van az a munkám, amivel néha a fél országot be kell járni két nap alatt. én ugyan nem bánom, mert szeretek vezetni, a munka érdekes, egy éjszakát a Jógyerekkel még elviselünk egymás nélkül, és az idő jelentős részét két város között, a zöldben autózva töltöm. Így volt ez a múlt héten is, amikor egyik nap még a napos meleg őszt csodáltam, másnap pedig Ózd és Salgótaján között nem a "szokásos", haenm a hátér mentén haladó rövidebb utat választva a ködös borongós, nyirkos ősz vett körül. Van ebben valami, a fanyar illatában, a színeiben, a kabát alá bújó hűvösében, amitől szép. jövő héten megint megyek egyszer, remélem, még szép időm lesz akkor is.
16:29
2005. 10. 21.
van az, amikor az emberlánya csak úgy belebetegedik valamibe, nem annyira vírus vagy baktérium okozta módon, csak úgy szomatikusan, a pszichés problémájából adódóan. Mert minden óvintézkedésem közül bármelyik külön is képes megakadályozni, hogy ilyen beteg legyek, most pedig többet is bevetettem az ügy érdekében. és mégis. na meg ugye próbáltam valahogy rendezni dolgokat, és bár így sem igazán jó senkinek, de talán a nyugalom utáni vágyam, talán a bizonytalanság iránti érzelmeim talán a puszta fáradtságom okán hoztam meg a döntéseket úgy, ahogy. talán mintha el is határoztam volna, hogy nem fogok hosszan szenvedni, attól sem lesz jobb senkinek (gyorsanölő érzelemméregre vágytam). most meg itt a szenvedés, csak más formában. baszhatom, ó én okostojás.. hát sosem lesz már úgy, hogy jó legyen???
0:14
2005. 10. 18.
rohadtul nincs kedvem most beteg lenni. demivelhogy, így aztán rohadtul nincs kedvem nekem most én lenni. adjátok vissza a hangomat is nékem, de gyorsan!
22:13
2005. 10. 17.
holnapra már sokkal jobban kell lennie a torkomnak. már tegnap óta fáj ugyanis. a szerverszobában meg azért nem megy két hete a klíma - és épp csak nem főttek meg a gépek eddig -, mert aki beszerelte, csak a kettőhúszba nem kötötte be. minden mást szépen jól megcsinált, csinos kis kültéri a tetőn, távirányító a falra szerelve.. vajon hogy próbálta ki, hogy működik-e? mert állítólag letesztelték..
21:32
szombat este 8-tól az én tündér Jógyerekem egy felnőtt komolyságával hallgatta végig Völgyessy Szomor Fanni koncertjét. csodaszép hangja van, az biztos. a kisfiam messze lekőrözött viselkedésben minden nálánál nagyobb gyereket. semmi izgés-mozgás, hangoskodás. pedig álmos sem volt, hagytam előtte aludni másfél órát. (ennek megfelelően itthon azárt játszani akart még egy órát..) áhitattal figyelte Fannit, miközben hallgatta a magyar és ír népdalokat. :)
0:21
valahogy a csütörtök nem sikerült elég összeszedettre, bár csak kétszer fordultam vissza, hatvan kilóméter távolságból. utoljára délután kettőkor indultam el otthonról, de még így is sikerült a munka nagyrészét megcsinálni péntek estig. péntek este persze igen elegánsan besétáltam egy csapdába, méltó befejezése egy elbénázott hétnek. aztán meg itt van a kedvencem, a szerintem van valakid típusú felelősségjátszma. csakhogy nekem épp nincs kedvem ezekhez a játszmákhoz már, így azt hiszem, bevágom a durcást. tökegyedül.
0:03
2005. 10. 13.
na jó, ha most egyre hazaérek, akkor hat helyett hétkor indulok csak el :)
0:51
csodaszép napunk volt, pedig sok dolgot intéztünk el (ma pénzt is kerestünk legalább), csak ma nagyon ügyesen, széttördelve, így minden két dolog közé jutott egy hintázás, kavicsozás vagy játszótér. persze így alig aludt napközben, de mégis egész nyugodt volt, semmi lármás nyűglődés. olyan napsütést is kaptunk hozzá, amitől kedvem lett a parkban ebédelni, úgyhogy egy közeli kis boltost rábírtam, melegítse meg a Jógyerek ebédjét, én meg vásároltam magamnak nála valami péksüteményt ebédre. persze fél nyolckor már aludt a szokásos kilenc helyett, így nyugodt szívvel jöttem el anyutól, és lassan hazaindulok az irodából is. holnap kora reggel kéne indulni messze vidékre, és most megint csak péntek estére érek haza. remélem, a hétvégére még kitart a jóidő, mert akkor elmennénk néhány barátunkkal kirándulni Dobogókőre megint. persze még nem tudom, végigcsinálom-e busszal az utat, vagy inkább felmegyek kocsival, és ott sétálgatunk, míg odaérnek. egy biztos, babakocsit most sem viszünk. hadszokja.
0:49
2005. 10. 11.
a három állásom közül a leghivatalosabbikból a héten majdnemszabadságot vettem ki. a majdnemszabadság az olyan, hogy az ember nem megy be a munkahelyére, de naponta 15 telefonhívást fogad tőlük, türelmesen megválaszolja a kérdéseiket, és lehetőleg még három sürgősfontost tart kezében a telefonján keresztül. tulajdonképpen ez egyáltalán nem rossz, tekintve, hogy órákat tudok közben a gyerekemmel a játszótéren tölteni, és élvezhetem a gyönyörű őszi melengető napfényt. és még egy pluszmunka is belefért a délelőttbe, meg kétszázötven kilóméter autókázás. most meg megint korán ágyba kéne tenni magam, hogy szó szerint is kiheverjek jósokmindent a közelmúltból.
