2005. 02. 04.
hogy a túróba lehet makacs foltnak nevezni valamit, amit éppen előtte kentek a ruhára?? a makacs folt az, amikor a kisfiam beleken valami frankó kis gyümölcsös vagy zöldséges kaját a ruhájába, tesztelésként simán kimosom, és a folt el sem halványodik. kimosom mégegyszer, és ugyanaz. na az makacs. akkor én is valami hatékonyabbra vágyom, mint az egyszerű (ám de állítólag annál hatékonyabb) mosószerek. olyankor én is azt használom, amit ők a reklámban. de ettől még nem szeretem, ha hülyének néznek. egy tévéreklámban sem.
18:11
a drága bankom (az, amelyik nem hajlandó a régi ügyfeleinek olcsó számlacsomagot csinálni, de ha megszűntetem, s egy hónap múlva újra nyitom a számlámat, akkor hatodannyiért csinálják majd ugyanazt..) ma elnézést kért. szóban. ha nem ismernék úrinőt, elküldtem volna a pitsába. december utolsó napjaiban besétáltam, befizettem pénzt, és leadtam egyátutalási megbízást ugyanarra az összegre. nem utalták el. nem is tudják megmondani, miért. a számlaszámok jól voltak a papíron, az összeg ott volt a számlán, és mégsem. az már csak apróság, hogy erről nem sikerült levélben sem értesíteniük. igaz, azt sem próbálták meg. a bácsi a pultnál megvonta a vállát, és azt mondta, "hát jó, akkor most elnézést kérek". klassz. mondtam, hogy majd értesítem erről azt is, akinek a pénzt kellett volna küldeni. hátha ettől majd nem bántja, hogy nem kapta meg eddig..
18:01
vajon előírás-e, hogy a csatornafedeleket minden sávban a kerekek alá kell telepíteni? ráadásul igen ritka, hogy szintben vannak az útburkolattal. a múltkor, mikor hó esett, és a Soroksári út hat sávján autóztam, a piros lámpánál épp azon gondolkodtam, honnan fogom tudni, hogy melyik sávban és jó helyen autózom-e. aztán mikor elindultam a lámpától, hirtelen megláttam a csatornafedeleket - mert ott mindig elolvad a hó -, s rögtön tudtam, hogy hol a helyem..
17:55
talátam még egy nagy doboz mindenféle kis csokikat, és egy hirtelen mozdulattal meg is ettem mind.
17:50
mindjárt kibújik a foga. annyira izgatott vagyok :)
17:07
2005. 02. 03.
persze mostanában mindenkinek jól megy, hogy a legkevésbé alkalmas időpontot válassza. ott van például a lány, akit húgomként szeretek. tegnap írt egy levelet, nagyjából arról, hogy ő köszöni szépen, remekül van, meg boldog, és akkor most már nem is akar rólam tudni. ha bajom van, arról meg pláne nem. hát, ezt is tudomásul kell venni, mint mostanában annyi mindent.
19:46
négy és fél nap után anyáméknál találkoztunk, falat fúrni ment, én meg azért, mert anyám nem tudott otthon lenni. vicces egy helyzet, mit mondjak.. persze később jött, persze nem csodálkoztam. idétlen kétperces beszélgetések, aztán elsietett valami csavarokat venni, az ajtóból még megkérdezte, ugye itt lesztek, nem mentek sehová? nem, nem biztos - mondtam. kettőkor a lányodat várjuk, jön hozzánk délután. hát akkor sietek - mondta, majd elment. visszaért, befejezte amit csinált, majd leült a kis alvó Törpe mellé, és megkérdezte, mit csinálunk este. semmit. akkor menjünk át hozzá. nem megyünk - mondtam magamat is meglepő gyorsasággal. miért? - kérdezte meglepve. mert otthon minden ottvan, nem kell a fél házat elcipelnem, hogy nálad aludjunk, ráadásul a Jógyerek napok óta állandóan hányt a köhögéstől, ez napi 3-4 átöltözést is jelenthet, így nem akarok elmenni. gyere át Te. Jó, majd meglátom, hogy végzek. majd telefonálok - mondta végül, majd elment. most várjam egyáltalán, hogy felhív? egyáltalán nem jó időzítés ez erre..
zseniális. megérkezett egy levél, benne egy reklámszöveggel. akciókról, hírlevelekről, kedvezményekről írtak. aztán órákkal később, mikor épp töröltem, bepottyant ez a másik: "Tisztelt Cím!
