2004. 12. 30.
a csikóhalról meg még a Pistike jutott eszembe. ahogy tavaly nyáron egyfolytában a csikóhallal haverkodott. és nagyon édes kis pofa volt, ahogy mondta a szövegét annak a kis gumivacaknak :))
20:16
teszek, veszek, rohanok, sietek, várnak, megyek, jönnek, várjuk. vendégeket várok vagy vendégségbe megyünk lassan már egy hete állandóan. ma is :)
20:14
2004. 12. 29.
rosszul vagyok. pedig én nem szoktam. és nem is lehetek, mert akkor ki csinál reggelit, cserél pelenkát, játszik, mesél, nevet.. és mindjárt el is kell menni a TB-hez, asztalra csapni, hogy mostmáraztánideapénztdegyorsan. már nem is vagyok rosszul. nem. nemis lehet..
8:24
2004. 12. 28.
csikóhal, még ez is eszembe jutott. vattatyúk és csikóhal.
a hormonjaim is mehetnek a fenébe. azt hittem, mostantól majd számíthatok rájuk, mert pár hónapja úgy látszott, mostantól minden a legnagyobb rendben, ezentúl órát lehet hozzánk igazítani. aztán meg most mégis mintha a régi kerékvágás nyomait vélném felfedezni. rosseb az egészbe, majd jól nem veszek róluk tudomást! (az úgysem menne, de legalább most rájuk ijesztek, hihi)
22:57
vattatyúk. ez jutott eszembe. vatt_ta_tyúúk.
22:55
a Jóember pedig nagyon beteg lett, mert a vasárnap esti több, mint egyórás kocsikimenekítés alatt nagyon sok eső esett rá, és ez nem tett neki jót. most ettől is szenved (azt persze elég jól tud), és ettől meg nekem lelkiismereti furdalásom van. délután, mikor eljöttünk tőle, elhaló hangon boldog új évet kívánt. hátbasszameg, ne mondja, hanem csináljon nekünk boldog új évet!
22:53
szombaton felhívtak, hogy meglett a telefonom. ma elmentünk érte, végre visszakerült hozzám. csak sajnos nem működik. az akkumulátora egyelőre nem kelt életre. nagyon közel voltam hozzá, hogy minden érzésem ellenére végleg lemondok róla, hogy előkerül, mikor a barátnőm felhívott, hogy vendégei voltak, így szétnyitotta az ágyat és megtalálták. pedig a Jóember már azt írta, hogy ő vágta be valahová, csak nem tudja, hol keresse.. hát, ha nem hagytam volna el az előtt, hogy hazaértem hozzá, akkor lehet, hogy ő tűntette volna el aznap. ennek már csak így kellett lennie. a lényeg, hogy lassan az apró és lényegtelen dolgok legalább a helyükre kerülnek. aztán valahogy csak rend lesz az életemben megint.
21:36
2004. 12. 27.
véletlenül tudom, hogy nincsenek véletlenek. ma a Jóember anyukájához mentünk, hiszen a Jógyerekemnek igenis karácsonykor ott a helye a családjánál. igen, Ő is ma ment hozzájuk. odafelé mikor lehajtottam az autópályáról, a stop tábla előtt 50 méterrel megállt az autóm, mert kifogyott a benzin. az én kocsimból. ami még soha. telefonáltam, hogy késünk, ne várjanak az ebéddel rám. nem tudtam, hogy Ő már ott van a húgáéknál. megállt valaki segíteni, el is vitt minket a benzinkúthoz, de mire visszaértünk, már ott állt a kocsinál a Jóember meg a sógora egy kanna benzinnel. értem én, gondoltam, bár végülis valahogy megoldottam egyedül - mert ehhez vagyok szokva -, de azért eljött egy szó nélkül segíteni, ezt értékelem. aztán átmentünk a nagymamához mindannyian, mert ő beteg, és nem jött el a lányához. eredetileg ugye nem mentünk volna oda, de persze úgy alakult, hogy mégis. aztán mikor indultunk volna vissza, majd haza, akkor eleredt az eső, besötétedett, én pedig induláskor meg akartam fordulni az úton, és belehajtottam a túloldali árokba, ami most valahogy nem látszott egyáltalán. úgy nézett ki, mint egy kocsibejáró. másfél órás küzdelem volt a szakadó esőben és csúszós sárban, két kötelet szakított szét, és körülbelül a másfél óra alatt 15 férfi állt meg szakérteni meg segíteni. mindenki elázott és csupa sár lett. én egyszer csak a kocsiban ülve és a segítségre várva hirtelen kibillentem, és kifolyt belőlem mindaz a szomorúság, ami hat hete nem. aztán a Jóember beleült és valahogy kicibáltatta a barátjával az árokból, elől meg vagy hat falubeli legényke emelte.. most akkor hogyan tudom meg, hogy miért?? miért bénázok olyanokat, mint még soha? miért akkor, mikor Ő van ott? és miért úgy, hogy csak Ő tudjon rajtam segíteni?? szükségem, szükségünk van rá, ezt tudom. szeretem, ezt is tudom. azt viszont nem, hogy mit tehetek én itt még...
2:17
2004. 12. 26.
mindjárt indulunk a nagymamához. feltételezem, hogy a Jóember is ott lesz, meg a Jógyerek testvérei is. bakfitty.
