2005. 08. 29.
meg kellene mondanom a főnökömnek ma, hogy rossz döntést hozott. nem is egyet.
14:24
2005. 08. 28.
már többször felmerült bennem a kétség, hogy velem van a gond, de aztán jobban végiggondolva szerintem a mások aggódják túl a dolgokat.
pénteken egy kolléganőm odajött hözzám, hogy nekem ugye van egy kicsi gyerekem, mikor elutazunk valahová, miben viszem a hűtés igénylő gyógyszereket - pl. lázcsillapító kúp - magammal? hát semmiben. mert ilyeneket nem is viszek. sőt. nálunk nincsen egy strandolásból sátras felvonulás, meg egyáltalán, bármilyen otthonról távollét egy kisméretű hátizsákkal zajlik.
nálunk nem volt kégzésfigyelő - csk állandóan idegesített volna, ha tévesen riaszt. a Jógyereknek sosem volt pelenkázó szekrénye - ebből következően hatvanhét kiegészítő kellékes doboza sem - mégis mindig tisztába tudtam tenni. egy bölcs doktornéni javaslatára még a popsikenőcsöt is mellőzzük, csak szükség esetén, és csak a fenekén alkalmazzuk, nincs köldöktől derékig bemeszatolva naponta ötször a bőre. ugyanakkor nagyesemények után inkább gyorsan megmosom a fenekét. látszik is rajta, hogy egészséges, nincs bedunsztolva állandóan a pelenka alatt. nem volt elkerített járókája, nem pakoltam el mindent az alsó egy méterről, hogy ne érhesse el, csak a konnektorokba került bébibiztos dugasz. a többi dolog használatára némi türelemmel meg lehetett tanítani. kis távolságokra a bécsi kavicsokon szétrázott használt babakocsi nélkül megyünk, egy délelőtti piacos bevásárlásnál gyalogol is már bő egy kilómétert különösebb nyafogás nélkül. sosem volt pelenkatáskánk, viszont pár éve vettem egy kényelmes kicsi hátizsákot, abba belefér egy kis törlő, egy tiszta póló, egy kis víz, nekem egy könyv, néhány nedves törlő és egy szelet müzli, na meg vész esetére egy pelenka (sosem volt még rá szükség). evvel simán át lehet vészelni egy két órás játszóterezést, akár mezítlábasan is, és még a hazaúton is kultúrált külsővel mehetünk. a homokozós kacatoknak van egy kis fonott kosara, azt ő hozza a kezében. végül is az ő holmija. hosszabb autózásnál néhány kisebb játékot is magunkkal viszunk, amivel szórakoztathatja magát út közben. egy apukánál ottalvóshoz két váltás ruha plusz nekem némi holmi egy kisebb táskában elfér.
mikor elutaztunk három napra, akkor a három napi ruhán kívül volt még néhány úszópelenkánk, egy kis takaró, és egy kis labda, meg egy kis szatornyi apró játék. az egyetlen extra cucc a bili volt, amit helyes kis dobozban cipeltünk fel a szállodába. a strandon a kis takaróján aludt, egy kisebb törölközővel betakarva, és az összes kacat a kiskosárka homokozója volt, amit még bevittünk. enni azt ette, amit mi, inni tud pohátból, a szállodában az étteremben ő is rendes széken ült az asztalnál, nem volt felhajtás, hogy kerítsenek etetőszéket vagy párnákat, nyugton ült, míg ettünk - mint otthon. az összes készenléti cucc, ami nálam volt egy doboz belladonna homeopátiás bogyó, ha lázas lenne, egy tubus fenistil, ha engem csípnének a szúnyogok, és két ragtapasz.
