2005. 01. 31.
arról vitatkozni, hogy léteznek vagy nem léteznek szellemek - teljesen felesleges. olyan, mintha a vízről, tűzról vagy épp a levegő létezéséről akarnánk beszélni valakinek, aki nem ismeri ezek létezését, és még nem tapasztalta meg őket. nagy valószínűséggel nem hinné el, amit mondunk neki.
18:13
kislányként főleg nagyon sovány voltam. egyszer még az is megtörtént, hogy étvágygerjesztő tablettákat - Peritol - etettek velem, majd' egy éven át. az sem segített sokat. általános iskola előtt egész nyáron tömött anyukám, hogy elérjem a 16 kilós súlyhatárt. később, mikor áttértem a kosárlabdázásról az evezésre, mint versenysportoló, heti hat edzés mellett semmivel sem nőtt az étvágyam környezetem nem kis csalódására. bár az edzéseken és a versenyeken eleinte főként kormányosnak lehetett látni, kicsi súlyom miatt. itt is volt súlyhatár. néha csak két tréningben - a nyári 38 fokos hőségben -, vizes cipőben és kavicsokkal a zsebemben ütöttem meg a mércét, amihez még 10 kilónyi hitelesített pótsúlyt alkalmazva már indulhattam is a versenyen. étkezési szempontból jó ideig igen 'egysíkú' voltam, képes voltam naponta háromszor is aprítóst (ugyanaz, mint a részeg kifli) kérni, ha pedig nem volt, akkor nem is kértem semmi mást. szemlesütve eltoltam a tányér főzeléket és azt mondtam, köszönöm, de nem is vagyok éhes. aztán később apukám igen finomakat főzött, és vasárnaponként együtt szalonnásrántottáztunk - a nagypapám hozta hatalmas libatojásokból, vagy ettük a mindenkori kedvencemet, a tök héjából főzött pörköltöt.
2005. 01. 29.
itthon is minden olyan furi. leginkább megint itthon lenni az.
22:11
az én gyomorrontásom már múlóban, az elmúlt 24 órában már minden bennem maradt. a Jógyerek viszont még mindig nincs jobban, csúnyán köhög, és folyik az orra. közben talán a foga is útnak indult megint, mert hajnalban nagy sírás volt. napok óta nem aludtunk otthon, most hogy jobban vagyok, haza kéne menni, mert a pelenkakészlet is a végét járja. ez a bágyadt kis Katicabogár reggel 8,45-kor ébredt, 10-kor már vissza is aludt, és azóta fel sem ébredt. kimaradt az uzsonna, mitőbb, ilyenkor már az ebédet szokta enni. evés után meg ha kocsiba ülünk, hazáig megint elalszik majd. ottthon meg semmi jó nem vár, csak egy halom vasalatlan ruha, némi por és sok munka az irodából..
12:50
2005. 01. 28.
egész délután rágtam a körmömet. szörnyű szokás, amit még hároméves korom előtt beszereztem. aztán pár hónap múlva egy időre abbahagytam, mert anyukám azt mondta, apukám csak akkor gyógyul meg a szívinfarktusa okozta bénultáságból, ha nem rágom többé a körmömet. ezt háromévesen még elhittem. abba is hagytam. aztán meggyógyult, hazajött, én pedig folytattam. tizenhárom évesen a hiúsági korszakom kezdetén egyszer úgy alaposabban megnézegettem a kezeimet, és undorítónak találtam a látványt. aznap abbahagytam. harmincéves vagyok. meghalt apám, és én megint rágom a körmöm. miért??
19:43
hiába, hogy tudom, de még nem felfogható. most is azt vártam, hogy anyu felhív, mikor beér hozzá a kórházba reggel, és elmondja, hogy jobban van-e..
8:40
a gyűrűi előkerültek, kicsit furi és nagyon kamuszagú történet, de a lényeg, hoyg visszakapta, így kicsit talán nyugodtabb lehet, mert az összes minden gyógyszer ellenére is állandóan 200 (+/- 20) egységnyi magasban van a vérnyomása. és ez most a legkevésbé sem jó. továbbra sem tudunk igazán kommunikálni, pedig tudja, érti a külvilágot. ez lehet a legrosszabb az egészben, hogy nem tudja elmondani, mit szeretne. esténként hosszasan kérdezgetősözünk, így próbálom kitalálni, mit szeretne. minden erejével kimond egy alig érthető szót, aztán meg felteszek kb. 10-15 kérdést, és egyszer csak igent bólint. nehéz ez. én azon stresszelem magam, hogy miért nem jövök rá hamarabb, hogy mit szeretne, ő pedig küzd. sokmindennel. most hirtelen elvontak tőle mindent, így az agyvérzéssel járó fájdalmak és nehézségek mellett ott van még a koffein, a nikotin és némi alkohol kínzó hiánya is. vittünk neki tapaszt, de szerintem semmit sem ért. közben a Jógyerek a Jóembernél volt két napig délutántól, ahol minden este széthagyott vacsimaradékok, földön elszórt gyerekruhák vagy fürdőkádban felejtett játékok várnak rám, mikor az éjszaka közepén odaérek. legalább belekóstol, milyen egyedül csinálni mindent. nem egyszerű, én aztán tudom..
