2004. 10. 30.
disznóvágás, koránkelés, első kétnapos túra Jógyerekkel. töröm a fejem, mit kéne még magammal vinni, és bár a minimumra törekszem, mindig ott van a 'kocsiban elfér' bűvös gondolata, a végén meg listát írhatok arról, hogy mi kellett volna még..
0:15
2004. 10. 27.
ehh, a fene. épp ideírtam, hogy micsoda ostoba emberek vannak, aztán meg valahogy elbénáztam, és elveszett gondolat lett belőle...
az én két drága öcsikém estére már komolyan nézeteltért az ázsiai turnéjukat illetően. az egyiket hosszasan hallgattam, a másikhoz hosszasan beszéltem. éjlfél felé csillapodtak a kedélyek, s most úgy tűnik, mégis valóra váltják, amit terveztek. Bangkok, Jakarta, Sabah, Kuala Lumpur magyar punkzenétől lesz hangos nemsokára. :) vajon tablettában nem lehet kapni úgy 50 óra alvást? most ekkora lemaradást szeretnék hirtelen pótolni (ez nem is sok, ha jobban belegondolok - csak át kellene aludni egy hétvégét...)
8:03
2004. 10. 25.
vasárnap estére sokkal jobb lett a helyzet, csak a karikák nőttek nagyobbra, mert dárga Jógyerekemnek kibújt a második foga. fájdalmas egy óra volt, késő este félálomban érkezett, ha valaki lefestette volna, a kép címe biztosan ez: 'holdkórosék sétálgatnak álmosan síró gyermekükkel karjukon, míg végre minden és mindenki elcsendesedik'. már az oltás után is volt egy hasonló élményem, de ez a mai reggel nagyon meghatározó volt számomra. reggel, mikor felébredt a kis csibész, áttettem az ágyunkra. mi ültünk mellette, a két oldalán ő pedig megfogta mindkettőnk kezét, és hálásan mosolyogva nézett hol a Jóemberre, hol rám. mintha megköszönni akarta volna az előző nehéz estét, a gondoskodást, türelmet és szeretetet. annyira szép pillanat volt..
2004. 10. 24.
talán kicsit javult a helyzet, cserébe rettenetes karikák költöztek a szemem alá. százszor is elsziszegem a fogam között naponta, hogy nem lesz műtét, megoldjuk anélkül. szugerálom, hátha..
10:01
2004. 10. 22.
alig két hónapnyi szünet után a rémálom folytatódik. újra csomó, orvos, éjszakai kínlódások.. _NE_MA_KA_ROM_.
21:37
2004. 10. 21.
most aztán bő félévnyi szünet van a következő oltásig. megint dupla volt, mindkét lábát megszúrták, szegényt eléggé megviseli, mert mikor éppen megnyugodna, akkor mégegyet szúrnak, ráadásul mindig úgy megszorongatják a bébik lábát - hogy nehogy elrántsa -, hogy még nézni is rossz. már túl vagyunk az esti nyűglődésen, a Jógyerek már békésen alszik. a holnap délelőtt még az ilyenkor szokott bágyadtságé, remélem most sem megy fel a láza, hajnalban majd onkább borogatom, még mindig nem adok gyógyszereket neki. ilyenkor este szoktam készülni a holnapi munkához, de ma nem megy, nekem is megterhelő egy ilyen sírós kézbenhordozós délután - na meg persze a derekam sem vette jónéven a dolgot. a súlygyarapodása szerencsére kissé alább hagyott, az elmúlt hónapban alig 25 deka a többlet (a dokinéni szerint így is másfél kilónyi előnye van az 'optimálishoz' képest. szerintem persze egy fenét, a Jógyerek az ránézésre is pontosan optimális, gömbölyű ahol kell, a combján helyes kis hurkákkal. ránézésre is kicsattan azt egészségtől, hát nem ilyennek kéne lenni minden csecsemőnek??), így legalább nem terheli a hátamat a gyorsan növő egyre nagyobb súly is. megyek inkább aludni, majd reggel hatkor összeszedem magam, meg ami még kell..
22:39
2004. 10. 20.
a szerda az a nap, mikor délutánonként úgy érek haza a babaúszásról a Jógyerekkel, hogy nem tudom eldönteni, melyikőnk az álmosabb. ma éppen arra gondoltam, hogy alszunk egyet kettesben, mikor eszembejutott a vendégeketvárunk, így gyorsan a konyhában töltöttem a következő másfél órát egy hirtelen de finom vacsora varázslásával. most megyek, és tényleg, mert különben menten álmonhalok. amúgy ez egy igazán olyan szerda volt, hogy mintha nem is lett volna senki kocsival a városban, haladtam mindenhová villámgyorsan :)
22:11
néhány napja van egy olyan vicces kis dolog, hogy ha valamiért lehajolok, nem biztos, hogy azonnal fel tudok egyenesedni. vártam már becsomagolt kis pelenkával két percet is, hogy ki tudjam vinni a szemétbe, a fürdetést meg már három napja nem is merem, mert az a 8,5 kiló mélyen a kád fölé hajolva nem biztos, hogy jó ötlet. ez az izé ma estére kiteljesedett avval, hogy nem tudok ülni, sőt, most mintha a fekvés sem lenne jó, mert aludni sem megy. kellett volna dolgozni este a gép előtt ülve, de nem ment, pedig ígértem fontos e-mailt előkeresni és újraküldeni. holnap meg dolgozás, aztán úszás a bébimmel, majd ott a langyosvízben megpróbálok valami varázslatot csinálni, mehogy egyszercsak úgymaradjak derékszögben. csakhogy odáig még el kell jutni valahogy.. írtó furi ám állva gépelni.
