2005. 07. 05.
néha beleolvasok mások dolgaiba. néha. és akkor most hálát adok, annak, aki elintézte, hogy még véletlenül se keveredjek bele ebbe a blogversenyeztető flúgosfutamba. egészen bizonyos, hogy ha valahogy odakerültem volna a százasba, kérem a törlésemet a listáról. tiszta röhej, ha valakit úgy indítanak egy versenyen, hogy ő maga azt nem akarja. furi ez a világ.. muszáj ilyen marhaságokat csinálni, mert különben hol költenék a reklámpénzt a szponzorok, és honnan a bánatból lenne dolga néhány unatkozó, semmirekellő fickónak. és persze, hogy azt árulnak a piacon, amit visznek. szóval közönség nélkül úgyis meghalna az egész hacacáré. ez meg él és virul, mert mindenki erről nyifog meg kaffog.
23:30
itt volt este A., elmentünk együtt a közértbe, bevásároltunk egy halom finomságot, aztán csináltunk együtt vacsorát. az idén először ettem rántott cukkinit. és isteni finom lett. aztán mikor elaludt a Jógyerek, megnéztünk egy régirégi kedves filmet, a Titkok kertjét. olyan édesbájos gyerekes kis romantikus történet. de pont jó volt ma estére. aztán még csomagoltam A.-nak holnapra ebédet, kapott eső ellen kabátot, és hazagyalogolt. októbertől ha minden jól megy, egy épületben fogunk dolgozni. szerintem tök jó lesz. jó lesz, mert kedvelem, lassan-lassan amolyan barátnőfélék lehetnénk. barátnők, mint P.-vel. nekem sosem voltak barátnőim. korábban ott volt az én Angyalkám (aki többé nem kíváncsi rám, meg a problémákra, ami az életemmel jár), de ő nekem olyan volt, mintha a húgom lenne, nem olyan barátkozósság, inkább olyan testvéries szeretet. szóval ez egy elég nagy újdonság nekem, de eddig klassz :)
23:18
az irodában nagyon nem kerek valami. kell csinálni rendet, mert már nem csinálok olyat soha többé, ami nekem nem jó. és itt most valami nem az. ha én nem nagy kedvvel megyek a dolgozóba, akkor ott valamit a helyére kell tenni sürgősen. megpróbálom holnap, vagy pénteken. végülis a főnököm eddig mindig normálisan állt minden gondomhoz, talán ezt is megoldjuk hamar. remélem.
pénteken lesz Tamás temetése. múlthéten anyám azt álmodta, hogy én szóltam neki, apu nemsokára felhívja telefonon, mert akar vele beszélni. akkor aztán csörgött is rögtön a telefon, és tényleg apu szólt bele. azt mondta neki, hogy ...(nem értette a nevét a telefonban) nemsokára meg fog halni. anya még rákérdezett, hogy kicsoda? de apu azt mondta, mennem kell, szia. és letette. anyám azóta azon gondolkodik, milyen nevet mondhatott apám. ha tényleg hamarosan megint el kell mennie valakinek, hát úgysincs mit tenni. tegnap éjjel viszont megint született egy kicsi bébi az ismerőseim körében. egy kislány. Enikő, nőjj fel szeretetben, boldogságban, vedd észre mindig a szépet és a jót, légy hálás mindenért, akkor, amikor történik veled. apám temetése napján is született egy kislány, az unokatestvérem második lánya, Vanessza. halál. élet. már nem fáj az ilyesmi, megrendít, elszomorít, de elfogadom, aki elmegy, elengdem. halál. élet. and so on.. and so on..
a gyerekszigeten én is találtam valami jót. adtam vért. aztán volt egy családilag jól elcseszett estém, de nem mondhatom, hogy az én családom hülyébb, mint bármelyik, csak néha itt is van, hogy valaki rossz döntést hoz, rosszkor telefonál vagy éppen nem telefonál, mikor kéne. azért legalább apuka eljött hozzánk este, és elücsörgött velem csendben vagy éjfélig.
aztán a szakadó esőben mi a piacra megyünk virágot venni, mert azt akkor kell, aztán meg a temetőbe, hogy apám sírjára friss virágokat ültessünk, persze nem viszünk ám semmit a virágon meg a két kezünkn kívül hozzá.. aztán az édes kisfiam - aki mindig alszik, mikor a temetőbe megyünk - homokozólapátjai mégis megmentették a helyzetet, meg végre az eső is kissé alább hagyott. délután meg csajos programot csináltunk, anyám és unokahúg 1-gyel muffinokat sütöttünk, aztán meg jól teletömtük magunkat, úgy, hogy szinte moccanni sem bírtunk. most kicsit alváshiányos vagyok, de még nem tudnék elaludni. bezzeg délután megvolt az álmonhalás érzése rendesen.. holnap megnézzük, milyen is az idén a gyereksziget, még mielőtt bezár. jó lenne egy kis meggyet is elrakni, csak honnét vegyek hozzá éppen energiát?
2005. 07. 01.
most persze rohanhatok a nagyáruházba, ahol állítólag hétig vannak, miközben hattól dolgoznom kellene a város másik végében. de ezt a másfél óra csúszást majd háromszor verem le a kolléganőmön, az héccencség.
17:24
baszka, hát rohanok, rohanok, oszt az ajtóra ki van már írva, hogy zárva. rángatom ám, hogy még nincs is öt óra, de hiába. a magasságosmindenható otépé nincs is nyitva ötig. pééénteken?? háháhá. sohasem. még egy okkal több, hogy ott sose ne legyen számlám.
a SOS rizs egy nagy nulla. reggel sem tetszett, mikor főztem, de ízre is felejthető. marad a zacskóba főzős Ben bácsi rizse.
13:26
amíg én az ebédet főzöm, a kisfiam félmezítláb egy nagy vászon bevásárlószatyorral caplat a konyhában fel és alá. néha ingerenciája támad, hogy a tűzhely gombjait csavargassa (naná, ez van szemmagasságban), aztán mégis beéri az alsó fiókok ki- és bepakolásával, valamint az üvegek fedőinek földhöz csapkodásával :) és én imádom ezt, hogy itt van körülöttem, hogy úgy jár, mint egy pingvin, hogy csavargatni akarja a tűzhely gombját, hogy megsértődik, ha nem engedem, hogy leveszi a zokniját, és tartja a kezét, hogy húzzam rá, hogy rám néz, és úgy nevet, ahogy senki a világon. mikor először láttam dobogni a szívét, akkora volt, mint most a kislábujja. jó lenne még egy ilyen ide a másik oldalamra...
8:47