már nem kérdezem magamtól sem, hogy miért történnek ezek a dolgok. már nem számolom, hogy hanyadik a sorban egymás után. csak tudomásulveszek, nyelek egyet, és próbálom tenni, ami a dolgom. ha ez a dolgom, hát legyen. azért kicsit fáradjon el a keze annak, aki ezt osztotta rám.
15:08
apa nincs jobban. ha rosszabbodik a helyzet, talán meg is műtik. a kórházban látott állapotok pedig egy afgán menekülttábor hangulatát idézik.
11:05
2005. 01. 24.
agyvérzés. súlyos.
most odamegyek, de pont annyira érzem magam képtelennek rá, hogy bemenjek hozzá, mint az autóbalesete után, több, mint 16 éve..
anyám felhívott, hogy nem tudnék-e azonnal odamenni. az ilyen mondatoktól rendeződik a vérnyomásom általában azonnal, ez az én extrém sportom is egyben (bár talán már nem vagyok adrenalinfüggő). most éppen apám van rosszul, s bár otthon van az öcsém, de épp el kell mennie - hát akkor ha lennék szíves. eddig nem volt gond ilyenkor felugrani a székről, és odarohanni. de mostmár ez nem megy ilyen egyszerűen, és ettől most rohadtul érzem magam. aggódok, félek, ingerült lettem és türelmetlen. anyám már a hisztéria határát súrolja közben, mint ilyen helyzetekben általában. ez sem sokat segít..
17:04
szombaton volt R.E.M. koncert. annyira de annyira szerettem volna ott lenni megint...
10:29
2005. 01. 23.
fürdőruhát akartam venni, de mégis thai masszázs lett belőle. így is jó volt. sőt. a hátamnak kimondottan jót tettem. csak a szomszédban ne lett volna az a sokat beszélő hangoskodó angolul sem tudó (de mégis beszélni akaró) fickó. nélküle még sokkal jobb lett volna, olyan igazán relaxálós másfél óra. mozi nem volt, de azért szép szombat esténk volt hármasban így is. ma meg elmentünk megint a játszóházban P-vel és fiával P-vel. ők is nagyon élvezték, bár ahogy körülnéztem, mindent egybevetve az egészet a legjobban a szülők élvezik - az anyukák az egy órányi nyugalmat, pihenést, az apukák meg a kisvasutat, a kishajókat és egyéb klassz kis játékokat. néha alig férnek hozzá a kisgyerekek :)
22:03
2005. 01. 22.
olyan régen voltam úszni, hogy a fürdőruhámat sem találom. a moziban meg talán már azt sem tudnám, miért kapcsolják le a lámpákat.. :)
12:41
2005. 01. 21.
a Jógyerek sokat javult, most, hogy beszéltünk telefonon, én is. ma arra van dolgunk, amerre éppen Ő dolgozik, így majd ott találkozunk, és megbeszéljük, mikor jön. most körülnéztem, a lakás olyan, mintha egy robbanás után lenne, 20 percem van a varázslatra, aztán mennünk kell. az pont elég a rendbelakáshoz :)
9:37
2005. 01. 20.
tabletta nem volt itthon, de egy nagy doboz (igaz bontott, de még így is elég sok) finom csokival összetalálkoztam az imént.
17:33
most kéne bevenni egy leszarom tablettát, és mindjárt jobban lennék tőle.
13:05
2005. 01. 19.
hiába beszélek, magamnak, mintha a falra hánynám a borsót. most rosszabb, mint az elmúlt hetekben bármikor. fáj. valahol, valami. és közben van ez, hogy a Jógyerek is beteg, és egyedül aggódom, s nem mondja senki nekem, nem mondja Ő nekem, amit én ennek a kis Nudlihuszárnak, hogy minden rendben lesz, meggyógyulsz hamar, hiszen vigyázok rád. fáj. most jobban, mint eddig bármikor, hogy nincs itt velem, velünk.
23:18