2004. 12. 25.
magára cibálta a nagy kosarat, amiben a játékait tartjuk. most pedig megszeppenve pislog ki alóla, hogy jajj valaki mentsen meg :)
10:41
a karácsonyfánk elég szép, a Jógyerekem mélyen alszik. holnap a családommal töltjük a nap nagyrészét, az majd jó lesz, mert az idén mindenki egyszerre lesz ott. várom minden örömével, nyűgjével együtt. anya kicsit idegeskedik majd, hogy nem lesz kész időben az ebéd - bár soha nem időre kell csinálnia, a gyerekek izgatottan fognak ide oda szaladgálni, telistele lesz a lakás, mert ebben az évben mindenki, és egyszerre lesz ott a párjával, gyerekével együtt (én nem vagyok a mindenkiben, mellőlem hiányozni fog a Jóember..), annyi ajándék lesz a kicsi fa alatt, hogy el sem fog férni, komoly helyhiány lesz, de majd úgyis megoldjuk, mint mindig. aztán mikor mindenki örült, akkor lesz evésivás meg társasjáték, aztán mi szépen hazajövünk és majd csendesen csodáljuk a karácsonyfánkat itthon, kettesben.
1:39
2004. 12. 23.
és én azért szép voltam és csinos, legalább magamhoz mérten. mert én szeretek szép lenni, meg csinos. magamhoz mérten. (mert ugye a gyerekezésben inkább mindig a praktikus meg kényelmes meg könnyenmoshatóba kell öltözni. így kimondottan jót fog tenni a testsúlyomnak is a dolgozás, van egy két csinoska darabom ugyanis, amibe újra bele kell igazodnom magam) bár ez senkit sem érdekelt, a csajok csak a mellbőségemet irigyelték, egyem a szivüket. pedig az szimplán hormonalitás. és átmeneti, és talán lassan végre múló. a többieket meg az sem különösebben érdekelte, hogy ott vagyok. mindenki bénázott, meg munkáról beszélt, ami nekem most szerencsére olyan távoli és lassan közeledő volt. azért annak sokan örültek, hogy megyek vissza dolgozni, pedig van, akire kutyavilág jön kérem. van még kábé hét hetem, aztán potty, bele is a közepébe mindjárt.
0:08
2004. 12. 22.
az étteremben azért bénáztak egyet, nem egy asztalánál ült az egész társaság. a pincér enyhén pikírt volt és mikor mi (majdnem kedvesen) felajánlottuk, hogy segítünk összetolni az asztalokat, mert szerintük itt valahogy azért elfér, akkor kiütött minket egy adúásszal: "én ezt huszonegy éve csinálom kérem, az márpedig itt nem fér el." nem lehetett überelni, hiszen ő 21 éve.. - mi meg csak vacsorázni jöttünk ide, igaz, hogy együtt 17-en, de most mégis két asztalnál. azért az ételek olyan finomak voltak, hogy a mínusz 10-es indítás után végül pozitívval zártuk az estét. holnap jön az adott szavam, hogy átutalással, utólag még ki is fizetjük :)
50,000. megdöbbentő. már az is, hogy pont akkor néztem oda. a Jamie and a Csodalámpa zenéjét akartam újra letölteni a saját oldalamról, mikor megláttam az alján ezt a számot. sohasem gondoltam volna, hogy egy év és kilenc hónap alatt ennyien megnézik ezt az oldalt, hogy egyáltalán bárki is kíváncsi lehet az én dolgaimra. furi egy érzés, az biztos..
mostmár van egy videóm is. még sosem volt, csak kazettáim. filmek, mesék, miegymás. ez a videó már olyan okos, hogy dévédét is tud mutatni. ma be is kapcsoltam a tévém, amit hetek óta nem. egészen végig néztem benne egy filmet (a környékbeli barátokkal együtt, akik előbb kénytelenek voltak elfogyasztani a vacsorát, amit félig velük főzettem meg). kaptam még egy nagy csomagban ajándékot is, de egyelőre olyan izgalmas dolog nem felbontani, pedig kíváncsi vagyok ám nagyon. majd péntek este a Jógyerekkel együtt csodáljuk meg, de addig még egy karácsonyfát is ide kell varázsolnia egy angyalkának..
1:02
az étterem tulajdonosa, aki sohasem látott, negyedmilliónyira is megbízik a hangomban, pontosabban a telefonban hangomban - így végül olyat is hajlandó megtenni, amit sokéves fenállása óta az étterem még soha, senkinek, semmilyen körülmények között. "Kedves a., ha Ön azt mondja, hogy ez így rendben lesz, akkor én nyugodt vagyok." hát én azt mondtam. és tudom is, hogy mindketten nyugodtan alhatunk, mert az akkor úgy is lesz.
0:54
2004. 12. 21.
a szerdai karácsonyi vacsora pedig jó lesz, mert jól megszerveztem. mindent. még a Jógyerekemet kell nagymamaközelivé tenni, és már mehetek is :)
3:31
a főállásos munkahelyemen helyettem dolgozó csaj bénázására ma tanúm is volt. nem én színezem, tényleg nem százas a lány. részben direkt nem mentem be korán, mert akkor egy egész rakás munkát tol át nekem, így meg már nem volt rá ideje. viszont közben kiderült, hogy gyakorlatilag semmit sem készített elő, amit tudott volna, és a délután 3 körül küldött e-mailjeimet is csak 6 után kezdte olvasgatni, nem is gondolta, hogy esetleg sürgős lehet, netán kapcsolódik a mukához, amiért bemegyek. arra pláne nem gondolt, hogy neki is tennie kéne az ügyben valamit. hát legalább annyi lett végül, hogy 9 előtt 5 perccel neki még a postára kellett indulnia sorbanállni... megérdemelte. pont.
3:30
a Jógyerek egész éjjel meg sem nyikkan, én meg csak úgy spontán nem bírok aludni. pedig már kéne alva lenni rég.
3:26
