2005. 06. 13.
a játszótéren mivel kéne fejbevágni minden második anyukát, hogy ne ott dohányozzon, és ne fújja a gyerekek képébe a füstöt (ha már ő olyan agyatlan, hogy dohányzik) és ne mutasson ilyen példát a kiskölyköknek??
23:53
holnap kicsit vidékre gurulok valami újat tanulni, de vacsorára vendégeket várunk, lesz belőle rakott krumpli, remélem hoznak hozzá finom szalonnát. jót is fog tenni a lelkemnek az autózás (mint mindig, így a múlt héten is), mert ma a nem főnököm munkáltatóm éppenséggel rúgott bele egyet. a gond csak az volt, hogy épp nem volt kéznél a leszarom tablettám. vagy ha legalább a főnököm munkáltatóm merné egyszer nekem mondani, hogy milyen elégedett avval, amit csinálok, és nem a köynvelőnknek dícsérgetne, na az is elég jó lett volna helyette.. :)
23:51
befejeztem minden munkát mára, viszont éhes vagyok. de éjfélkor nincsen ám vacsorázás, az tuti! mit fogok én teli pocakkal álmodni??
23:48
akkor mostantól végérvényesen külön szobánk van. mostmár kicsit szebb és kellemesebb is, majdnem otthonos lett. vagy lehet, hogy másnak egészen olyan is, csak nekem hiányzik belőle a vala(ki)mi. a Jógyerek meg egy tünemény volt tegnap, ahogyan ő is csavarozta, szögelte, szerelte a bútorokat. persze remek játszótér volt neki a sok félkész szekrényke, amin át- és vissza lehetett bújkálni folytonfolyvást. most mint egy nagybirtokos, már a bilin ülve körbejáratta a tekintetét újra, s azóta is járkál körbe-körbe elégedett arckifejezéssel az "új" szobájában :)
8:37
2005. 06. 11.
hát remek. két ekkora elcseszett hülyét, mint mi. délben, mikor odaértünk, szépen mindenki körülugrált minket, ő persze bent ücsörgött tovább a szobában (ilyenkor bénázik a legjobban, nem tudja, mit csináljon. vagy a nyakunkba ugrik, vagy úgy csinál, mintha semmi különleges nem lenne abban, hoyg találkozunk..). aztán elértünk odáig, s mikor a Jógyerek meglátta, hirtelen felcsillant a szeme, sugárzó arccal és széles mosollyal indult el felé. persze ez már sokkal inkább önálló járás, mint eddig bármikor. már önmagában ezt látni is olyan büszke szép érzés. aztán felkérte magát az ölébe, és akkor jött a mosolygás, odabújás, átölelés. hátradőlés, mosolygás, odabújás, ölelgetés. ő így szeret. ezt látni - hát ilyenkor szakad meg néha a szívem - a világon a legjobb. mégis annyira tud fájni, mert hirtelen arra gondolok, hogy nem látom ezt minden nap, hogy nem érthetem meg, miért nem akarja ezt ő is minden nap. amíg gyorsan pislogtam, hogy a könnyeimen át újra láthassam őket (azért ebből a gyönyörű pillanatból jó bespájzolni), a tekintetem a Jógyerek ragyogó arcáról az apukájáéra tévedt - és azt láttam, hogy folynak a könnyei. neki. is. hát tényleg ekkora barmok vagyunk. aztán egész nap nem is beszéltünk semmit egymással - de hagytam, hogy minnél többet együtt legyenek. de én mit is mondhatnék még neki, amit eddig nem mondtam el? meg aztán ugye nem miatta mentünk el. azért persze megvártuk, míg visszaér - mert hazavitte az édesanyját -, és csak úgy indultunk el haza. külön. külön...
22:43
baszka, hát elmegyünk arra a ballagásra. na persze különkülön. eszméletlenül fogom magam érezni. eszméletlenül bénán, hülyén, kínosan. szarul. viszont a Jógyerek alig találkozik a nagymamájával, és ha most sem viszem el hozzájuk.. fene ebbe az egészbe. msot komolyan azt vizsgálom magamban, hogy ezzel csak magamnak magyarázom, vagy tényleg ezért megyünk. és tényleg. csak a családi kapcsolattartás miatt. ott lesz a nővére is, akit szintén igen ritkán lát. na jó, menjünk inkább, ahelyett hogy itt magyarázgatom magamnak a nyilvánvalót. szeretem azt az idiótát. nem kéne.
10:25
2005. 06. 10.
a Brad Pittért meg sosem voltam oda, de ebben a Mexikói című filmben ölég jó volt, meg kell hagyni. (na jó, inkább pontosítok: a Blöff/Snatch-ben volt az általam látott legjobb alakítása). nekem nem kellene ilyen férfi, nem, ilyen nem kellene. nemkell. vihetitek csajok.