Hírlevelünket véletlen hiba folytán küldtem meg Önnek. A kéretlen reklámlevelek küldését mi magunk is elítéljük. Tévedésünkért szíves elnézését kérjük, email címét e levél postázását követően azonnal törlöm.
a Jógyereket pedig elviszem a doktornénihez megint, mert ismét elájult sírás közben, és mivel ez nem az első ilyen volt, jobb lenne, ha foglalkoznának a dologgal, inkább feleslegesen, mint túl későn.
22:51
ez a virágos dolog sokkal jobban megviselt, mint gondoltam. aztán, hogy tényleg padlóra kerüljön a lelkem megint, anyunál a kezembe adták a halotti bizonyítványt. roncsoló agyvérzés. agyérelmeszesedés. magas vérnyomás. jobboldali tüdődaganat. ilyenek vésődtek az egyamba, és ott zakatolnak azóta is, táncolnak körbe-körbe. a többiek meg valami idióta temetkezési _saját_zsebéért_aggódó_ ügyintéző miatt most azonnal akarnak sírkövet csináltatni, mert az a tetű beléjük dumálta, hogy különben elmossa az eső meg a hó a sírhantot. hát ez aztán igen érdekes lenne. így aztán azt hiszem, mindegy is, én mit gondolok, vagy szeretnék, ők már meghozták a maguk döntését, én itt nem számítok a véleményemmel együtt semmit. azt hiszem, mostmár mindegy is, én itt belül gyászolok, mélyen odabent most is zokogok, idekint pedig nem tudom megosztani senkivel. akivel talán megtudnám, azokkal meg lehet, már én nem akarom. nem tudok mások vállán sírni, aki nem ismerte az apámat, nem tudta, min mentünk mi már keresztül, az hiába szeretne, nem tud segíteni. ma este felhívott Cs, akivel az osztálytalálkozó óta nem találkoztunk, csak telefonáltunk egymásnak néha. Cs ismerte apámat, bár ő is csak a balesete után ismerhette, mikor középiskolába kezdtünk járni. Cs nemsokkal előtte veszítette el az apját. azóta már a bátyja is eltment. Cs eljön a temetésre is, ott lesz majd tizedikén, 11,15-kor a temetőben, és tudom, hogy nekem ez majd segít. most is segített, mert vele jobb volt erről beszélni, vele tudtam egyáltalán erről beszélni. most inkább gyújtok megint egy gyertyát, és remélem, hogy nagyon hamar ideér a reggel.
22:49
ma kellene elmenni a virágoshoz. ilyenkor még minden csak sötétedésig van nyitva, vagyis 4 körül már kezdenek bezárni. a Jógyerekem meg már dél óta alszik (előtte aludt egyet tíztől tizenegyig is). még nem is ebédelt, és messze is van innen a temető. viszont ha ma nem érek oda, a családom teljesen odalesz. ugyanakkor semmi kedvem felébreszteni egy ilyen beteg kis Mókust, hogy megpróbáljak belétömni valami vacak főzeléket, majd gyorsan becsomagoljam, hogy átautózzam vele a várost sietve.
14:44
egy kicsit fájt a sarkam, de nem emlékeztem rá, hogy bárhová is beütöttem volna. előbb még befejeztem a pelenkázást, mindent elpakoltam, majd megnéztem. egy igen komoly folytonossági hiányt fedeztem fel rajta. úgy egy nborsónyi méretű darabomat elveszítettem valahol. most, hogy jobban körülnéztem, minden csupa vér lett. csak azt nem tudom, mitől sérültem meg.
10:22
annyira csúnyán köhög, hogy az nekem fáj. ráadásul tegnap szinte semmit nem evett, illetve az a kevés sem maradt benne. engem pedig annyira elszomorít, hogy nem tudok ennél többet tenni, hogy hamarabb meggyógyuljon..
10:20
