolva? remek. most még bízom benne, hogy az egy éve vásárolt telefonomat - amit azért vettem, mert elhagytam (nem) az előzőt - nem kell a kukába dobni máris. elég gyengék az esélyeim, tudom. pedig azóta sikerült még egyet telefonálni rajta, és hallottuk egymást anyámmal jól.
természetesen pár hete a régit odaajándékoztam unokahúg 1-nek, mert az a régi-régi kacat, amit ő korábban használt, elromlott. baszka, pedig hát szép volt ott a habok alatt, vílágított a mosolygós fiam képe a kijelzőn. na.
22:04
és ma az volt, hogy mikor a dobozba pakoltuk a játékokat, és látta, hogy keresek még valamit, egyszer csak odahozta és azt mondta: teteje. így, szépen, tisztán. ilyenkor mindenki veszettül büszke és a könnyekig meghatódik? mert én bizony igen.
a Jógyerekemet ma megint elvittem a doktornénihez, mert még mindig. kaptunk valami csodaoldatot, ami majd megszűnteti a folytonos szivárgást minden likon. mint eddig minden folyékony állagú mesterségesen illatosított/ízesített gyógyszertől, ettől is felfordult a gyomra. esküszöm, a sarki patikusok belőlem élnek, nekem meg gyűlik a megsemmisítendő veszélyes hulladékom, amit egyetlen patikában vesznek csak át a városban. viszont arra jó volt a cucc, hogy innentől a vizet sem akarta meginni, mert azt hitte, minden víz ilyen rossz ízű lett. ajvé. doktornéni után megittunk egy teát apukánál, nem tudom mi baja, de valami van, az tuti. még sosem nézett ki ilyen rosszul. a Jógyerekem az alatt a 10 perc alatt kiszedte a lakáskulcsot a táskámból, és otthagyta apukánál valahol. még jó, hogy anyám ideért, mire mi is, így be tudtunk jutni a lakásba. klassz volt kotorászni 20 percet, mire rájöttem, hogy hol lehet. délután meg felmondott a kolléganőm, már hónapok óta vacakolt hogy megy, vagy marad - végre döntött. így aztán ma fel is adtam hirdetést, és még a főnökömmel is beszéltem a fizetésemről - mert nem egyformák voltak az elképzeléseink. az van, hogy így egyedül a Jógyerekkel van egy minimum összeg, amit haza kell szállítani, és ez nem is kevéssel volt több, mint amit a főnököm adna. mintegy 25%-kal több. ami jó, hogy nem kezdett el kapásból ellenkezni, inkább keresi a megoldást. ezt egyfajta elismerésnek tekintem, mert azt még a költözés után sem hallottam tőle sem, hogy kifejezné nekem elégedettségét. ez mindegy is, ha tényleg felemeli a fizetésem, azt egyben dicséretnek is vehetem. este aztán eljött apuka a kulccsal, ugyanolyan furi volt, mint reggel. nagyonfuri.
22:37
((ennek a logikának a mentén haladva akár azt is mondhatnák, hogy szép és szar. de ilyet én nem írok ide.))
kaptam egy e-mailt, hogy azért, mert alliterál. jójó, ezt magam is felfedeztem, na de nincs két magyar szó, ami alliterálna? azt azért nem hiszem.
22:24
2005. 11. 22.
és a rádióban egy mobiltelefon reklámban miért azt mondják nekünk, hogy "százsem, szép és _szmárt_"?
22:03
pénteken még hó sem esett, útfeltúrás és kiállítás sincsen, mégis délelőtt 11-kor két fickó gyalog hamarabb ért a Hungexpo-s elágazáshoz az Örstől, mint én kocsival. nem volt jó látni, ahogy elsétálnak mellettem, és ráadásul nem is sietősen. ezt mivel magyaráznák a közlekedésmérnökök?
22:01
ez a Jógyerek még mindig nincs teljesen rendben. három napi étvágytalanság után ma végre evett valamit, aztán mégsem maradt benne. pedig ma már egészen vidám volt, huncutkodott, nevetett sokat. nem olyan bágyadt kis csirke volt, mint eddig. a bölcsődében egészen jól mennének a dolgok, ha nem lenne egy ordítógép is a csoport ajtajában midnen reggel, mikor be akarunk menni. a lányka már reggel 7-től bömböl, úgyhogy mire 8 előtt pár perccel odaérünk, egy csapzott, lilafejű üvöltő gombóc áll előttünk. nem csodálom, hogy elszáll rögtön a gyerekem lelkesedése. pedig mikor meglátja a bölcsőde kapuát, széles mosollyal jelzi, hogy tetszik neki, ha ide jövünk. így aztán sírósra sikerülnek a mi elválásaink is. az étvágytalanságát is ennek tudtam be - egészen a ma esti produkcióig. reggel megyünk megint a doktornénihez. az az egy legalább rendben, hogy sok folyadékot iszik, így nem kell a kiszáradástól félnem annyira.
21:59
2005. 11. 20.
el van döntve. nincs itthon már több gyümölcs, vasalni meg kell.
19:12
készítsek egy kis csokoládét, vagy vasaljak?
19:04
azt hiszem, azért nem tetszik a seb, mert mintha be lenne gyulladva. a holnapi bölcsődéből sem lesz semmi, úgy tűnik. csütörtök éjjel már alig kapott az orrán levegőt - az első, amit hazahozott, az a nátha. persze nincs min csodálkozni, a kissrác, akivel egész héten játszott, már hétfő óta taknyosan járt be. az lett volna csoda, ha mi megússzuk. viszont nem igazán lett jobban, hiába minden igyekezetem. már az antibiotikumot is elővettem, ami persze kanalas. az meg nem eredményes, mert eddig minden kanalasnak három másodperc múlva retúr útja volt. ennek is. persze msot bújik belém, így már én is náthás vagyok. ajvé.
19:03
a két gyerek bizonyos, hogy még jobb, mint az egy. tegnap óta velünk van unokahúg 1, és ma reggel annyi mindenre jutott időm, amíg ők együtt játszottak, hogy az elképesztő. néha persze bele kellett avatkozni, mert egyik sincs hozzászokva, hogy valaki más is a saját elképzelése szerint akarja játszani, amit kitaláltak, de szépen lassan kezdenek finomodni a dolgok, fejlődik a türelem bennük. én meg addig mindent elmosogattam, lassan teregetni is lehet, áthúztam az ágyneműket, jóllakattam a gyerekeket, és ha már szétáztattam a sebet a mosogatáskor, gyorsan kiszedtem a varratokat is. tegnap letelt a 10 nap, alkohol, olló, betadine van itthon is. és még illik is tudnom, mit hogyan kell. a seb sajnos nem tetszik, még nagyon soká fog szépen begyógyulni, de mindegy, legalább egyben van. mostmár egy kis sebtapasszal el lehet intézni.
10:40
