a fickó, aki kis híján megváltotta a jegyemet a múltkor a csillagok közé, most éppen a szerelmével üldöz. ma alig nyolcszor hívott fel, hiába teszem le, újra hív, a számát nem írja ki a készülék, de ezt mostanában mások is így csinálják, így elég nehéz pont ezt a hülyét kiszűrni. pedig ma már olyan is volt, hogy kikapcsoltam a telefont úgy egy órára. most, hogy ilyen helyzetbe hoztak, arra jöttem rá, milyen kényes ügy adatvédelmi szempontból, hogy az ember kitölt egy biztosítós papírt, amire ráírja az adatait jóhiszeműen, aztán meg a másik érintett fél (aki pölö lehet komplett idióta is, beteges hajlamokkal) leolvasva a telefonszámomat elkezd zaklatni. bónusz, hogy a címem is szerepel ugyanazon a papíron. hiába nem tartózkodom ott jelenleg, a családom bizony ott él. (adott esetben nem sokat ér, hogy én is birtokolom az ő számát meg címét, nem áll szándékomban most viszontzaklatni.) az ilyen hülyék amúgy sosem foglalkoztattak, akik első látásra 'belémszerettek'. szerintem normális esetben az érdeklődését kelthetném fel, de szerelem.. na mindegy. ha holnap is hív, majd jól ráförmedek, hogy hagyjon nekem békét, esetleg ráúszítok valakit, hogy irtó féltékenyen szólítsa fel a zaklatásom beszűntetésére. [úgyamúgy azokban a rövid fél percekben, amit eddig hagytam beszélni hozzám, már ott tartunk, hogy elválik, feleségül vesz, egész életében engem keresett, a gyermekemet sajátjaként fogja szeretni, mindent megad, amit csak el tudok képzelni, a tenyerén fog hordani, és egyáltalán. hát szeret. én még nem mondtam semmit, ami nem meglepő mivelhogy úgyamúgy szavam is elakadt hirtelen.] most aztán ez rohadtul hiányzott nekem, mi?
23:15
2005. 05. 29. lehet, hogy ma még megszakad a szivem. mégsem nem. ma még nem.
15:20
hiába kenegettem minden alkalommal, mielőtt kimentünk az árnyékból, a kis Törpének mindkét karja igencsak pirosra sült. viszont a vizet nagyon élvezte, és estére igen jól el is fáradt. a bébinapvédő lótúrót sem ér. az én hátamamon meg kicsi amorf foltokban történt leégés, a szakszerűtlen bekenést demonstrálandó. röhejes, annak tükrében különösen, hogy délután kettő körül a szomszédos emberkupacnál megszólítottam egy srácot, hogy megkérdezzem, vajon ő kente-e be a saját hátát. kicsit furi volt a gyerek, mert igen ingerülten válaszolt, hogy ugyan mit érdekel, miért tilos a saját hátát kenegetnie? akkor aztán mondtam neki, hogy nem tilos, sőt. csak esetleg kérjen meg valakit, hogy segítsen rajta és ott is kenje be, ahol ő már nem érte el, mert kezd igen röhejesen leégni a háta. aztán én visszasétáltam a napernyőm alá. a többiek meg vinnyogva röhögtek a kedves barátjukon. aztán szépen bekenték most már alaposan, majd mivel mindenki letolta érte, hogy milyen bunkó volt velem, odajött megköszönni, hogy szóltam. később mégegyszer odajött, hogy köszönetet mondjon, majd beszélgetés közben felkapta a Jógyereket, és elindult vele a cuccaik felé. én persze mentem utánuk, ő meg nézett rám furán. én mosolyogtam a gyerekre, ő meg gyorsan elmagyarázta: "Az unokaöcsém. Jógyerek!". na itt persze hangosan nevettem, és mondtam, hogy igen, azt tudom, hogy Jógyerek, hiszen én is így hívom. erre még hozzátette, hogy "Ja, egyébként Dominik a neve". na, mondtam, az kizárt, mert az én fiamat nem így hívják. "de hát ő a Dominik." aztán a többiek is odaértek, és a végét már hallották, mire megint hatalmas röhögésben törtek ki, erre a srác rájött, hogy valami nem stimmel, és menteni próbálta a helyzetet: "de hát ugyanilyen pelenkája van az én unokaöcsémnek is". na itt már a többiek a földön fetrengve és vinnyogva röhögtek, és valamelyik még nyüszítve-röhögve odaszólt neki, hogy "nem pelenkáról ismerszik meg a gyerek, te hülye! neked aztán mindegy, mi? darab-darab." aztán én szépen elsétáltam a Jógyerekemmel a kismedence felé..
