2005. 07. 22.
két napja meghalni se lenne időm, de kit érdekel, hétfőtől eltűnök legalább három napra a városból :) na tűnök is el dolgozni.
18:01
2005. 07. 19.
és készen is vannak a bútorok. már majdnem minden a helyén, még egy kis gyerekágy a rácsos helyett, és akkor egy kis szünet lakásrendezésileg. meg jövőhéten amúgy is elszabadságolom magunkat egy kicsit, akkor majd kiheverem a mindent.
14:16
2005. 07. 18.
a pénteki buliban nem voltak sokan, így ki is olvastam a könyvet, amit vittem, és négyre már ágyban is voltam. igaz, hétkor meg már talpon.. a szombat esti viszont nem votl ilyen kegyes hozzám, bár itt sem volt hatalmas tömeg, de lényegsen több embert kellett kiszolgálni, és ráadásul a zene iszonyatosan rossz volt. amikor végre fél öt felé vége lett, hirtelen úgy éreztem, megállt a szivem, pedig csak a zene nem dübörgött bennem tovább. a vasárnap már nehezebb volt fáradtságilag, de apuka is eljött velünk játszóterezni, így én végig ücsörögve könyvet olvashattam, ők meg mehettek csúszdázni, homokozni, miegymás.. ma pedig este bútorszerelés, mert nem lévén pénzem, fogtam a hitelkártyám, és bátran nekiláttam költeni. emiatt úgyis csak 45 nap múlva kezd majd fájni a fejem. az meg sok idő. hát így kell ezt csinálni. :)
2005. 07. 15.
ja, és előkerült egy csaj, aki régóta tartozik sok pénzzel, és eddig mindig ígérgetett, meg lapított, meg háborgott, hogy mit képzelek.. na szóval elvileg nemsokára elkezdi törleszteni, a hatjegyű tartozását négyjegyű részletekben. egy fél élet még, de meglesz az a pénz is! :))))
16:12
úgyamúgy most, hogy az amúgy sem sok pénzemből rengeteg marhaságot kell majd kifizetni a sok baleset miatt, hát, gondoltam, már észre se venni, ha megveszem a maradék bútort, amire szintén nincs pénzem. szombaton meg is rendelem házhozszállítással, nehogy meggondoljam a meggondolatlan cselekedeteimet. hehe :)
na jó, kapom magam, mert még a ma éjszaka előtt anyámhoz akarok menni kicsit látni a fiamat. mertaztán a dolgozás reggelig tart megint..
16:10
felraktam a pontot az i-re. legalábbis remélem nagyon, hogy itt vége a károknak. az imént a kedvenc fekete táskám beleakadt a félig sem igazán nyíló kocsiajtómba, ami most a károkozás után nem is kicsit szorul/akad. és elszakadt. javíthatatlanul. a varrás mellett hasadt el a bőr. most nem azért fáj, mert húszezer pénzegységért vettem (mert az nem sok egy táskáért, ha az ember lánya négy éve strapálja, és még mindig újszerű a külseje), hanem mert rohadtul jó mérete volt, kényelmes pántja, és mert beleszerettem négy éve. juszt is keresek egy ugyanilyet. a szerelem az szerelem. a kocsimat még nem én szerelem. :)
16:08
2005. 07. 14.
persze Bercin, az autón kívül senki sem sérült, a Jógyerek is csak attól ijedt meg kissé, hogy anyám sikongatni kezdett a hátsó ülésen, amolyan vérfagyasztóan. kiabálni kellett vele, hogy hagyja abba, mert senkinek semmi baja. amúgy sem tűröm jól a hozzánemértő beleszólásait, de tegnap tényleg olyan passzban voltam, hogy végülis rákiáltottam, vagy elhallgat, vagy menjen innét haza. innentől aztán egész nyugodtan zajlott minden.
15:30
az ujjam szerencsére nem törött el, bár érzésre azért még mindig elég pocsék. a doktordrága tegnap délután egy tűvel átszúrta a körmömet, hogy az alatta elterülő nagy vérömlenyből kicsit csináljon. kérdeztem, nem volna-e kedves érzésteleníteni, mire azt mondta, nem mindegy, melyik tűszúrást érzem? és már belém is vágott egyet. remek volt. aztán én ostoba nekiindultam unokahúg 1-gyel, anyámmal és Jógyerekkel a Margitszigetre sétálni (na ja, csak valami jót akartam, de nem voltam hozzá a megfelelő fizikai és lelki állapotban, hogy bárhová is menjek). közben elromlott az indexem, hirtelen nem volt az a kattogás-villogás belül. meg gondolom, kívül sem. ez persze kissé elvonta a figyelmemet - amit az előzmények után persze nem is volt nehéz -, és kissé későn láttam meg a fák koronája mögé rejtett stoptáblát. fékeztem gyorsan, de a percekkel azelőtt leesett eső nyomán a vizes úton kicsit odébb állt meg a kocsi, mint kellett volna. naná, hogy éppen jött is ott valaki... ma voltunk a szervízben, jövő hét után nekilátnak, és mindenütt meggyógyítják. egy kisebb fajta lottónyeremény lesz a végösszeg, de szerencsére besegít majd valamelyest a két biztosító, mert még nem volt kijavítva a nagyrészt ugyanott keletkezett két előző kár. hát, BErcire sem járnak jó idők, nem tudom, honnét ez a pechszéria mostanság.
