2005. 09. 30.
forró fürdő, illatos testápoló, meleg tejeskávé. és most jól vagyok. így kell ezt csinálni. :) és most indulok is.
7:44
ha már csak nálam van kulcs az irodához, amiből költözünk, 8-ra ott kellene lenni beengedni a pakolóscéget, én pedig olyan rosszul vagyok, hogy 14 perc volt felkelni az ágyról, essek-e kétségbe, vagy azzal csak magamnak okozok gondot, mert még abból is ki kell másznom? és egyébként, a gondos, mindenre felkészült irodavezető, aki szinte profi módon intézett eddig mindent, arra az egyre nem gondolt, hogy mi van, ha vele történik valami? naja, vele nem történhet.. most mindjárt hirtelen el kell varázsolnia midnen rosszullétet, mert menni kell a dolgára neki.
2005. 09. 25.
és már csak napok vannak a költözésig hátra. hétfőtől csak ezzel foglalkozom. aztán ha minden a helyén, egy hétig feléjük sem nézek!
14:06
egyébként meg kalandos lett az utam, mert a táskámat, benne váltás ruha, tisztálkodáskészlet, és egyáltalán a totális komfortérzet - na azt itthon felejtettem. erre persze csak akkor derült fény, mikor bejelentkeztem a szállodába, aztán a csomagtartóhoz billegtem széles lendülettel, majd bambán bámultam bele vagy 6 másodpercig, mire felfogtam, hogy üres. he-he-he. ilyenkor lehet mondani, hogy van benne kihívás! még jó, hogy mindenhová telepítenek éjjel-nappal üzemképes Tesco-t, így a sürgős tisztabugyi-tisztaruha-fogkefe kérdésemet meg is oldottam gyorsan.
reggel meg a szoros munkarendembe még be kellett iktatni egy visszafordulót a benzinkútra, ahol előző este teletankoltam az autót. illetve, hogy legalábbis azt hittem, hogy teletankoltam. csakhogy alig 15 kilóméterre onnét reggelre megint csak félig volt az a tank. hosszú hülyéneknézős álmélkodós videofelvétel-nézegetés után sikerült rábeszélni, hogy tankoljunk újra együtt, és lám-lám, megint belefért bő 25 liter. így aztán komolyan vette a panaszomat a néni, és délutánra ki is derítette, hogy minegy"véletlenül" az előttem (bő 10 perccel) tankoló pasi számláját fizettették ki velem. úgyhogy most én visszakapom a pénzemet a pénztároskislánytól, ő meg megpróbálja beszedni a fickón. ha a pénz tényleg megérkezik egy héten belül, akkor nem fogok panaszkodni. de mostanra már rendesen besokalltam a kicsit (vagy mint most a 10,000 pénzegységgel nagyon) átverős pénztárosokból, boltokból, szolgáltatókból. szép lassan impulzusvásárlóból átmegyek tudatos vásárlóba. s elég bosszúságot éltem már meg, akkor csinálok is a történetekből egy weboldalt, aztán reszkess világ!
14:05
szerdán meg csütörtökön utazós munkának köszönhetően jó messzire mentem a városból. így nem is igazán érintett az autómentes nap - a legjobb szándékkal sem lehetett volna 9 városba eljutnom dolgozni két nap alatt autó nélkül.. viszot a rádiókban egész nap erről beszéltek, úgyhogy legalább hallottam, ki mit gondol róla. aztán elhatároztam, hogy megpróbálom észrevenni a kerékpárosokat. persze eddig sem hagytam őket figyelmen kívül, de mostantól egy ideig direkt figyelek. mert nekem nem szoktak feltűnni, mennek az úton, elférek tőlük, nem szorítom le, nem fröcskölöm nyakon ha esik, és nem gázolom el. na meg persze nem anyázok - de azt az autósokra sem -, ha hülyék. aztán csütörtökön este a Soroksári úton a buszsávban kivilágítatlanul a forgalommal szemben tekerő három idiótáról mit is mondhatnék.. Vagy péntek reggel a 40 körüli fonottkosaras szerelvénnyel közlekedő hölgy a Fogarasi út 4 sávján kényelmesen keresztbe, max. huszonnégyésfél méterre a zebrától.. és a kedvencem a 35 körüli férfi, komolyabb biciklivel és biciklisfelszereléssel (nyilvánvalóan sokat kerékpározik) az Üllői út hat sávján szintén keresztbe (a Klinikák és Ngyvérad tér között) gyakorlatilag 'vakrepülésben', miközben kb. 30-40 autó csikorgó-füstölgő kerekekkel anyázik a fickó és egymás életét mentve.. részemről egy instant nyaklevest azonnal postáznék mindegyiknek.
