hatévesen azt gondoltam, hogy az én apám táncol a legjobban az egész világon. persze nekem akkor a világ még nem volt olyan hűde nagy, de azért a szántódi SZOT üdülőben bizonyos, hogy ő volt a legjobb. és én is táncolhattam vele egy kicsit, és ha bénáztam, megengedte, hogy a lábára álljak, és úgy táncoltatott, hogy megtanulhassam a lépéseket (bár inkább csak nem akart a lábamra lépni véletlenül sem). két dolgot sajnáltam nagyon az életemben: az egyik, hogy a szalagavató bálomon nem táncolhattam az apámmal a keringőt, amit mindenki az apjával táncolt - kórházban volt, ott sem tudott lenni, de akkor már csak egy lába volt -, a másik az, hogy az esküvőmön nem táncolhattam az apámmal - napokkal előtte kórházba került, így ott sem volt, és az esküvő után két nappal levágták a másik lábát is. és soha többé nem táncolhatott senkivel..
0:21
mostmár lusta vagyok, pedig ma még akartam képeket válogatni és feltenni a Jógyerekem oldalára, had gyönyörködjön a családja. anya ma elment a fényképekért, amit beadott előhívásra, és volt közte három, amin apám van a kisfiammal. persze meg akart győzni, hogy ez most készült karácsony után, pedig elhihetné, hogy emlékszem, mikor volt olyan kicsike az én kis hatfogúm. azok a képek bizonyos, hogy még októberben készültek. jó látni a képen őket együtt, de még nagyon fáj is. azért örülök, hogy készült róluk pár jó kép is ebben a rövidke együtt töltött időben.
0:14
2005. 02. 27.
a jácintok pedig annyira erősen illatoznak, hogy már két szálat el is ajándékoztam a háromból, ami kinyílt. a három itthon nevelt virágszál olyan sok volt, hogy folyton szellőztetni kellett a szobában. most egy van, és még mindig nagyon finom illat árad szét az egész lakásban. hiába is jön a hó megint, nekem itt már tavasz van :) le is fényképeztem, majd holnap idevarázsolom legalább a képet róluk.
22:19
házi excel tanfolyam miatt az egeret átmenetileg áthelyeztem a jobb oldalra, sőt, át is állítottam jobbkezesre. észre kellett vennem, hogy ez már annyira szokatlan számomra, hogy az már zavaró. régebben fennakadás nélkül dolgoztam bárki gépénél, akár jobb oldalon, akár jobbkezesre állított egérrel. az elmúlt kilenc-tíz hónapban viszont szinte csak itthon ültem gép elé, a saját kényelmes beállításaimmal, így aztán meglehetősen elszoktam ettől..
22:16
2005. 02. 26.
a Jóember már megint dolgozik hétvégén is. a z a kérdés, hogy töltsük nélküle a hétvégét, vagy főzzek ebédet, és vigyem oda neki, esetleg ott maradjunk délután is? ha felhúzom az orrom, hogy már megint ez van, attól úgysem jobb semmi...
tegnap az irodában elkezdődött a konfrontálódás. az utódom csajszi olyan elképesztően lusta, hogy szinte semmit sem csinál egész nap. viszont folyamatosan hozza magát helyzetbe a többiek előtt, mivel ha adok neki valami feladatot, rémes, de elvárom, hogy meg is csinálja. (ugyanígy elvárom, hogy ha nem tudja megcsinálni, szóljon.) aztán pedig ha 4 órával később megkérdezem, hogy készen van-e már, képes azt mondani, hogy még nem teljesen. erre persze megkérdezem, hogy mégis mennyit haladt, mutassa. na ilyenkor kimondottan szar ügy, ha kiderül, még semmit sem csinált, és a többiek előtt is világos, hogy egy pillanattal előbb még azt akarta elhitetni, hogy már nem sok van hátra. persze a többiek eddig sem voltak vele boldogok, mert sejtették ,hogy szinte semmit sem csinál, most csak megerősíti őket abban, amit gondoltak. remélem, már elkezdett állást keresni, mert ha így marad, nem fogunk sokáig együtt dolgozni..
11:59
2005. 02. 25.
csütörtökön menni kellett mindenfelé dolgozni, úgyhogy délben fel is kerekedtünk. még közel sem végeztünk a munkával, mikor anyám felhívott, hogy most neki van 39 fokos láza, és jó lenne, ha odamennék. hát ez volt a legkevésbé egyszerű, de valahogy mindent meg lehet oldani. aztán ott is maradtunk, mert bár tenni nem sokat tudtam, de legalább a jelenlétemmel növeltem a komfortérzetét.
10:12
2005. 02. 23.
a dolgozóban egyre több a panaszos, hogy nem mennek jól a dolgok, mindenki idegbajoskodik, rohangálnak, mint a hangyák eső előtt, és mégsincsen kész semmi időben. ráadás, hogy mielőtt eljöttem haza, a legértelmesebb, aki velem egy időben kezdett, szólt nekem, hogy el akar menni, és eléggé biztos benne. na persze ő is azért, mert már idegbajos attól, ami az irodában zajlik. és most mindenki azt reméli, hogy én jövök, és rendet teszek. hát ez így nem megy. nekik is rendet kell tenni, a fejükben. fenébe is, hogy minden ember azt várja, majd jön valaki, és rendet csinál az életében, ahelyett, hogy csinálnák, ha már úgyis rájöttek, hogy így ahogy van, nem jó. azt utódomság meg a világ lustája, az héccencség.