és mindezek ellenére a Jógyerek remek egészségnek örvend, jó étvágya van, gyönyörű a bőre, jókedvű, vidáman pancsolt minden strandon, békésen aludt akár a földön is minden zajban, még mindig nem fogyott el az első doboz lázcsillapító kúp a hűtőből, mert ha kicsit emelkedett a hője egy-egy oltás után, akkor szépen kapott hidegvizes borogatást, és ettől nagyon gyorsan el is múlt a láz. szóval ha ezt így végiggondolom, akkor szerintem nem is velem van a baj.
talán ott kezdődik a hülyeség, mikor a védőnőktől várandós anyukáknak osztogatott kiokosító könyvekben olyanokat kezdenek el bedumálni, hogy a tehességi vércukor betegség - ami valóban - veszélyes, úgyhogy jobb, is, ha minden kismama vesz egy kis készüléket alig húsz ezer forintért, amivel bárhol, bármikor mérheti a vércukorszintjét. és akkor a kismamák szépen beállnak a sorba, és elkezdik venni a látszólag nagyon hasznos és fontos TÖK FELESLEGES kacatokat. és a jószándékú szuperokos rokonokat itt még nem is említettem...
11:49
2005. 08. 26.
milyen bosszantó tud lenni, mikor azzal szembesülök, hogy hülye vagyok. a múltkor átállítottam az interneten a bankkártyám limitját, hogy kártyával fizethessek a kocsiért. naná, hogy a készpénzfelvételi limitet állítottam át a vásárlás ehlyett. nem is tudtam egyben kifizetni a két számlát. hehe. aztán ma meg nyifogott, hogy csináljak új jelszót, mert a régi lejárt. ott az orrom előtt, hogy milyennek kell lennie. 2 kisbetű, két nagybetű két szám mindenképpen legyen benne. csinálom, nemjó. megint, most sem jó. írok másikat, az sem jó. felhívom őket, hogy akkor most mi a búbánatért nem fogadja el nekem, mire is megkérdezik, hogy ugye legalább 8 karaktert írtam? hát nem. pedig az is oda volt írva..
10:35
sok_a_dolgom_van. pedig már péntek, és nekem erre a hétre már pont elég lenne. nyaff.
8:15
2005. 08. 25.
és úgyamúgy rohadtul nehéz egy ilyen napot végigcsinálni türelemmel, hogy egyszer se kiabáljak rá, hogy maradjon már csendben, vagy viselje türelemmel, hogy engedek a hólyagom felől érkező nyomásnak. szerintem azért is nehéz, mert nem ehhez vagyok szokva. de azért most büszke is vagyok, hogy szépen türelmesen csináltam végig vele azt a napot.
9:37
a Jógyereknek amúgy kedden ritka rossz napja volt. még olyat nem láttam, hogy visítva sír, ha el kell mennem valahová. a nap nagy részében görcsösen a nyakamba kapaszkodva közlekedtünk, még a mosdóba is, ahol végigüvöltötte kétperces távollétemet is. este a kezemet szorongatva aludt el, majd másnap mosolyogva ébredt, és egész nap egy percet nem sírt. hogy a hold állása, vagy a légnyomás, vagy a mittudomén, de héccencség, hogy valami a világból nem volt kerek az nap.
9:35
jövő héttől megint lesz harmadik munka is, bár most átlagban heti egy nap, de néha kicsit nehéz lesz összekombinálni a mindenmással, mert lesz néhány kétnapos is benne. az iroda költözéséig meg alig öt hét van hátra, és még mindig a kábelezésen nyikorognak, hogy hogyan is legyen. az irodaháznak oltári egyszerű elvárásai vannak, munkaidőben nem lehet semmilyen zörgős munkálatot végezni. úgyhogy minden vállalkozó az anyjukat szidja, mert este hatra mehetnek csak oda falazni. szeptemberben még egy komplett hétvégém is rámegy, hogy az irattárat használható - és költöztethető - állapotba hozzuk a lányokkal, de ha nem megyek be, akkor nem fognak haladni semmit. s mivel ennyi dolgom akad, nem zavar különösebben az októberi jellegű időjárás, talán csak azt sajnálom, hogy a Jógyereket a "nyaralás" óta egyszer sem vihettem strandra, vagy vízközelbe, mert nem volt elég jó az idő egyszer sem. na sebaj, jövő talán lesz nyár.
9:10
2005. 08. 22.
jól elcseszettre sikerült a reggel, és valamikor délelőtt, az iroda felé menet én inkább a 'ma otthon dolgozom'-ot választottam. a Jógyerek anyunál, most ott csivitel mind a négy unokája. egész nyáron ezt várta. lassan javul a kedvem is, amit nem a mától folytonos négy napos eső rontott el, az csak rátenne, ha még lehet. de nem, nem hagyom. inkább megyek, és tovább dolgozom.