13:53
2005. 09. 20.
a gázszámla pedig még nem tudom mennyi lesz, de kb. 1400 köbmétert fognak kifizettetni velem rövidesen... ez nem is vészes közel egy évnyi fogyasztásnak egy ekkora lakásban.. na megyek, megnézem, hol alszik ez a kukivitéz.
0:06
szedem össze magam a szerda-csütörtöki kétnapos munkára, közben qa Jógyerek a másik szobában a kanapén alszik. néha hallom, hogy dumál, de mielőtt lecsámpáznék a galériáról, a kellemesen nyikorgós lépcsőn, várom, hogy felnyekereg, így szerezvén bizonyosságot az ébredésről. persze az is lehet, hogy szimplán csak leesett a kanapéról. ami nem akkora ügy, mivel jó előre teleszórtam párnákkal a kanapé környékét. aztán ahogy telik az idő, egyre feszültebben figyelem a hangokat, mert két napja éjfél után röviddel fogfájós nyakbakapaszkodós fülbeordítós anyamentsmegeznagyonfájt csinál. akkor aztán anya, aki én vagyok ad neki öt golyócska chamomillát (a biopatronból, ahogy A. barátnőm szokja mondani), és 10 perc múlva már alhatnék is. akár. szombaton Debrecenben voltunk, mert ott volt dolgozósom, aztán majdnem-rokonokat látogattunk, és szegényekkel végighallgattattam ezt a 10-12 perces sírást az éjszaka közepén. gyermektelen házaspár, épp a Káliba készülnek. bár szerintem nekik már semmi nem szeghetné kedvüket, egy tomboló játszótéri gyerekszörnyeteg sem. remélem legalább így összejön nekik.
0:03
2005. 09. 16.
ma estére nem volt sok munkám, így nekiláttam, hogy a csekkjeim, számláim és egyéb nyűgök között rendet vágjak. holnap pedig befizetek egy halom pénzt a postán. hihetetlen, hogy végül mindig kerekedik annyi egységem, hogy mindent ki tudjak fizetni. persze ma itthon talált minket a gázóra leolvasó, így várhatóan két héten belül megérkezik 10 havi gázszámla. vagy legalábbis érkznie kéne, mert éppenséggel ebben a 10 hónapban az átalány számla is messzire elkerült minket. na mindegy, legalább ez is el lesz rendezve. szóval hogy igazából csak az jutott eszembe, hogy írtó éhes vagyok, de nem kéne most enni, mertmindjárt hatkor kelek, és akkor már úgyis itt a reggeli. vagyvalahogyígy.
3:38
2005. 09. 13.
nagymamánál végigtakarított hétvége után levezetésképpen a héten 6 napot dolgozom, igen csak feszített tempóban. azzal bíztatom magam, hogy holnap ilyentájt már a felén túl leszek. van egy nagyon hosszúlábú pók a sarokban, tőlem alig két méterre. szerencséjére még nem jött közelebb, mert akkor már csak halott pókról beszélhetnénk. de vajon, a pók, aki nem sző hálót, nem eszik semmit (okés, nem is igen izeg-mozog), mennyi idő alatt pusztul éhen?
17:15
2005. 09. 09.
na most vagyok álmos. pedig még van sok dolgo, megint irány Kőbánya, az ismerős(?) lakásának ügyintézése még nem ért véget. a kiadott lakásba msot jön a víz-gáz szerelő, és persze nekem kell odamenni, hogy ellenőrizzem, meg kifizessem. de legalább erre van nálam keret. csak megy vele az időm, energiám..
