2005. 04. 13.
K. barátnőm hirtelen férjhez ment Törökországban, egy mecsetben. tegnap érkezett haza, s csak akkor értesítette családját eme eseményről. eljött hozzánk is, hogy elújságolja. mire a Rózsák terére értünk, már volt benne némi kétely, hogy most akkor mi lesz, hogy lesz. aztán telefonált a férj, és eloszlott - legalábbis átmenetileg - a felhőfoszlány a feje fölül. nem tudtam neki azt mondani, amit jólesett volna hallani, hogy jól csináltad. nem is tehetném, hiszem nem vagyok ebben biztos, és a barátja vagyok, így őszinteséget vár és nem feltétlen egyetértő bólogatást. ha a férjének nem lenne még mindig - legalább papíron - egy felesége (akit nem egy török mecsetben, de az anyakönyvvezető előtt vett el feleségül), ha most éppen nem a kislányával töltene vidéken pár napot, mert egy hétig nem láthatta, ha nem mondaná, hogy este 7 után ne hívj, mert akkor a lányommal szeretném tölteni az estét... szóval ezek nélkül talán én is úgy látnám, hogy jólcsináltad, Drága K. mindenesetre remélem, hogy az idő őket igazolja majd, és lesz majd nagy boldogság, meg nyugodt életük nemsokára, együtt, Csehországban, meg majd még egyszer sok gyerekük meg amit még akarnak. és akkor majd az anyukája is megbékél a dologgal, mert hiszen a kislánya oly boldog. hát akkor innentől Allah is tartsa rajtuk a szemét, mert ez a lány azért megérdemelné végre azt a kis boldogságot!
23:01
