2005. 04. 12.
és akkor a második napon már sokkal rosszabbul vagyok, mint az elsőn. ajvé.
8:05
2005. 04. 11.
és miközben a kisfiam szinte már nem is náthás, én nagyon is az vagyok. bízom benne, nekem is egy napig tart majd, mint neki.
10:41
szombaton mindenfélét főztem, volt diósguba a látogatóknak, estére meg húsleves és pörkölt. (na mostan szépen újrafogalmaztam ezt a mondatot, mert nem tudtam eldönteni, hogy pörköltöt főztem, vagy pörköltet. hehe.) legközelebb a húslevesből ki kell venni a zellert, miután kész, mert másnapra egészen édeskés lesz tőle. a pörkölt pedig igenis jó volt, csak kevés lett a hagyma kicsit, mert a végén nem 1 hanem másfél kiló hús került bele (de akkor már nem volt mit tenni..), és igenis elismerésnek veszem, hogy azt mondták, _csak_ a hagyma volt kevés benne. és különben is lassan, így harmincon túl akár már tényleg össze is jöhet, hogy a pörköltömre végre azt mondják, ez így tökéletes, ahogy van. talán majd egy következő életemben konyhatündérnek születek, és akkor majd nem kell ehhez ennyi igyekezet. a kisujjamból kirázom majd a legjobb ételeket. addig meg főzöm azt a keveset, amit végülis egészen jól meg tudok csinálni :)
10:40
2005. 04. 10.
egész télen nem kaptunk el semmit, nem fáztunk meg, nem volt semmi komoly bajunk - csak akkor betegedtünk meg kissé, mikor apu kórházban volt. mostanra minden ismerősünk túl van mindenen, úgyhogy az én drága Jógyerekem most megfázott, s általa már nekem is náthás tüneteim vannak. nem túl jó, de nem is túl vészes. viszont ennek okán most beszűntetem a munkavégzést még este 10 előtt. kivételesen...
21:51
2005. 04. 09.
egy villanypásztort kellene körém is telepíteni, olyan diszkréten csattogóst, mint az állatkertben van a kerítés túloldalán ott, ahol a játszóházba kell besétálni. megint csinálok valamit, mert hiszen ha akarok valamit/valakit, akkor tenni is kell érte (nem csak otthon jajjgatni meg sóvárogni), de most, miközben itt ülök, és csinálom a rendet a kuszaságban, hirtelen elfogott az az érzés, hogy hiábavalóság ez (is). hogy csak én táplálom magamban ezt az izét, ezt a magától sem múló, pusztulni képtelen érzést, amit elkeseredett pillanataimban kiváló érzékkel és megfelelő táplálékkal tud éltetni lassan élettelen életem páratlan párja. és most akkor azt kell tennem, amit másoknak szoktam mondani, ülj le, és addig fel se állj, míg nem tudod, mit akarsz. aztán maradj még ülve, és gondold ki, merre indulsz, hogy elérd, amit akarsz. én már kigondoltam régen, mit akarok. csak talán nem ültem eleget a fenekemen, hogy kigondoljam, merre is helyes elindulni, melyik a legjobb út.
21:40
későn feküdtem, korán keltem. most meg elmegyünk a piacra, mert friss tavaszi zöldségekre vágyom. 11 felé régi munkatársaim jönnek látogatóba, délutná meg megint elmegyek dolgozni, mert még nem vagyok készen a lista ellenőrzésével - bár már csak 75 oldal van a 172-ből. holnap úszni is el kéne menni megint. és ideje előkeresni a görkorcsolyámat is.
9:16
2005. 04. 06.
már 10 cm nagyra nőttek a cserépben a boglárkáim, meg alakul a gyöngyvirág is. át kéne rendeznem odabent az irodámat, hogy legyen hely a növényeknek, attól mindig komfortosabban érzem magam. persze ha mást nem, majd csinálok egy ilyet én is :)
a doktornéni felhívott, hogy azonnal látni akar, mert a laborvizsgálatok eredményei nem tetszenek neki. úgyhogy holnap felkerekedés lesz, és akkor meg már elmegyünk és mindenfélét elintézünk, ami csak belefér. bank, posta, bevásárlás, doktornéni, voltosztálytárs, voltkolléga minimum. egyilyen hasonlóan szép napon nekifutok ismét a házművek-biztosító vonalnak is. apropó. holnap még találkozni kellene a bácsival is, aki múlt szombaton belémjött az autójával..
21:31
az úszás sokkal jobban ment, mint arra én számítottam. 3-4 perc után teljesen boldogan pancsolt a nagy vízben, és szemmel láthatóan nagyon élvezte az egészet. volt egy-két feladat, amit bő három hónap kihagyás után is nagyon ügyesen megcsinált, meg persze a merülést továbbra sem favorizálja, még ha meg is csinálja gond nélkül. most írtó büszke vagyok rá :)
21:29
2005. 04. 05.
vérehulló fecskefű és borsmenta. holnap pedig hagyatéki tárgyalás. az állam - néhány hivatalnokon keresztül - el kívánja rendezni édesapám hagyatékát. a legértéktelenebb dolgokról kell papírokat írni, amit hátrahagyhatott. egy panellakás - aminek a felét tulajdonolta, egy kocsi - ami csak papíron volt az övé, és a cégemben lévő tulajdonrésze - ami szinte soha nem is ért semmit. a legértékesebb dolgokat, amit ránk hagyhatott, már rég elzártam mindenki elől. mélyen a szívemben. hát csak adminisztráljatok, kedves hivatalnokok. kitérdekel..
11:38
2005. 04. 04.
nincsen bennem kavics. ez jó hír. ellenben cseppet sem enyhíti a fájdalmaimat, úgyhogy most indulok is a munkából és kerítek rá valami gyógyírt.
15:32
2005. 04. 03.
tegnap este meghalt a pápa. szomorú, hogy neki nem lehetett választása, hogyan szeretné az utolsó napjait, óráit tölteni. bár általában a legtöbb embernek ez nem adatik meg, de szerencsére az sem, aminek ő volt kitéve. jó utat, kedves pápa! s ha már arra mész, mondd meg apukámnak, hogy szeretem, és hiányzik nagyon, de próbálok erre nem sokat gondolni, hogy ne legyek szomorú, mert azt ő nem szeretné.
10:20
2005. 04. 02.
nagyjából egész nap dolgoztam, így legalább nincs időm a fájdalmaimmal foglalkozni. a Jógyerek meg játszott az apukájával, úgyhogy szinte nem is kellett másra figyelnem. még vacsorát is ők főztek. persze ennek lenyomata ott volt a kis ruhákon is :))
21:31