16:58
ha én Texasban élnék (ami akár valóság is lehetne, elég sokszor jártam arrafelé, és csábítottak, hogy dolgozzam ott), akkor már rég elmentem volna oda, ahová a kitelepítetteket vitték, kézenfogtam volna egy családot, és hazavittem volna. akkor aztán lett volna hol aludniuk, fürödniük - biztonságban -, lett volna mit enniük, és még a rokonaikkal is kapcsolatba tudtak volna kerülni, s talán hamarabb lehetne újra biztos fedél a fejük felett. nem hiszem, hogy anyagilag ez különösebben megterhelne bárkit. nem hiszem, hogy nem él a környéken annyi család, ahová a kitelepítettek nagyrészét hirtelen és átmenetileg ne lehetne befogadni. szerencsétlenek ott ülnek egy stadionban, vagy valami másik épületben, ami totálisan alkalmatlan nagyobb tömeg hosszabb időre történő befogadására, nincs egy negyeddoláros sem a zsebükben, hogy valakivel közölhessék, élnek, segítség meg alig. és akkor lehet nekem innen, a Föld másik oldaláról pénzt adományozni. nem fogok. mert az én párszáz forintom itt szart sem ér, akkor odaadom a sarki koldusnak, rajta többet segíthetek vele. szerintem New Orleans környékén most nem a pénz az, ami igazán segíthet...
6:58
még egy e-mail a főnökömnek a költözés ügyeiben, aztán szépruhába öltözöm, és indulok is.
6:24
2005. 09. 08.
holnap koránkelős dolgos nap, és reggel még egy sürgős e-mailt is kell küldeni, és fél nyolckor indulni is kellene... úgyhogy most takarodót fújok.
23:45
édes kis szálanként más irányba álló hajú lányka. kellemesen összebarátkoztunk - amíg anyukának pont az étkeztetés közben kellett kicsit intézkedni -, alaposan megnézett magának, de végülis úgy döntött, amíg vissza jön a kaja, az én vállamon is pihenhet egyet. állítólag négy kiló, de nekem kb. olyan érzet volt a súlya, mint egy kispárna kacsapihével. pedig a Jógyerek is épp csak a háromszorosa.. :) rá egyébként büszke vagyok, mert egészen jól csinálta a vendégséget. nem volt töréskár, pedig a lakás még nincs bababiztosra alakítva (és még kb. hat hónapig nem is nagyon kell változni a dolgaiknak), vannak képek alacsonyan a falon, szép magas hangfal, rajta virág, meg gyertyák is alacsonyan, és sok sok kapcsolgathatós elektronikai cucc. a Jógyerekem ma igen mérsékelten próbálgatta ezeket átrendezni. a macskától viszont nem vette komolyan a mérges nézést, sőt, akkor röhögött igazán nagyot, mikor a macsek ugrott egyet, fújt meg karmolt (jó reflexeimnek köszöhetően már a levegőben kalimpált, mire a mancs lecsapott - a lábamra :)) ). szerinte ez állati jó móka volt. a kutyát meg még rögtön az elején megfélemlítette egy örömsikoltással. a bébit kétszer csodálta meg, és főleg akkor értékelte, mikor valamiért felemelte a hangját. és nem próbálta meg kifejezni a szeretetét - amiért mos kimondottan hálás voltam. a plüsmackók meg sokat kibírnak, míg finomodik a kifejeződés, meg a simogatás :)
23:34
tegnap a fiam megcsókolta a legszebb lányt a játszótéren. természetesen csak hosszas udvarlás (kergetőzés és összevihogás) után esett sor az orrdörgölésre majd puszira. végülis, nemsokára 16 hónapos. :) most pedig elmegyünk, és megcsodáljuk élőben az öt hetes is elmúlt Anna Lilit!
10:16
2005. 09. 06.
a Jógyerek pedig mostanra teljesen túl van a cumi-ügyön, már az elalvás is olyan gyorsan megy, mint anno cumival, éjjel még inni sem szokott felébredni, mióta nincsenek olyan meleg éjszakák, inni pedig már pohából vagy akár a félliteres üvegesből is tud, sőt jobban szereti, mint a szívófejes kisüvegét. rohadt nagy mázlista vagyok szerintem.
