2004. 10. 04.
csak egy kis szelet csokit akartam. aztán hirtelen amikor befordultam a polcok között, felém rohant egy csapatnyi milka, mindenféle ízekben, s majdnem féláron. alkalmi vétel volt, mondogatom magamban, miközben nézem a héttáblányi halmot. nem merem elkezdeni, mert lehet, hogy csak a hetediknél állok meg..
21:52
2004. 10. 03.
ez a faxolás, mint egy átok. hiába van, ha mégsincs, mert most épp a szkenner mondta be az unalmast. a margitszigeti körsétából hazaérve másfél órán át bíztattuk, de nem. így kissé közel csúsztam a határidőkhöz mindenmással, csak a fax maradt még megoldatlan mára. a Jógyerek megcsodálta a szökőkutat nagyon, sokat nevetett meg szunyókált. a sok ostoba ember meg azt hiszi, a futócsík azért van a sziget szélén, hogy azon trlják a babakocsit, sétáljanak, biciklizzenek, bringóhintózzanak. a futók meg kerülgessék csak őket, biztosan ez a dolguk.
22:48
micsoda öröm! megjelentek az első pihék! mégiscsak lesz sok hajam megint :)
9:43
2004. 10. 02.
nem tudom, hol jár az eszem külön utakon mostanában, de néha totálisan magamra hagy. a minap is mikor hazaértem este, szépen leparkoltam, aztán még a kapu bezárása után váratlanul visszanéztem, s látom ám, hogy az én kis autóm megy elfelé. hátramenetben. kicsit ugye lejt az utca, é nmeg üresben hagytam kézifék nélkül. még jó, hogy nem két sarokkal arrébbról jöttek, hogy karamboloztam.. ma elmentem autóval vásárolni tásak nélkül, így se papírok, se pénz nem volt nálam, szerencsémre öcsém is arra jött kicsivel később, és utánam hozta. most meg elöntöttem a fürdőszobát mosóvízzel, mert elfelejtettem, hogy én állítottam meg program közben a gépet, és nem lejárt, így rányitottam az ázó ruhákra, a víz meg - a dög - kifolyt mind.. most nem annyira jó hülyének lenni.
19:55
2004. 10. 01.
furiság. ma találkoztam egy legénykével délelőtt, egy nem egészen 2 perces ügy miatt. amíg a papírokat írtam neki, amit kért, mesélni kezdett a dilemmájáról. az elhagyott ygermekéről meg a mamájáról, a másik nőről, akiért, de azóta már akit szintén, meg hogy végülis pár hónapja hazaköltözött az anyukájához, és most végre szertné eldönteni, hogy mi legyen. húzza a család is, húzza a szerelem is. én őpersze erre mit mondhatnék neki.. azért említettem, hogy nálam a család az érték, a szerelem ritkán örök. aztán még mondott volna sokmindent, láttam a szemén, de nekem mennem kellett dolgozni tovább. aztán utánam kiálltott, hogy 'köszönöm! és ha mégegyszer gondom támad, felhívhatlak?' meglepetésemben igent mondtam. olyan valószerűtlen volt az egész, pedig biztos, hogy megtörtént..
néhány napja megsérült a nyelvem, talán ráharaptam, vagy mi. elvileg gyógyulnia kéne, egész gyorsan, ehelyett a helyzet napról napra rosszabbodik, már nyelni, enni és ma reggeltől beszélni is alig bírok. csak olyan slampos-pöszésen. igen vicces vagyok vele. na szaladok dolgozni, mert ebédre haza akarok érni..
7:51
