az egész lakáson végigsöprő nagytakarítás után végre elindultunk ki a térre. de a zápor elmosta a játszóterezést, így visszajöttünk, és elkezdtünk itthon játszani. meg persze kimentünk az esőt nézni a ház udvarára. csodálkozva nézte, ahogy hömpölygött a víz a csatorna felé, bugyborékoltak az esőcseppek, s finom vízpermet szállt a bőrünkre. hangosan mondott valamiket, széles mosollyal megerősítve, hogy ez jó, ez tetszik neki. én pedig élvezettel szagoltam a levegőbe, egészen ritkán érezni ilyen finom esőillatot. most már csend van, nyugalom, finom, tiszta és hűs levegő. bebújok én is az ágyamba, és olvasok egy jó könyvet. holnap nagyon sok dolgozás lesz, reggel már 9-re kell mennem egy helyre, aztán iroda, este pedig a bátyámnak/helyett dolgozom kicsit. úgy hajnalig. úgysem lehet soha bepótolnom az alváslemaradást, úgyhogy egy kihagyott éjszaka mmár nem oszt, nem szoroz.. azért mire a Jógyerek felébred úgy 6:20 körül, már ott leszek mellette :)
a közeli kis bolt hiába klassz, mert van zöldség meg gyümölcs is - és nem az a takarmány minőség, mint a hipermarketekben -, rendre otthagyunk valamit. hol egy kis kenőmájast, hol az ásványvizet, hol pedig a kiskosárkáját telistele a homokozós felszerelésével. még az a jó, hogy eddig minden meglett, mert ott a boltosok is rendesek. :)
16:30
2005. 06. 28.
tegnap a legkedvesebb volt kollégám, kedves grafikusom elment. még mindig nem tudták pontosan, hogy milyen betegséggel kellett küzdenie, áttétként csontrákot találtak. nem panaszkodott, még a múlt héten sem, viselte, amit kapott ebben az életben. nekem Tamás volt az igaz, a remek ember. az, akit nem lehet kihozni a sodrából, aki dolgozik, szereti a családját, feleségét - akit végtelenül tisztelt is -, jó kolléga volt, jó barát, és nagyon nagy tehetség. a szívem kicsit megszakadt megint. kedves barátom, Tamás, nagyon jó utat kívánok neked is.
20:44
persze a tegnaptól tervezett léböjt mégis a kútba esni látszik, mert bár tegnap nem ettem már semmit, viszont reggel már fejfájással ébredtem, és az egész napom úgy telt, hogy ez cseppet sem enyhült, így estére a vasárnap este főzött pörkölttel próbáltam a közérzetem javítani. aztán mivel ez sem hatott azonnal, egy pohár bor, majd végül néhány csepp borsmenta következett, és lám, hajnali kettőkor már nem is fájt semmi. mára pihentebben ébredtem, de ma reggelre a hormonjaim is magukhoz tértek, így inkább reggeliztem, és eltoltam a méregtelenítést jövő hétre. ez ugye sosem késő, szóval pont jó lesz akkor is. most pedig azon gondolkodom, hogy bolognai spagettit vagy rántott húst csináljak ebédre. egyébként vicces, hogy mikor múlt héten megemlítettem két kolléganőmnek, hogy a héten nem eszem, nem gondoltam, hogy a hétvégén mindketten elhatározzák, hogy ők is megcsinálják. aztán most ők csinálják, én meg nem. :)
12:03
a kirándulás egészen jól sikerült, melléktermék, hogy szénné égett a vállam, amíg arra ügyeltem, hogy a gyerkőcöket az árnyékomban tartsam. bakfitty. a strandot megint hihetetlenül élvezte, a csúszdára már olyan gyorsan mászik fel, hogy csak ámulok. a két kis törpe továbbra is remekül megérti egymást, remekül eljátszanak, és a legmókásabb, ahogyan kommunikálnak. egy szemöldökfelvonás is egyértelmű jel a másiknak.
11:51
2005. 06. 25.
az én gyerekem - aki egyben az ébresztő órám is, mivel legkésőbb 6,30-kor ébreszt, na Ő - még mindig alszik. ami jó, mert olyan jó egy alvó gyereket nézni, csakhogy ma éppen kirándulni megyünk, P--vel és fiával P-vel, akik 9-kor várnak minket, és addig még van néhány feladat a sorban - bili, reggeli (ezt a kettőt szigorúan tilos összevonni), felöltözés, odakocsikázás. akárhogy is igyekszem, ma csúnyán el fogunk késni. pedig a cipőket már kipucoltam, a cuccainkat becsomagoltam, a reggelijét megcsináltam. és hiába zörgök, nem ébred.. :)
7:57
2005. 06. 24.
nettó nyolc óra házimunka, inkluzív közel két óra játszótér. vasalni még volna mit, de már nem érdekel.. most enyhe nosztalgiával megnézem a Keresztapa első részét - jobbnál jobb színészi játékok, remek zene, érdekes történet -, bizonyos, hogy ez most jót fog nekem tenni. persze majd jól elalszom a közepetáján, de sebaj, a holnapi kiskirándulás előtt nem is baj, ha végre alszom egy normálisabbat..
