2005. 03. 31.
a doktornéni egy komoly kérdéssort tett fel nekem, amire nem tudtam határozott igennel/nemmel felelni. most, hogy jobban megfigyelem a dolgot, valóban köze van a fájásfokozódásnak az étkezéshez. elképesztő, hogy mennyire nem foglalkozom ilyesmivel, mint émelygés, puffadás, konzisztencia, gyakoriság stb. és általában egyáltalán nem foglalkozom fizikai tünetekkel, amíg komoly fájdalmat nem okoznak és ezáltal kizökkentenek engem a komfortzónámból. azt hiszem, azért van ez az "én ugyan nem leszek beteg" meg "nem kapok el semmit senkitől" mániám, mert betegesen félek attól, hogy beteg leszek. hehe. nem komp lettem, az tuti.
21:13
vajon találnak-e bennem kavicsot, ha majd mostan belenéznek a pocakomba? epe-ügyileg családi ágon hátrányos helyzetűnek vagyok tekintve, bár alkatilag és egyebekben nem volnék gyanús. most étrendileg kell ügyelnem magamra (nem mintha nagykanállal fogyasztanék a zsírosbödönből), és közben titkon azt remélem, hogy vaklárma az egész, és holnapra elmúlik minden bajom.
17:00
most megyek a doktornénihez, mert egyre gyakrabban van ez a szúrás, és egyre rosszabb. vajon a patikában árulnak szúrásmúlasztó izét?
9:42
2005. 03. 30.
tegnap éjjel igen furcsán éreztem magam. nem is, inkább úgy, hogy először nagyon rosszul voltam. vadonatúj érzések: a gyomrog úgy forgott lassan, mint a mosógép dobja, néha megállt, majd újra forogni kezdett. feküdtem az ágyon, és azt hittem, most akkor jön egy inger, és vége. de nem, csak ez a forgás. egy idő után iszonyatosan kényelmetlen lett, de csak forgott tovább. közben meg a végtagjaimban minden mozdulatra kínzó fájdalom került elő, és olyan volt, mintha nem lennék beolajozva az ízületek környékén, így alig bírtam hajlítani a karom, lábam. az egész úgy történt, hogy már éppen majdnem elaludtam, és valahol ott billegtem közben az éberség és az álom határán. némi kínlódás után azt gondoltam, hogy rendben, akkor legyen úgy, hogy ezt az egészet csak álmodom, és ez hülyeség is, és mindjárt felébredek és ezzel vége. kinyitottam a szemem, és nem lett vége. akkor aztán szóltam a Jóembernek is, hogy rosszul vagyok, mire is ő valami furi módon kézrátétellel (nevezzük el így, bár ez elég röhejes) meg szerető gondoskodással megállította a forgást belül, aztán így jobb lett kicsit, aztán felébredt a Jógyerek, és hihetetlen gyorsan egy pillanat alatt észrevétlenné váltak a furcsaságok, aztán visszaaludt, én is visszabújtam az ágyba és rögtön észleltem, hogy még nem múltak el. reggelre azért minden jobb lett, csak ott belül maradt egy bizarr, furcsa érzésmorzsa, hogy mi a jófene lehetett ez az egész..
14:14
holnap pedig megint finom csirkét sütünk. eléggé ráálltam erre a csirkesütésre, pedig a BBQ ízű dolgokért sosem voltam oda. talán ez is azért jó, mert nem is hasonlít arra az íze, amit áááámerikában ilyen néven kínálnak :)
a Jógyerek egyre jobban élvezi a játszóházat, és megy, amerre csak lát, egyáltalán nem zavarja a sok gyerek, vagy ha épp engem nem lát maga körül. néha meglep, mikor más gyerek más anyukája az én gyerekemre "irigykedik", vagyis inkább rám, hogy nekem milyen jó ez vagy az. hát, bizonyára ebben legalább igazságosan mértek odafenn, nem raktak a zsákomba még egy követ egy sírós, nyugatalan, minden türelmet felemésztő gyerekkel. talán akartak, de meglátták, hogy mit hurcolok már, és nekem egy mosolygóspirosalmát adtak. és igen, maximálisan tisztában vagyok vele, hogy egy nagy mázlista vagyok ezzel a Jógyerekkel. és maximálisan tisztában vagyok vele, hogy egy nagy pechvogel vagyok a Jóemberrel. de én mindkettőt egyformánnagyon szeretem. ők az én (enyhén elcseszett) családom.
23:37
tegnap este óta minden egyes alkalommal, mikor erre gondolok, feljebb megy az ingerültségi mutatóm. aztán ott is marad, míg megint eszembe nem jut. így történhetik meg, hogy rettenetes mértékben fel fogok háborodni, és bevágok megint egy képzeletbeli ajtót (mostmár) magUNK mögött. a Jóember ugyanis vagy vesz ma egy használható autót, vagy nem. ez kábé egyáltalán nem biztos, mert tegnap még nem volt rá pénze. szerintem még ma sem lesz neki. ha pedig nem lesz, akkor nélkülünk megy haza húsvétkor az anyjához, a másik két gyerekével, mert a régi kocsi vagy elmegy odáig, vagy nem - ennek a bizonytalanságnak és a vele járó kényelmetlenségnek nem akar minket kitenni. (pont ennek nem??? hát komolyan ez a legszarabb, ami történhet velünk??) ezt viszont, hogy nélkülünk megy családilag haza - nyilván ostobaság, de -, én jelzés értékűnek tekintem úgy ránk vonatkozólagosan. és ha nem lesz újabb kocsija, akkor még mindig hazamehettünk volna az enyémmel, amibe óvodás módon nem hajlandó beleülni. ha pedig így lesz, akkor én nem foglalkozom vele többé egészen addig, amíg fel nem nő hozzánk. ez héccencség, a kutyamindenségit neki!