2005. 07. 13.
még mindig nem tudom mozgatni az ujjamat, többek szerint el is van törve. hát nem tudom. egyelőre marad a borogatás. viszont a hüvelykujjam használata nélkül igen nehéz pelenkázni, patentokat és gombokat bekapcsolni..
9:21
2005. 07. 12.
a kisfiam rácsukta a kocsi ajtaját a kezemre.
21:46
amikor ilyen esős napok vannak, az én édes Jógyerekem háromszor is bír aludni napközben egy-egy órát. tegnap is, ma is. hiányzik neki a játszótéri szaladgálás. pedig tegnap is kivittem sétálni egy órányit az esőben. aggódtak is út közben, hogy "nem fog így megázni?" hát persze, hogy megázik, őrá is esik az eső.. de azért van rajta esőkabát, hogy megóvja a víztől. meg azért van rajta félcipő szandál helyett. nem fogom búra alá költöztetni, ha beborul az ég. az eső hozzátartozik a hétköznapi dolgokhoz, szerintem nem kell félni tőle.
17:07
2005. 07. 11.
((csak egy kicsit nehéz néha a párás levegő az asztmás tüdőmnek. ))
18:24
nekem kimondottan tetszik ez a koratavaszias időjárás.hatalmas felhőszakadásra ébredtem hajnalban, aztán mikor dolgozni mentem, borult volt az ég, délelőtt egy kis csendes eső, ebédnél ragyogott a nap, mikor indultam haza, hatalmas zápor, villámlással, dörgéssel. sétálni mentünk egy kis csepegős-szotyorgós esőben, elállt hamar, most meg, hogy hazaértünk, megint mintha dézsából öntenék. és folyton ez a finom, friss esőillat. szeretem :)
18:23
2005. 07. 10.
és esett is az eső, a Jógyerek meg nagyon élvezte, hogy kint szaladgálhat az esőkabátjában a füben, és ha felnéz, akkor csepeg rá az eső. nagyokat kacagott, és 40 percen át fáradhatatlanul kergetőzött velem az esőben. így aztán én jól el is áztam.. itthon meg nyitva hagytam az ablakokat, és mosta valami rejtélyes okból az egész lakásban átható csatornaszag van. rémes. és még kiszellőztetni sem lehet, mivel kintről jött be. most majd mindjárt jól elmenekülünk itthonról, ha felébred ez a kisember.
18:00
tegnap délutánra rettenetes fejfájásom kerekedett. nagyon sokára tudtam csak elvarázsolni. éjjel meg arra ébredtem, hogy anyám sír a telefonba, mert fájnak az ízületei, és alig bír mozogni. tehetetlen voltam, így az öcséimet hívtam fel, hátha valamelyikük oda tud menni hozzá. aztán hajnal felé jobban lett. reggel felhívtam, hogy mi a helyzet, erre azon nyafog, hogy minek is hívott fel éjjel.. na mindegy. én viszont negyed öt felé majdnem kiszóltam az ablakon a fölöttem lakóknak, hogy a kis hölgy vagy hagyja magát végre, ha úgyis ezt akarja, vagy aludjanak végre, vagy ha tovább évődnek hangosan, időnként "csilingelően" felkacagva, akkor csukják már be a rohadt ablakot, mert én még csukott ablak mellett is szóról szóra hallom, hogyan kéreti magát a lány.. de mikor felkeltem, hogy kinyitom az ablakot, akkor végre valahogy elhallgattak. ajvé. 10 perc múlva a kisfiam ébredt fel, vizet inni, aztán meg nem találta a kiságyából kiesett cumiját, úgyhogy egy segélykiálltással hozta tudomásomra a problémáját. na most akkor kimegyünk megint a gyerekszigetre. feltételezem, hogy esni is fog, de nem érdekel. viszünk esőkabátot a Jógyereknek, és így legalább nem lesznek sokan :)
9:52
2005. 07. 07.
a tizenkettedik foga is mindjárt kint van, és már duzzad a tizenharmadik. szereztem borostyánkarkötőket, most azon töröm magam, hogy átfűzzem nyaklánccá, és akkor avval lehet csillapítani a fájdalmát a fognövésnél. ezért a tudományért hálás vagyok nagyon, nemrég kaptam e-mailben valakitől, aki itt olvasta, hogy a Jógyerekem fogai jönnek. szeretem, hogy vannak ilyen kedves, segítőkész, jóságos népek. :)
22:10
2005. 07. 06.
ha még öt percig maradtam volna az irodában, akkor ordítás lett volna a vége.
19:31
ma végleg besokalltam. vagy én megyek el hamarosan vagy az utódom, de így nem dolgozom tovább. nem vagyok hajlandó továbbra sem idegesíteni magam hülyékkel. pénteken befejezem a számlázást, aztán szólok a főnökömnek, hogy nyekk. hétfőn csak akkor megyek, ha változik valami. ha nem, hát nem..
19:31
2005. 07. 05.
persze az a valaki, aki ezt így intézte, én magam vagyok. hiszen ha nagyon érdekes vagy űbertrendi lenne, amit írok, már az én címem is beutalta volna valaki.. akkor most minden jól van. :)
23:32