21:26
2005. 06. 23.
tojásosnokedlit kellene. na majd vasárnap. vagy inkább lecsót? ha jobban belegondolok, mostmár bármi megtenné, mertmivelhogy ma még elfelejtettem enni. na majd az állatkertben a Barlang étterem frenetikus gyümölcsleveséből fogyasztok mindjárt kettőt.
14:22
anyám pedig előfizetett (általam) online az internetre. most izgatottan várja, hogy hozzák a madzagot, és belefollyon végre a két éve megvásárolt gépébe az internet. és amilyen ügyes, bele is fog jönni hamar. reszkessenek a csetelők és levelezők, jön a weboldalak réme, a mama! :))
14:00
egész délelőtt zümmögés van itthon. hajszárító, epilláló, fülgyógyító lámpa, mosógép, porszívó. délutánra elektronikus csendet rendelek el, és kimegyünk az állatkertbe. ha a Jógyerek felébred, elmegyünk a játszóházba, aztán mikor JJ és az ő Jógyerekével azonosnevű (ámde jóval nagyobb) kisfia csatlakoznak hozzánk, akkor áttotyogunk a kertbe. estig haza se.
13:58
2005. 06. 22.
a fülem meg már egyszer olyan volt, hogy rendbe jött, vagyis inkább csak megörültem, hogy újra hallok rendesen, de mégis mintha ott sem lenne minden teljesen okés.. el kéne menni jövő héten a bölcs nénihez is újra. egy kis bölcsesség mindig jó.
22:56
a rahmen pedig - a kicsit csípős - nagyon finom volt, de nem kellett volna ennyit megenni belőle. ha most rosszat álmodom, nem lehet rajta csodálkozni. viszont legalább másfél liter vizet megittam már este 8 óta. és az antibiotikumot sem felejtettem el bevenni, pedig azt ilyenkor már, mikor panaszmentes az ügy, veszettül könnyű..
22:54
holnapra végre összehozunk egy délutáni közös állatkerti sétát, pénteken megint temetés, ahová nem megyek el. van, ami nem fog menni 20 év elteltével sem, sőt bizonyára soha sem. van az, hogy megbocsájtás, meg nem is harag, amit érzek, arra sajnálnám az energiát. nem is tudom, hogy mi ez, csak az a lényeg, hogy távol maradjon tőlem, amennyire csak lehet.
gyönyörűen jár, mint egy kis pingvin. vagyis inkább egyelőre úgy totyog, mint tyúk a jégen, de hát nekem ugye ez maga a világmindenség éppen. na meg a tizedik kis fog, amivel éppen a felénél tartunk. volt vele egy nehéz éjszakám, meg persze neki is, bár ő nappal kétszer bő 3 órában azért pótolta, amit lehetett. sebaj, majd egyszer én is. (biztosan azért hajtok néha gyorsan a kocsival, hogy végre utólérjem magam, hehe) kéne fizetésemelést kérnem, mielőtt besokalok az irodai nyünyörgésekből totálisan. hétfőn beszélek is a főnökömmel róla, minek halogatni.. egyik este leültem, és nagy boldogan újságoltam, hogy végre egyszer van egy estém, amikor nem kell valamit dolgoznom, minden ami még rám vár halasztható, mint a vasalás. aztán éjjel felültem az ágyamban, hogy én marha, meg kellett volna írni valami dokumentum halmot, sietősen. aztán visszaájultam a párnák közé, majd még egy napig játszottam azt, hogy bizonyára álmodtam. most, hogy leültem megcsinálni, olyan fejfájásom van, ami százévente egyszer. na meg volt előtte egy asztmás rohamom, kocsiban hazafelé, Jógyerekkel - na az sem tett jót a közérzetemnek egészen. ilyenkor meg nyomaszt a dolog, hogy most halasszam holnapra, mikor már így is sürgősfontos...