11:15
annyi csekkem van még erre az évre befizetendő (és még olyanok is vannak, amiket nem kaptam meg előre), hogy egész kis könyvecske lenne, ha beköttetném. életem regénye. hehe.
0:19
2005. 03. 24.
a tegnap esti 'baleset' miatt a mai napom először alaposan széthullott, aztán szép lassan mégis összeraktam újra, így meglett a csomag, bár kicsit később, így viszont nekem kellett elvinni, Budafok alsószéleközepe tájára, aztán átkeresztül osontam a városon, a X.-XVII. kerületek határára valami gyárhoz, onnan elröpültünk apukához, a Jógyerek ebédelt, majd meglátogattuk a szomszéd utcai doktonénit, méreckedtünk (10120 gramm meg 77 centi), félnégy felé elaludt, akkor eszembe jutott végre enni valamit, aztán még kicsit dolgoztam, hazajöttünk, fürdésalvás, majd az imént felhívtam a bátyámat, és rögtön eszembe is jutott, hogy ma a bankba kellett volna elcipelni még a seggemet és azonnalvást elutalni valami pénzt valahová, amit ő már vagy két napja befizetett, hogy gyorsabban elintézhessem. szóval holnap munka előtt irány a bank, és jó lesz végre összeszednem magamat, mert botrányosan szét vagyok hullva épp, ennek mintájára alakulnak ugye a napjaim is. húsvét hétfőig meg kell találnom önmagam, ha kell, hirdetést adok fel, hátha valaki látta!
22:47
este elaludtam (nem bealudtam), így nem mentem el egy csomagért, amiért persze ma reggel fognak jönni délután helyett, hozzám és nem a boltba. baszka, néha olyan hülye vagyok. persze most ki van kapcsolva még mindkettő, a 'kitől' is meg a 'kinek' is.
7:55
2005. 03. 23.
a Jógyerek teljesen felkészülten várja a nyári időszámítást - napok óta reggel 7 helyett 6-kor ébred. szerencsére este is korábban alszik el, úgyhogy vasárnap minden visszakerül a helyére, és újra hozzá lehet majd igazítani az órát reggel és este :)
12:30
2005. 03. 21.
a szombati munka vasárnap reggel 6-ig tartott. estig azért sikerült 4-5 órányit bepótolni az éjszakai hiányosságból, a Jóember megértő közreműködésével. igazán kitett magáért, nála parkoltam le a Jógyereket még előző délután, vasárnap meg remekül viselte gondját a bébinek, amíg én pihentem. még ebédet is főzött - igaz, hogy nem sikerült valami jól, de éhes ember nem válogat, és ilyenkor nem az ízét kell értékelni, hanem a szándékot. hajnalban viszont arra ébredtünk mindannyian, hogy egy virégcserép leesett, így aztán a Jógyerek nem aludta ki magát teljesen, ő kicsit ma nyűgös, engem pedig egy igen kitartó fejfájás kísér ma mindenhová. persze ennél jobban zavar az a szúrós izé, ami a múltkor is itt volt már bennem a jobb oldalamon. már akkor is ígérgettem magamnak, hogy elviszem orvoshoz, de persze mikor elmúlt, már közel sem volt olyan fontos az a vizitálás. na majd mostan.
14:53
most influenzások a legtöbben - éppen ezt mondták most a tévében, én pedig éppen azt gondoltam, hogy az kizárt, hogy én most kapjam el, mikor már mindenki meggyógyult belőle.. szóval akkor lehet, hogy mégis elkaphatnám, de nem fogom. oké, most kicsit folyik az orrom, ez eddig egy enyhe meghűlés. se láz, se fájdalom, semmi. ez nem influenza. nemnem. énnem. NEM_LE_HET.
2005. 03. 17.
most végeztünk a számlázás előkészítésével. a Jógyerekem már alszik anyámnál. jó lett volna akkor mostmár végigcsinálni, és inkább holnap nem jönni, de a kedves kis hölgy már fáradt.. igaz, amiért én reggel 8,30-ra bejöttem, azt ő nem vette olyan komolyan, mivel csak 11 körül érkezett, aztán 4-ig nem is ért rá(m). erre én elmentem a dolgomra, és hatkor jöttem vissza. ha belegondolok, alig 3 órányi munka miatt cseszett el egy egész napomat. és holnap akkor jöhetek megint reggel, hogy be legyen végre fejezve a feladat. nembaj, az egészet igyekszem igen türelmesen végig csinálni, mert bár néha úgy érzem, hogy pillanatok választanak el attól, hogy egy csatakiálltással ott azonnal kitépjem a szivét, azért annak biztos tudata, hogy soha többé nem kell rá várnom, mert ezentúl én csinálom egyedül (a saját kényelmes időbeosztásommal, nem halogatva az utolsó napra mindent), mégiscsak megnyugtat.
21:43