21:53
2005. 10. 10.
egyébként még az orvosi kartonom is nálam van, egyik alkalommal annak rendje szerint kikértem az alagsori kartonozóból, hogy felmegyek a rendszeres láthatásra a kardiológusomhoz, aztán meggondoltam magam a büfé mellett elhaladva, és hazamentem. kartonostul. akkor találtam ki, hogy én ebből csak úgy szépen csendben kigyógyulok. azért egy rosszullét miatt még nem adom ám fel, van még időm :)
most pedig gyorsalvás következik, mert még pótolni valóm is van bőven, úgyhogy ma kétéjszakányit pihenek ki egy alatt. hehe.
22:09
úgy emlékszem, utoljára '99-ben voltam vacakul emiatt az izé miatt úgy istenigazán. tegnap valahogyan előkerült bennem ez, sőt még el is ájultam, azt hiszem. ritmuszavar. pedig esküszöm, nekem - néhai zenésznek - bizonyítottan jó a ritmusérzékem. na jó, egyszer azt mondták, hogy betaloc, forevör. én meg kitaláltam magamnak, hogy szépen fogom, és elfelejtem ezt a betegséget betaloc-ostul, rosszullétestül, és úgy egyáltalán. mit nekem egy paroxizmális tachicardia. egészen jól is ment majdnem hat évig.
22:07
2005. 10. 08.
olyan egy nemnormális, aki másoknak azon nyavajog, hogy túl sokat dolgozom, miközben ő semmit nem tesz azért, hogy ne kelljen dolgoznom (ha nem is egyáltalán, de legalábbis ne ennyit), hanem békésen, nyugodtan, nem túlhajtottan gondozzam és nevelgessem a gyerekünket. és összetartsam a családot. hát menjen a fenébe.
ehhez a mondathoz meg az (általam főzött) elképesztően finom ebéd után elfogyasztott majdnem egész üveg Tokaji aszú kellett. még mindig nem tudok nemet mondani akkor, amikor _én_ azt akarok. legalábbis nem mindig.
15:08
2005. 10. 06.
hetek óta az egyetlen igazán szabad, munkamentes napom. tehát nagytakarítok. két teregetés közt ebédet főzők, porszívózás és felmosás között süteményt sütök. a boltba pedig úgy megyünk, hogy a nyakamba ül, így könnyebb hazahozni a cuccokat. csak későn jut eszembe a vállamért aggódni, úgylátszik, már nem annyira fáj. egyébként meg ha még egyszer egy anyuka azt mondja nekem a játszótéren, hogy sok az ideje, meg unatkozik, azt lelövöm vizipisztollyal. mindenközben lassan beleégetem a CD-kbe az anyámnak összeválogatott zenéket is, holnap már utazik az öregeivel háromnapos gyógyüdülésre. a szombat esti táncmulatságon majd kiderül, miféle zenéket vakartam itt össze.
16:44
2005. 10. 05.
az imént éppen azon röhigcséltem - miközben anyámnak segítvén szervezői munkáját régi slágereket és mulatós nótákat töltök le -, hogy én tulajdonképpen piszok rossz blogger vagyok, amolyan szégyenfolt. írok, ha kedvem tartja, bizonyos értelemben teszek rá, ki olvas, ki nem, és ráadásul hetekig-hónapokig a statisztikám felé sem nézek. nincsenek az oldalamon kedvencek, üzenődobozok meg kommentelő csiricsárék. egy gimnáziumi elsőosztály bármelyik tanulója egy szóval el tudná mondani, milyen is a blogom. (tökgáz avagy vérciki) hihihi :)
22:16
2005. 10. 04.
rendszeresített későn fekvés, korán kelés. ma munkálkodás közben láttam a Balatont. szürke. szeretem ezt a munkát, egyfajta megmérettetés minden alkalom. aztán volt még ma négyfogásos ebéd, álmosító napsütés visszaúton, valahogy kerekedett egy szabadabb órám is, így belefért egy thai masszázs is, ami elgyötört izmaimnak kiérdemelt jutalom. msot megyek megint a Jógyerekemért, még visszavitetjük ma este az irodából a dobozokat, aztán nyugodt este itthon. majd még talán elhívom a hétfői vendégjárást.
16:18
2005. 10. 02.
elköltöztünk irodailag. két nap alatt, simán és gördülékenyen. minimális, a vártnál kisebb károkkal - egy féltenyárnyi levert faldarab és egy törött üveglap a recepciós pultnál. természetesen a költöztetőcég önként megcsináltatja mindkettőt. a gőnököm is egyre elégedettebb arckifejezéssel kószál a százhússzal kisebb négyzetméteren, amit egyébként mindenki zsúfoltnak érez még - főleg a 4 helyett 2,5 méteres belmagassággal. eddig egészen jól viseltem a megpróbáltatásokat, még 15 költöztetővel is, de néhány kolléga ma megközelítette a tűrőképességem határát, így eljöttem inkább, és majd hat után visszamegyek zárni. így azért most jobb. ráadásul tegnap este, amíg a rendszergazda és telefonszerelő el nem unta a szöszmötölést, én már ki is pakoltam a teljes irodámat (8 doboz) és még vagy 95 dobozt a négyszázból.. így ma minden okom megvan rá, hogy ne törjem kezem lábam a többiek mellett a kipakolásban. a vállam is egészen jól van, bár egyszer majdnem leemeltem egy 50 kilós dobozt magasról, de az égető fájdalom figyelmeztetésére ezúttal hallgattam okosan.
16:48