15:11
2005. 05. 27.
utól fogom érni magam! még úgy is, hogy holnap elmegyünk kirándulni reggeltől estigre, messzire. nagymamával, unokahúg 1-gyel és unokaöccsel. a Jógyerek meg én. napfényre vágyom.
2005. 05. 26.
öt percenként változtatják meg a napi programomat, mindenki, mindenhogyan. a tegnapi tapétázás anyámnál pedig az egész napomat felemésztette, hiába akartam sietni, öcsém jöévs-menése miatt az ott töltött 11 órából nettó hat volt a tapétázás, a többi csak úgy telt...
15:09
2005. 05. 24.
már van hangom, egész reitkán köhögök az eddigihez képest, úgyhogy nekiláttam telefonálni sok hivatalosat. persze a kedves haívottak szabadságon, tárgyalnak, vagy épp telefonon nem szokott szóba állni senkivel (hehe, időpontot sem tudsz kérni a személyes találkozóhoz..) amíg gondolkodom, hogy hogyna lehet még szóba állni, addig főzök a Jógyereknek valami finom ebédet. mondjuk zöldbabot.
11:35
2005. 05. 23.
a torokgyulladás kijavult. a fülemben még mindig lakik valami lé, aminek szörnyű hangja van, ha fújom az orrom. a szombati állatkerti séta még mindig sokszorosan elfárasztott, de azért egész jól végigcsináltam. a fáraók után kiállítás nagyon nem az volt, amire számítottunk. a Jógyerek viszont a múzeumban is hozta remek formáját, és viselkedett :) tegnapra már csak annyit bírtam vállalni, hogy elmenjünk a játszótérre úgy két órára. a Da Vinci kód megfejtése című kiadványt olvasni anynira idegesítő, mert hemzseg a hibáktól. az i.sz. felcserélése i.e.-re nem is ritka, vagy hogy éppen valaki 300 éven át (és nem 1 éves korától!!) őrzött valamit, mielőtt továbbadta - hát mint mondjak, furcsa. lehet, hogy csak a fordítás gyenge, de azért pl. egy helyesírásellenőrző még órabért sem kér, meg karakterre sem kell fizetni, és teszi a dolgát...
9:54
2005. 05. 20.
az előbb egy pillanatig úgy nézett ki, hogy meghalok. de aztán mégsem ez történt. bizonyára van még valami elintézetlen dolgom.. viszont miután nem haltam meg, oltári szerencsémre megint összeakadtam az autóssal egy kereszteződésben, és legalább rávertem egy kárt a kocsimon, amit amúgy is cserben hagytak rám. kb. 50,000 nettó nyereség az életemen felül. anyám is mindig azt mondja, hogy én mázlista vagyok. hát legyen így. holnap reggel veszek egy lottót is. (anyámnak is hármasa lett a múlthéten..)
20:18
2005. 05. 19.
anyám ma túllőtt a célon. sokkal. oda jutottunk, hogy meglehetősen hangosan és határozottan közöltem vele, teszek rá, hogy mi a véleménye rólam. és perpillanat tényleg rohadtul nem érdekel..
21:51
2005. 05. 18.
kezdek határozottan jobban lenni. a köhögést viszont rohadtul unom.
8:02
2005. 05. 17.
ágy helyett az irodában ültem úgy 9 órát, viszont azt csendben, és olyan kevés mozgással, mintha ágyban feküldnék. a gondolkodás már nem fájt, az agyam újraindult. így, hogy egy lélek sem ólálkodott körülöttem, hihtetlenül sokat haladtam, és gyakorlatilag az ellógott két napot teljesen pótoltam. a Jógyerek meg sosem volt még ilyen hozzámbújós kiscica, mint mióta beteg vagyok. az antibiotikumtól kissé fáj a gyomrom, viszont a közérzetem jobb, nem érzem magam már úgy, minth a háromhetes vizihulla. Hangom még alig-alig, pedig ma telefonálnom kellene sokat, már a múlthét is kimaradt, mert azóta kínlódok a torokgyulladással. utálnék lemaradni a munkáimmal.
