hoppá, még egy. holnap is útra kelünk, jön anyám is meg a drága Jógyerekem. kiskirándulás, kismunka. közben a bútorösszerakás nem igen halad, mert esténként már ehhez se erőm, se kedvem, meg a szekrényt egyedül nem is tudom, ahhoz túl nagy. viszont ma vettem Esztergomban egy széket, hogy a Jógyrekkel szépen asztalhoz ülhessünk együtt ebédelni. éppen itt volt az ideje, mert ülni már igen szépen tud. nnna, ezt ma este jól összeraktam. így a mai hasznos cselekedet is kipipálható :) az előbb annak is nekiláttam ,hogy a tévét megvizsgáljam. most az van, hogy van tévém, van madzagom bele, nincs műsorom. nem mintha zavarna vagy érdekelne, de vicces, hogy csak valami kábeltévés képernyőkockagyűjtemény található, semmi magyar televízió egyes csatorna.. bakfitty. úgyseincs időm rá, a Zsiványkapitánynak meg nyista tévénézés. eddig is túl sok marhaságot látott már benne, mikor a Jóember bekapcsolta.
2004. 11. 29.
mögöttünk egy nagyon fárasztó éjszaka, két óránként volt sírásrívás, majdnem egy órán át. mostmár remélem, nagyon kevés van addig, hogy kibújjon az azelső fog felül is, mert onnantól már jobban fog menni a többi. ha ez áttörik még ma, akkor indiántáncot járok a körút közepén örömömben, az tuti. a nemalvás most eléggé megviselt, a mai bútorösszerakásra tuti nem bírom majd rávenni magam, már ha a Jógyerek egyáltalán aludna annyit, hogy közben meg tudjam csinálni. ebéd után meg menni kell a dolgozóba, már vagy 6 hete nem láttak a munkahelyemen, bár mostanában nem is volt sok otthon csinálható munka. holnap meg másik munkával Esztergomba megyek, a harmadik munkával meg mindkét nap kéne szaladni egy másfél órás kört a városban. jó sokáig fog így tartani, míg eljutunk oda, hogy kijelenthetem, beköltözünk. na csinálok valami reggelit, mert mindjárt ebédet kell főzni..
10:05
2004. 11. 28.
egy kicsit elcsendesedtünk végre. egy rettenetesen hosszú és nehéz hét vége. ücsörgünk itthon, a Jógyerek a szőnyegén, és éppen a brümmögést gyakorolja elszántan, a cumit szorongatva a kezében koncentrál, hogy kellő mennyiségű nyálat permetezzen ma még szét. olyan szépen, egyenes háttal ül, én pedig büszkén gyönyörködöm benne, miközben lassan kihúzom magam én is. csilliónyi dolgom lenne itt még, de mindegy, inkább játszunk egy kicsit még, aztán majd valahogy el lesz végezve minden, most fontosabb a Jógyerekem jókedve minden másnál. tegnap elmentem a bútorokat elhozni, s éppen a kisbuszba pakoltunk a.-val - aki volt olyan kedves, és eljött segíteni -, mikor egy hölgyike hozzámlépett, és megkérdezte, hová visszük a bútorokat. (ezt mellesleg nagyon nem szeretem, mikor valaki kérdez ahelyett, hogy azt mondaná, amit valójában szeretne) hamar rá is kérdeztem, mi is akar valójában - rávenni, hogy szállítsam el az ő bútoraikat is, mert a házhozszállításra nagyon sokat kellene várni. persze úgy gondolta, hogy megfizetné nekem. alkudozás helyett inkább rábeszéltem őket, hogy csináljuk kalálába, mi elvisszük a cuccaikat, ők meg eljönnek hozzánk, és segítenek kipakolni az én bútoraimat. és így is lett - mindenki elégedettségére. ennél olcsóbban úgysem tudták volna megúszni :)
19:49
2004. 11. 26.
kínlódok ma egész nap ezzel a torokkórsággal is. szúr-kapar-zavar, ígyhát beszaladtam egy patikába, hogy kérjek valamit, amivel estig javíthatok a dolgon, onnantól a mézes tea is jó lesz. a néninek elmondtam, hogy milyen szempontokat kell figyelemben vennie a választásnál. 20 perc múlva, mikor egyszendvics után elővettem a dobozt, hogy bevegyem a csodaszert, a hátoldala volt épp felém, rajta nagy betűkkel: nem adható: ...terhesség és szoptatás ideje alatt,... nem a 480 forint, de ha még a közelben jártam volna, bizonyos, hogy bedugdostam volna a tablettákat a patikusnéni fülébe!