22:49
egyébként meg a Jógyerek már egészen szépen és üygesen jár. ha valami érdekeset lát, és megszerezné, simán elgyalogol 6-8 lépést is. ha csak úgy odamenne mondjuk az asztalhoz, akkor kis távolság esetén simán nekiiramodik annak a 3-4 lépésnek ,ha messzebnek tűnik neki, akkor már mászik is gyorsan oda. egyre bátrabb, vagányabb, és persze akaratosabb is. :)
22:45
2005. 06. 09.
rohadtul sokat dolgoztam ma, de van, amit még tegnapról be kell fejezni. pépörvörk. févörit. a reggelig békésen alvó Jógyereknek van felügyelete, most elrepülök az irodába, és villámgyorsan megcsinálom.
21:14
2005. 06. 08.
hazaértem. jó is végre, meg most hirtelen látom, hogy mimindennel kell még itthon is felvenni a harcot munka és háztartás fronton. két nap alatt több, mint 1,000 kilóméter autózás, fejemre nőtt telefon és húsz méter papírmunka. kicsit jót is tett, bár meglehetősen elfárasztott. most pedig egy halom doboz várja, hogy kibontsam, összerakjam a tartalmából a könyvespolcot, szészedjük az ágyat, és reinstalláljuk a másik szobában, átszereljük a lábakat az asztallapon, helyére tegyük a kanapét, és otthonosabb helyet csináljak ebből a lakásból. a dolgok jelenlegi állása ugyanis azt mutatja, hogy itt fogunk lakni még egy huzamosabb ideig. legalábbis ha nincs közöslakás, akkor én nem költözöm innen már csak valami sajátba.
19:46
2005. 06. 05.
a Jógyerek mostmár jól van. én kissé kialvatlannak érzem magam, de ez semmi ahhoz képest, amennyire neki fájhatott ez a két nap. most aztán ,hogy már ilyen szépen kisímult a világ, elemgyünk mindjárt, dogozunk egyet, majd végig lófráljuk az ikeát néhány baráttal, ismerőssel, és kiválasztjuk, amit megvennénk - aztán majd jövő héten kalákában hazaszállítjuk. estére meg vár aegy halom vasalni való.
8:53
2005. 06. 03.
szegény kicsi Jógyerek. túl van ma egy agyhártya-gyulladás elleni védőoltással kombinált fütyi-ügyintézésen (a doktornéni szerint ma már minden öt fiúgyermekből hat fitymaszűkülettel kezdi a pályafutását). egész délután nagyon sírva ment a pisilés, látom rajta, hogy mikor elengedné a dolgot, hirtelen inkább mégis visszatartaná, ami azért még nem megy annyira. olyankor szépen beleültetem egy kis vízbe, úgy azért kevésbé fáj neki. már kétszer felsírt most éjszaka is, de most is úgy tűnik nekem, inkább ösztönösen is visszatartotta. viszont időről időre jobban fogja majd feszíteni, álmosan, fáradtan pedig még rosszabbul tűrném én is a fájdalmat.
0:58
2005. 06. 01.
az öcsémről többé szót sem ejtek, mert. virtuálisan többé nem létezik itt. anyámnak panaszkodott, hogy ha elfogadna tőlem segítséget, azonnal megírnám az interneten. micsoda tapintatlan rohadék is lehetek én, aki a saját naplójába le meri írni a saját érzéseit és gondolatait.. ha ma még tudnék érezni valamit úgy egyáltalán, msot biztosan szarul érezném magam ettől az egésztől. is.
21:32
a főnökömmel nem sikerült beszélnem a fizetésemről, meg az irodánk egyik gyöngyszemének elbocsájtásáról, talán majd pénteken. aztán meg kapnék egy kis pénzt másik munkáért, ha nem felejteném el postázni, amit kéne.
21:29
az idióta meg ma is felhívott, és mondtam neki, hogy ha mégegyszer hallanom kell a hangját, elsétálok a legközelebbi rendőrségre, és valamit bizonyára kitalálok, amiért feljelenthetem. ma nem hívott többet.
21:28
és és görbüljenek meg az egyenesek, egyenesedjenek ki a görbék. mindenütt.
21:26
és amúgy dögöljön meg a fél világ. nem, nem az, hanem a másik fele.
21:25
az unokaöcsém körül nagyon nagy a baj. nem tudom, hogyan segíthetnék rajta. aztán persze hogyan is segíthetnék, mikor neki sincs igazából családja, meg nekem sincs. a Jóembert pedig most akkor szépen megpróbálom elfelejteni. biztosan nagyon nehéz lesz, úgyhogy egyelőre törekszem vele mindenféle kapcsolattartást a minimumra vagyis inkább az alá szorítani. mondjuk például ha felhívna (ez hülyeség, úgysem fog), akkor majd nem veszem fel. ha levelet írna (ez is hülyeség, ezt sem fog), akkor olvasatlanul kitörlöm, mi több, inkább szűrni kéne, hogy már azt se lássam, ha ír. és főleg nem beszélek erről senkivel. mert még az is fájna.
21:25