11:44
az öcsém, akiről nem írok többet, tegnap elütött egy nénit késő este. most jól megölelném, mert tudom, ez milyen pocsék érzés, tudni, hogy a néni a kórházban fekszik, tudni, hogy nem tehetett volna semmit, hogy másképp legyen, és mégis álmatlanul, érthetetlen lelkiismeretfurdalással forgolódni éjjel az ágyban. nem volt hibás, mégis azon tépi magát az ember, hogy talán ha mégjobban figyel, talán ha még óvatosabb... különben is valami béna genetikai oknál fogva enyhén szólva is érzékeny lelkületű a családom, az a fajta, akit az ilyesmi is napokig meg tud viselni. a legrohadtabb az, hogy mióta tudom, mi történt, én is szarul érzem magam a francos empátiámmal.
11:12
2005. 09. 05.
a főnökömmel meg nem tudtam szóban megbeszélni, hogy mi a véleményem, mert egész naposat tárgyalt, de finoman megfogalmaztam neki írásban - bár az ilyesmit nem nagyon szeretem ebben a formában intézni -, és másnap felhívott a világ végéről, hogy megváltoztatja az egyik döntését, én pedig varrjam el a szálakat. és ez jó. ez nagy mértékeben hozzájárult, hogy újabb lendületet vegyek, és megpróbáljak a T. szolgáltatótól valami ésszerű megoldást kikönyörögni. persze nem lehet, de így ez most nem érintett meg annyira. egyébként meg a T. szolgáltató T. ügyintézőjének azon mondatára, amivel az "akkor sajnos kénytelen leszek olyan szolgáltatókt keresni, aki képes ilyen kismértékű rugalmasságra" megjegyzésemre reagált ("mindegyik szolgáltatónak mi (a T. szolgáltató) biztosítjuk a hálózatot, tehát sehol sem kaphatja meg más feltételekkel, amit szeretne") enyhe mértékben, de felháborodtam, és akkor volt merszem megemlíteni, hogy feltalálták már a voip-ot is, szóval nem maradok alternatíva nélkül. a néni belátta, hogy alulmaradt a fölényes megjegyzésével, és nagyon meglepő módon valami elnézésfélét, meg sajnálom-ot rebegve letette a kagylót. így vagy úgy, a héten ezt is lezárom, nincs már idő tovább vacakolni ilyenekkel.
22:56
kezd csillapodni a nyakamon lógás, így kicsit azért könnyebb. különböző munkahelyi bonyodalmak miatt viccesen ma időutaztam egyet, és fizetéseket borítékoltam. ilyet kb. 10 éve nem is láttam, nemhogy csináltam volna. :) a tegnap reggeli asztmás roham közben fogadkoztam, hogy elmegyek a tüdőgondozóba (hehe, nem a tüdőbetegeket gondozzák, csak a tüdőket. néha elröhögcsélek az ilyen dolgokon, miközben szemem előtt különböző árnyalatú tüdők üldögélő sora előtt haladok képzeletben a folyosón..), és végre szerzek újabb receptet, hogy kéznél legyen az a kacat, ha félévente kell. aztán persze ma, mikor jól vagyok már, belenézek a naptáramba, és mosolyogva az gondolom, miközben becsukom, talán majd októberben.. most úgysem leszek rosszul megint pár hónapig..
22:46
2005. 09. 01.
közben szépen belecsúszunk egy ilyen igazán "anyás" korszakba, amitől a kedvenc Erzsinéninkkel is zokogva-üvöltve távozik a parkba. szívem szakad meg. rohadtság, hogy most jön az év legkeményebb hónapja, amikor a szokásosnál jóval több munkám van. öt rohadtul hosszú hét, ahol a naptáramba bizonyos napokra óriási betűkkel a gyerekem nevét írtam be, hogy azokra a napokra véletlenül se és semmit se. és miért csinálom, ha mindkettőnknek rossz? baromira jó lenne végre nem így élni..
10:07