két éjszakát kínlódtunk eddig a következő foggal, lázzal, de még nincs kint. igaz, csak 1-1 órát sírdogált, de azt pont akkor, mikor éppen elaludtam, így napok óta fáj a fejem a kialvatlanság, a szél és még valami miatt, ami most nem is jut eszembe. mindegy, így is van mire fogni a rosszkedvemet. állok a tükör előtt, nézek bele, és a csaj ott a túloldalon összeszorított foggal sziszegi nekem, hogy nem borulsz ki, mert nem lehet, meg nincs is időd, ne meg minek is, az úgysem segít. fésülöm a nyeszlett kis rövidhajamat, de a csaj azt mondja, emiatt se aggódj, hiszen már ez is jobb, egyre jobb. jahh. de mi még?? ezen kívül mi még?? kérdezem tőle, de erre bezzeg nem felel... ma este bekötődött az internet is végre, igaz 16,30-tól ígérték magukat, és már kilenc is elmúlt, mire megérkeztek, de már mindegy is volt, csak csinálják. közben még ma egy bútorbolti bonyolítás is belefért, lesz rendes ágyam is nemsokára. meg majd ha összeszerelem. aztán elalvás után leültem ,hogy megnézze maz elmúlt napok leveleit, és miközben a sok szemetet törölgettem bambán, megláttam a Jóember levelét... az imént a fürdőszobában járva feltűnt, hogy a csajnál a tükörben valami nincs rendben, enyhén kisírt szemekkel nézett rám, így inkább most nem is kérdeztem tőle semmit. azt hiszem, ő mégis kiborult kissé...
2004. 11. 24.
öcsipöcsiket most viszem a reptérre, indulnak egy három hetes dél-ázsiai turnéra. Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Szingapúr. lennék én is ott szívesen egy kicsit a melegben. jót tenne a lelkemnek, idegeimnek is.. na indulás!
8:34
2004. 11. 22.
ééééés ami még klassz, hogy csütörtök estére már be is kötik a madzagot az internethez, és akkor lehet majd megint dolgozni, levelezni, meg miegymásolni. és ez jó.
16:21
tegnap sikerült új lakást találni, ma már költözhetünk is. szegény Jógyerek elég nyűgős hete volt neki is, de már kezdünk belerázódni. van még pár zaklatott nap előttünk, amíg minden a helyére kerül, de aztán majd szépen elleszünk mi kettecskén. valahogy. majdcsak. remélem.
2004. 11. 18.
ha minden jól megy, vasárnap találkozunk lakásügyben, és ha megfelene nekünk, akár azonnal is költözhetünk. hétfőn akár új életet is kezdhetnénk mi ketten..
16:32
2004. 11. 16.
félig elköltözve igen bonyodalmas az élet. pláne, ha az adja meg az egésznek a különlegességet, hogy lakáson belül elveszítettem a telelfonomat még valamikor vasárnap-hétfő között, ami azóta le is merült, de még nem adtam fel, még hiszem, hogy elővarázsolódhat egyszer. azért ma kerítettem új számot, meg új készüléket, meg még a régin is elérhetővé tettem magam. ha az ember szarban van, akkor muszáj mindig rögtön nyakig???
15:49
elmentem a benzinkúthoz Mogyoródról hazafelé. általában a kékfeliratosból kérek, mert. szóval eleve azt kértem a báscitól. közben látom ám, amíg folyik a benzin a Bercibe, hogy a sima 95 meg 98 töltőpisztolya papírtörlővel van betekerve minden kútnál. kérdezem, mi a gond velük, azt mondja, elfogyott. ha-ha-ha. hülye, aki elhiszi. szerintem egyszerűen az van, hogy a drágább kéket meg pirosat akarják rásózni mindenkire, így azt hazudják, hogy nincs. mert egyébként is ilyen gyorsan még életemben nem penderült benzinkutas mellém, mint ma este. de elég genyó vagyok, úgyhogy most írtam egy gyors kérdést az üygfélszolgálatuknak, hogy megtudjam, ez milyen gyakran fordulhat elő a jövőben - mert akkor inkább átszokom valamelyik másik társasághoz. kíváncsi vagyok, milyen gyorsan kapok holnap választ, mennyire 'go well' a dolog :)
19:19
2004. 11. 13.
mint a kötésminta, úgy telnek a napok. egy náthás, egy náthá(lá)tlan. le se győz, el sem múlik. az esős idő sem javított rajtam, viszont a fűtetlen lakás, amibe hazatértünk, kimondottan fájóan érintett. először csak azt hittem, a résnyire nyitvahagyott ablakon át szökött be ez a rettenetes hideg, később kiderült, hogy hiába tekertem fel a fűtést már 30 fokig, a gladiátorok nem voltak hajlandóak harcolni a hideggel, így nekem kellett felvenni a kesztyűt, és megnézni a kazánt. aztán még további misztikumok is előfordultak, mert hiába izzott fel a tűz, 20 perc múlva megint ki volt kapcsolva, ráadásul olybá tűnt, hogy nem magától, de elképzelhető tettes hiányában saját hülyeségnek betudva újra bekapcsoltam. mostmár kezd minden melegedni, én meg ülök egy lavórnyi eukaliptuszos forró víz felett, lógatom bele a lábam és fogyasztom nagytételben a zsebkendőket.