13:11
2005. 08. 18.
-valószínű.
-milyen színű?
-nem valószínű.
és ez egy párbeszédből van. valószínű?
11:15
2005. 08. 17.
az indexen a nyolcvanadik perc után a meccs online közvetítésében hirtelen a 2:1-ből 1:1 lett, különösebb magyarázat nélkül. vicces :))
19:20
2005. 08. 16.
és persze nagyon büszke vagyok rá, és nagyon sajnálom is. tényleg vacak dolog lehet, hogy nincs többé az a nyammognivaló finom kis gumivacak. nem is gumi, szilikon. vagymindegy.
22:36
a hétvégén megbeszéltük (hehe, nem is tud beszélni), tegnap este összeszedtük a cumikat (igen, már vagy négy volt), és elmentünk messzire (három kerülettel odébb), aztán beledobtuk őket egy nagy zöld kukába. jól meg is mutattam mégegyszer neki, hogy meg tudja jegyezni. aztán hazajöttünk, és nem volt nagy problémázás. a tegnap esti elalvás előtt ugyan volt kicsi sírás, de semmi komoly. éjjel egyszer ébredt csak fel, és kicsi sírás megint, de öt percen belül aludt is újra. ma már sírás nélkül, 6-8 perc nyűglődés után elaludt. remélem, hamar megszokja, hogy nincs. a nappali alvások nem igazán jelentettek gondot, csak kellően ki kell fárasztani :)
22:34
2005. 08. 15.
olvasom a hírt, és remeg a gyomrom tőle. 127 ember halt meg tegnap egy repülőgépen, nem egészen tisztázott körülmények között. én csak azt remélem, hogy előbb fagytak meg, mint elfogyott az oxigénjük odafent, s így kisebb volt a szenvedésük. 43 gyerek volt közöttük. nagyon szomorúságos történet..
11:20
2005. 08. 13.
lassan talán megint lesz kedvem szóbaállni a világgal...
22:24
mennék bújni a paplanka alá, olvasni tovább a bugyuta kis történetemet Emiliáról, a társalkodónőről ott Londonban, akit Lord Stone éppen feleségül vesz hirtelen, mert a bálból hazafelé a kocsijában úgy esett, hogy megesett. S Emilia már nem szűz többé (s talán így vénlány sem lesz belőle mégsem..). mennék, de mégis visszatart, ülök itt a gép mellett, és várom, hogy hírül adják, egy kislány megszületett, s jó egészségnek örvend ő is, meg a mamája is. régebben is izgatottan vártam a családom kicsinyeinek születését, s mióta az én gyermekem is megszületett, még jobban tudom, micsoda varázslat, így méginkább együtt izgulok minden (vélt és valós) ismerősömmel. és akkor most frissítettem megint, és lám, meg is van a hír. alig egy órája érkezett a kislány :)
22:45
le fog jönni a körmöm, mostmár bizonyos. de akkor meg jobb lenne, ha én magam, s nem valami átokfajzat, mint a múltkor az a tűszurkálós "doktor". bár a túlfelén még ragaszkodik, várok még két napot (csak az innenső fel ne lenne olyan egészségtelenül zöldes..)
22:38
a tegnap esti zsíroskenyér-bálban a libamájhoz felzabált lilahagyma emlékeit mivel lehet hatásosan eltűntetni?
10:31
meggyógyult az autóm. most nincs más dolgom, mint fogni egy zsák pénzt, kicsinosítani magam - mert kócosan mégsem mehetek egy ilyen szép autóval -, elcsámpázni a szerelőkhöz, és menni két kört vele, ha már. persze előtte még teli is kell tankolni. ráadás, hogy éppen jubilál: pont 100,000 kilómétert gurult már. meg is érdemelte, hogy végre rendbeszedjem.
10:30
2005. 08. 07.
pedig ma csak úgy pihentem, meg olvasgattam mindig, mikor a Jógyerekem aludt, mégis most menten álmonhalok, ha nem jön szembe a kispárnám..
22:05