2005. 06. 20.
az egyre gyakrabban előforduló elájulós izé állítólag kinőhető, alkati izéség. úgylegyen. addig persze igyekezzünk elterelni a figyelmét, ha sírni akarna valamiért, meg inkább adjuk oda, meg ne hagyjuk, hogy megijessze valami. kösszépen. menni fog. hehe. lesz majd egy búra alatt nevelt elkényeztetett sírópityorgóm. hát nem hinném, hogy így lészen majd ez. inkább odafigyelek, hogy ne üsse meg magát, ne eshessen el, és szépen rávezetem, hogy sírás/hiszti nálunk nem hoz eredményt, de legalábbis nem a vártat. szoktunk mi már most is néha a szoba közepén földön ülve egymást nézni két könnytelen sírós pillanat között. csodálkozik is, hogy nem esik meg rajta a szívem. naja, nem a nagymama vagyok.
22:53
2005. 06. 19.
a közös bébiprogramozás elmaradt, mert P és P eltűnt valahogy, egy lemerült telefonnal pénteken. szombatra meglettek, de akkor én már épp az orvosi ügyeletre rohantam, mert amekkora kripli vagyok mostanában, ezt a túrát havonta el kell játszanom mostanában. megint antibiotikum, nem lehetett megúszni. mókás ilyenkor, hogy az ügyeletes kis doktornéni szájbarágósan elmagyarázza, hogy mi mitől, hogyan, és hosszú percekig áll kezében a recepttel (miközben én mindent értek, meg tudok, és nagyon mennék már). és igyekszem nagyon türelmesnek mutatkozni. aztán mikor végre kitépem a kezéből a receptet, már szaladok is kifelé. a sírköves egyébként egy kancsal barom, két vázát nem tud feltenni egy kőlap mellé egy síkba. anyám szőnyegtisztító gépe egy istenátka. most pedig irány a játszótér, hogy legalább a hőgutát elkerüljük mára.
2005. 06. 15.
ma majdnem utólért a világvége hangulat, de csak majdnem. bár a szele azért megcsapott. úgyhogy most el is tűnök vidékre úgy 24 órára. tegnap éjjel meghalt az egyik nagybátyám. anyám idősebb bátyja. sok ez egy kicsit. bár ilyet nem is szabad gondolni, mert olyankor az ember mindig kap gyorsan még valami rosszat. mert a természet tud ilyet. odasóz mégegyet, ahol már úgy is sajog. úgyhogy most kussolok, és nem panaszkodom, még magamnak sem. holnap autózom egyet, és gondolkodom majd. hogy min? hát mittudomén.. a döntéseimen, azon, hogy tanultam-e már végre valamit, vagy folyton ugyanabba a a kutyakakiba lépek még mindig.
22:37
(nagyon gyorsan) haladtam az autópályán, mikor egy autókat szállító kamion mégis inkább átsorolt elém, hogy az X km/h-val haladó másik kamiont X+1 km/h-val megelőzze. reflexek, fék, mögöttem haladók - minden rendben volt szépen. igaz, hogy ekkorát még életemben nem fékeztem. pillanatok alatt feleztem meg a sebességemet, s közben csak a tükröt néztem és reménykedtem benne, hogy ők is figyelnek és látnak. az őrangyaloknak is köszönök mindent mára.
23:14
ma a játszótéren a homokozóban játszott egy 8 éves kislány a kis bébik között. kérdezte, hány éves a kisfiú, mire az anyukája válaszolt neki, hogy másfél. ezt nem értette. azt mondta: "jó, de hány éves?" anyuka erre megint, hogy másfél. próbáltam besegíteni, hogy 1 éves múlt. a kislány tovább értetlenkedett, mire az anyuka gyerekét maga után húzva odébb ment játszani a hinták felé. később visszajöttek, és mentegetőzve magyarázta, hogy neki nincs hozzájuk olyan türelme, mint nekem, inkább odébb megy, ha egy gyerek ilyen szemtelenül beszél a felnőttekkel. mondtam neki, hogy szerintem sajnos otthonról hozza a stílust, a gyerek mintákat követ. nem őrá kéne haragudni, inkább próbálni kéne megértetni vele, mint otthagyni. erre anyuka 2 is bekapcsolódott, és osztani kezdte a bölcsességét: "ezek mind ilyenek, el kell innen zavarni, akkor nincs velük gond." a kislány szeme olyan szomorkás volt, persze nem az a félteni való törékkeny kis lányka, inkább az az érzés, hogy ő mindig eleszi majd, ami neki kell. mellesleg valóban olyan kis ostoba volt. nem akarom azt hinni, amit anyukák, hogy "ezek" mind ilyenek. "ezek" a cigányok. hát nem pont ugyanolyan ostobák az anyukák is?