22:23
2004. 11. 07.
amúgy éppen majdnem nagyon megfáztam, mikor kiderült, hogy apámat orvoshoz kell vinni, mert igen rossz a helyzet mostanában, anyám kedden meg szerdán is orvosokhoz megy - mostanában ő is sokat fulladozik, meg ugye ott van az a gerincprobléma is.. a Jóember meg a Jógyerek meg napok óta náthás, szóval én most igazán nem érek rá megbetegedni. jobban is lettem ugyanolyan hirtelen, mint ahogy rosszabbodni kezdtem. így megy ez :)
21:10
nem írom le mégegyszer. ha elszállt, hát úgylegyen. e-mailt sem írok, inkább ideteszem:
System.InvalidCastException: A megadott típuskonverzió érvénytelen. at System.Web.UI.Page.LoadPageViewState() at System.Web.UI.Page.ProcessRequestMain()
2004. 11. 03.
a víz alá merüléssel nem volt gond, se víznyelés, se ijedtség. valami mégsem tetszett annyira, mert utána csak olyan figyelmeztető zúgás kezdődött, bár nem minősítem komolynak, mert az egyedembegyedem második soránál már széles mosoly és nevetés váltotta fel a morgást. írtó büszke vagyok rá :)
22:14
éj-fél. Esterházy tortával a kezemben a sötét konyhában éjfélkor. úristen már éjfél, de dolgom van még, ma úszás megint, izgulok, merülni fognak a gyerekek, anyám azt álmodta, hogy született egy lányunk is, nem kéne már megenni ezt a sütit, három napja csak zabálás, a húsból elég, de egy kis töpörtyűt még megennék, olyan finom volt még melegen vasárnap friss kenyérrel, négy tábla csoki hiányázik megint, dolgozni kéne, főzök egy teát, holnap pelenkát kell venni, húú, ez a friss kolbászillat elért megint, még nem száradtak meg a ruhák, úgysem lenne időm holnap vasalni, Pannit nem hívtam fel, pedig holnap menni szeretnénk egyet lófrálni délelőtt, na még egy mignon, aztán vége mára, jé, de ma még nem is ettem, mert ez már egy új nap, akkorákat tüsszentek, hogy erre még a halottak is felébrednének, de a szobában semmi és senki sem mozdul, csöpög a csap, mostmár én fogom megcsinálni, mert éjjel is hallom sokszor, affene, Eszternek nem szóltam, hogy nem jó a csütörtök, kismamáknak nem szóltam, hogy jó a péntek, holnaptól megint előveszem a noteszom, feledékeny vagyok, jajj, az a töpörtyű, csak arra kell ügyelni, hogy ne induljak el a hűtő felé, hopp, egy tábla csoki megvan, itt lapult a táskámban a papírzsebkendők mellett...
tudom, hogy marketing, de. nem akarom, nem kérem, nem kell. teljesen érthetetlen számomra, hogy miért kell egy szimpla és nagyon is jó táblás csokinak is állandóan megújulni, még krémesebbnek, még lágyabbnak lenni (lassan majd zacskózzák, hogy nehogy kifollyon a szuperkrémeséslágy csokoládé..), hogy mitől lehet egy mosópor félévente még sokkal hatékonyabb, tudni sem akarom. így is állandóan egy vegyiüzemnyi bizbasz van a lakásban, mert mindent mással kell le és felmosni. (nagyanyámnál szerintem csak ultra volt meg Flóra szappan, mégis tiszta volt minden..) arra vágyom, hogy a mosópor/szappan, csokoládé, sajtkrém, tejföl és minden egyéb más, amivel elégedett vagyok - NE változzon át néhány havonta újabb valamivé, maradjon olyan, amilyennek megszerettem, amiért ezt vásárolom ebben a rohadt fogyasztói társadalomban évek óta. vagy tényleg ráállok arra, hogy ezentúl csak olyan holmikat veszek, amelyeknek a külseje és a tartalma már legalább egy éve nem változott. lényegtelenné fog válni, hogy milyen nevű lé/krém/por van benne. ilyen problémák miatt kellett pl. 11 év után hűséges vásárlót veszítenie a fa golyósdezodor gyártóinak is egy rosszul sikerült csomagolás-csere miatt (egy billenthető műanyagvackot szereltek a golyó fölé, ami egy enyhébb mozdulatra is kinyílt - vagyis ha bedobtam a táskámba, akkor egyrészt pillanatokon belül összemaszatolt mindent, másrészt ha kivettem, mindig csupa szösz ragacs és maszat volt, így előbb le kellett mosni, hogy használni lehessen..) [a graninis/hohescés doboz megújítójára most nem térek ki hosszasan, de gyengébb pillanataimban arra szoktam gondolni, hogy az ilyen embekeket saját termékük fogyasztására kellene kényszeríteni, máris sírva könyörögnének egy használhatóbb csomagolásért..]