11:07
2005. 05. 15.
vajon ha ideírnám magamnak, hogy mi bajom, attól ágyban tudnám tölteni a következő 24-48 órát?
klassz, hogy a TB támogatott antibiotikum már csak 2,660-ba kerül, és nagyon ideges a patikusnéni, hogy nem tud visszaadni 2,800-ból, hiába könyörgök, hogy adja már a gyógyszert és tartsa meg a pénzt, félreállít, nem adja ki a kisablakon, és előre hívja a sorban, aki apróval tud fizetni. viszont a harmadik szépenszólás után ráordítottam, hogy NEM KELL A PÉNZ! ÉRTI? CSAK A GYÓGYSZER! na akkor hozzámvágta a zacskót, és visszavonult. gondolom, sírni. sajnálom, de ha kicsit jobban figyelt volna rám a pattogás helyett, akkor még azt hallotta volna, mikor ugyanezt kedvesen, mosolyogva mondom neki..
18:37
a szülinapizás eltelt, enyhe tortába mászással, gyertya általi megégetés nélkül. (bölcs szülők hetekkel előtte összeismertetik őket, így a tortánál már lehet fényképezni, meg gyereket a tűz közelében hagyni, csak csodálni fogja.) játék, lárma, kacagás, estére háromszoros elfáradással küzdöttem, reggelre pedig úgy gondoltam, megkeresem az orvosi ügyeletet. mertmivelhogy az állapotom egyáltalán nem mutatja azt a várva várt javuló tendenciát. sőt, kora reggel már egy krónikus tüdőbajost is megszégyenítő hangok jöttek elő belőlem. szóval ez már nem megy ráolvasással, ide valami baktériumpusztító antibiotikumra lesz szükség. nemsokára el is indulok felfegyverkezni a harchoz.
10:39
2005. 05. 13.
ma sem nem dolgozom, csak egy számlát megyek be elintézni, mert ezt megígértem még hétfőn. agyhalál.
10:48
2005. 05. 12.
a tegnap esedékes születésnapot szombaton fogjuk ünnepelni - remélem, addigra én is meggyógyulok ebből a torkofájásos náthás fejszétrepesztőenfájós izéből. a Jógyerek szeme már egészen rendben van, mindenesetre biztos, hogy a szembe csepegtetős játék lett az eddigi legnagyobb közelharc. itt már volt komoly kézzel-lábbal hadakozás. egyelőre én győztem, mivel végül a cseppek a szembe kerültek, és nem a hajába/ruhájára/padlóra, és még az üveget sem sikerült kivernie a kezemből, tehát következőlegesen is lesz csepegtetés. én pedig nem is emlékszem rá, hogy mikor voltam kórságtól utóljára ilyen használhatatlan állapotban. talán még nem is voltam. még dolgozni sem mentem be hétfő óta..
7:49
2005. 05. 09.
a Jógyereknek meg vacak szemcseppeket kell adni, és nagyon utálja. én még úgy látom, nagyon időben elcsíptük a dolgot, és szerdán majd gyönyörű szemekkel mosolyog a tortája mögött a születésnapi képeken. remélem.
21:04
a márciusi virágaim. amilyen hűvös volt ma, direkt jólesik ezeket a képeket újra megnézni :)
2005. 05. 08.
eddig sem sejtettem semmi jót, de most már bizonyos, hogy komoly baj van. az egyik volt kollégám, régi kedves munkatársam nagyon beteg. már nem tud felkelni sem, de még ülni sem. soványka volt mindig is, de abból még fogyott vagy 10-15 kilót. minden körülmény ellenére még mindig ugyanolyan jókedélyű és bizakodó, mint mindig is volt. daganat, mely már áttevődött a csontokra is...
Egyszer ki akarták velem rúgatni, még a próbaideje végén. én nem voltam hajlandó, inkább vállaltam, hogy foglalkozom vele, adok neki időt, mert éreztem, hogy van benne valami különleges, jó lesz vele dolgozni, csak lassabban tanul. igaz, már akkor elmúlt negyven. elvittem ebédelni, és szépen megbeszéltünk mindent. igazam is volt. csodálatos grafikus, tehetséges, és nagyon jó munkatárs. mindenki szeretett vele dolgozni. két éve nem dolgozunk együtt, de azóta is tartom a kapcsolatot szinte minden akkori beosztottammal. de legalább 15-tel a 22-ből.
vajon most mit tehetnék még érte, azért, hogy neki könnyebb legyen? mert jobb már nem lesz, ez látható..
10:35
2005. 05. 06.
a hormonháztartásomnak pedig ezúton üzenem, hogy majd megmutatom neki, kivel szórakozzon! és a doktorkám is ezt üzeni neki. gondolom. (bár ő inkább megfenyegette hétfőn, s úgy látszik ettől végre összekapta magát..)
0:31