22:06
2005. 02. 22.
a vacsorát elsóztam, pedig sót egyáltalán nem tettem bele. püffneki.
20:41
tapsol. tök egyedül. úgy igaziból, nem csak véletlenül találja el egyik keze a másikat :)
11:01
2005. 02. 21.
unokahúg 2 is megbetegedett, torokfájós lázas izéje volt (nem influenza, mert az komoly betegség - most mondta a híradós néni). szombat délutántól én felügyeltem a gyógyulást, mert anyámnak is dolga volt. estére még felszaladt a láz 39 fölé, úgyhogy áthívtam a Jóembert is, mert ha orvost kell látni, akkor valakinek maradni kell a másik két gyerekkel. de a kellemetlen hűtőfürdő bevált, szép lassan lement a láza, sőt, reggelre már hőemelkedése sem volt. aztán vasárnap még úszni is eljutottam, ezt aztán most érzem is itt-ott a tagjaimban, de azért nagyon jó volt. a szaunázás meg csudajól esett. a hétfő meg visszatért egy régi szokásához - túl hamar eljött. furcsa még ez a munkábamenés, még figyelmesebben kell beosztani az időmet.
18:18
2005. 02. 19.
most tartunk ott, hogy hihetetlen mennyiségű türelmet osztok ki minden nap, úgyhogy este felé már épp nincs kedvem ugyanehhez. a Jógyerek tanulgatja a korlátait a világnak, és kíváncsian próbálgatja, hogy ha anyuka tizenkettedszer is kiveszi a kezemből a kábelt (vagy amit éppen nem kéne cibálni), vajon mi történik, ha tizenharmadszor is visszamászom és megpróbálom megszerezni. ugyanaz, anyuka elmondja, hogy az nem jó, mert veszélyes, és nem kéne megfogni, majd elveszi, és elterelget onnan. sebaj, nézzük meg mégegyszer, hogy is van ez.. szóval estére már nincs kedvem felnőttesdiben játszani a hadd magyarázzam el mégegyszert. senkivel. egy darabig. a felnőttektől elvárhatóbb, hogy emlékezzenek rá, ha már egyszer elmagyarázták, hogy ami nem jó, az miért nem jó úgy ahogy.
16:09
az előbb a eurosport-on bob versenyt közvetítettek Calgary-ból. azon a bob-pályán én is lecsúsztam már egyszer, felejthetetlen. igaz, hogy most a versenyen a kettes bobok 55 másodperc alatt teszik meg a távot, és az átlagsebességük 120 km/h köröl van, mi pedig (persze nem versenybobbal, hanem egyáltalam letúristásítottnak nevezett) nagyobb és kipárnázott négyesbobbal csúsztunk, meg minket mások toltak be, nehogy valaki megsérüljön, így is 1 perc 4 másodperc alatt értünk le, és 100 km/h körül volt a sebességünk. az egész út nagyon rázós volt, arra kellett a legjobban figyelni, hogy ne ütődjön a bukósisak az oldalfalnak, mert az elég jól meg lehetett érezni. nagyon gyors és számomra nagyon élvezetes csúszás volt. jó adag adrenalint kaptunk, jobb, mint bármilyen hullámvasúti élmény. odakint -34 celsiusfok volt, és utána elég sok alkoholt ihattunk, ki azért, hogy felmelegedjen, ki pedig az 'ijedtségre'. érdekes, hogy majdnem pontosan három éve volt, mégis nagyon emlékszem erre az élményre. azt már elég halovány emlék emellett, hogy a céges konferencián miről is volt akkor éppen szó - igaz, már nem ott dolgozom jó két éve, így könnyebbrn merül feledésbe az ilyesmi. bár azt nem mondhatnám ,hogy haszontalan volt, emrt biztos, hogy sokat tanultam annál a cégnél az ott töltött 10 év alatt.
11:16
2005. 02. 17.
jól van, végülis én hagytam ott, mi nyavajgok miatta. majd korábban kelek, hogy legyen ideje megszáradni.
22:25
ja és van egy intenzív váll-hát fájásom, ami igen rosszul érint. a hajszárítóm meg még mindig nem került haza, ez nem kevésbé érint rosszul, mint a fájások. egyszerűen kell a komfort érzetemhez. kellene.
22:24
csináltam egy nagy rakás tojásos lecsót, állítólag ma el fog fogyni. vajon mikor..
22:23
egész nap takarítottunk, vasaltunk, mostunk. most minden csillog-villog, én pedig friss levegőre vágyom. a fejemet is ki kell szellőztetni ma.
17:21
2005. 02. 16.
ma minden _majdnem_ sikerült. majdnem beértem 9-re - csak parkolóhelyet nem találtam. majdnem kiírtam az összes mentést CD-re - de elfogyott a lemez. majdnem készen lettem a kimutatással, mielőtt a főnökömnek el kellett mennie - még be sem indíthatta lent a kocsiját, és én már nyomtattam. majdnem sikerült feladnom a postán két csomagot - de a feladó szelvények az asztalomon maradtak, ráadásul rossz helyen mentem be a postára. majdnem volt időm reggelizni és majdnem volt ebédelni is. majdnem biztos, hogy ha most nem rohanunk haza, és nem főzöm meg a csirkét, akkor ki kell dobni - és vacsora sem lesz ma. majdnem jól vagyok...
17:55
hallod-e te lány, most abbahagyod a munkálkodást, lefeküszöl, mert mingyá' nyakon váglak. reggel hatkor kelned kell, mert főzés van, meg hajmosás, meg dolgozni mégy, úgyhogy most sipirc, kétszer se mondom!
0:58