2004. 10. 18.
holnap hajvágás. rövidre. a rettenetes fejfájás meg miért már megint?? aludni akarok, mert megint álmonhalokság van rajtam.
21:55
2004. 10. 17.
volt egy nagyon jól bevált módszerem, a túsz-szedés. aztán valamiért valakinek egyszer mégiscsak megkegyelmeztem, és itt jól el is romlott a dolog megint. keresgéltem mostanában, s vannak könyveim, CD-im, akik már többé nem lesznek az enyéim. odalettek (adva valakinek). mostantól megint szigorúan csak túszokért cserébre adok kölcsön bárkinek könyvet, lemezt, társasjátékot vagy főiskolai jegyzeteket. és akkor ha egszer majd neki is hiányzik a valamilye, akkor jön majd, és hozza ám, mert vissza akarja kapni. ez biztos, mert már működött. csak nem szabad ellágyulni, még jóbarátokkal sem.
a dolgok néha végre kicsit jobban mennek, s bár általában optimista vagyok, most mégsem érezem, hogy elindultunk felfelé. várakozom. csak az nem világos, mire is. közben telnek a napok, 24-ből 18 órában meg sem állok. az én csodás kisfiammal egyre gyorsabban telnek a napok, hiszem hétfőn már öt hónapos volt. közben megerősödött annyira, hogy átfordítsa a nem csekély tetsúlyát, s már nem kell nekem áltbillenteni a popsiját, ha valamit el akar érni, pénteken pedig kibújt az első apró foga - egy ehhez mérten igen csekély - félórás ebéd helyetti sírás közben. bárcsak kérhetném, hogy élete minden nehézségét ilyen gyorsan és ilyen kis fájdalommal vészelhesse át.. azért továbbra is nagyon sokat nevetünk, vidámkodunk, néha kicsit azért sirdogál, de igen ritkán bánatosodik meg, aminek nagyon örülök. igyekszem mindig nyugodt maradni, s ez talán neki is segít. néha hajnalban merő önzésből evés után nem teszem vissza az ágyába, inkább ott marad mellettem, és egy órát még összebújva alszunk. most nem tudnék mondani semmit a világon, ami ennél finomabb, jobb érzés lenne. érezni őt, hallgatni az apró kis szivét, figyelni a szuszogását, mosolyogni, mikor az utolsó csepp tej lassan mégis legördül a szája szélén. _ez_ a boldogság.
23:27
2004. 10. 12.
sok az élet, ami történik körülöttem és velem. nem, kevés az élet, meg ami történik körülöttem és velem. bonyolult vagyok. nem, nemis, egyszerű, mint a faék. fáradt vagyok. nem, hiszen tele vagyok energiával. normális vagyok. nem, nem vagyok az. de talán még lehetek egyszer... komp.
2004. 10. 07.
az irodában ma útjára engedtem a két új csajszit. az egyikkel korábban már együtt dolgoztam pár hónapig, tavaly nyár elején. kicsit jobban körülnéztem az irodában ahogy körbejártuk, és szörnyű a helyzet. az utódom lányzó iszonyatos rendetlenséget tart mindenhol, fogalma sincs, hogy mi van és mi nincs az irodában, nem tudja, milyen ügyek vannak folyamatban, egyáltalán ki hol van és mit csinál. egyre kevésbé csodálkozom, hogy a főnököm állandóan a mikor jövök vissza legalább 4 órában kérdését feszegeti, ha találkozunk. nagyon nincs kedvemre az ilyesmi, de írtam este neki egy távnoszogatós e-mailt - hátha összeszedi magát. nem felejtettem el megemlíteni, milyen nagy öröm volt ma számomra, hogy a saját irodámba akadályfutás nélkül be tudtam jutni. az édes kis Jógyerek meg harmadik napja este aht körül egy félórás jajjgatásba kezd, egyre inkább a fogak közeledésére gyanakszom, mert nem állandó sírás, inkább sok rövid, közte meg néha még el is szundít a karjaimban. tegnap enyhén sokkolta a bébiúszás víz előtti része, mikor egy icipici öltözőben az anyukák próbálnak átöltözni, a babák meg közben torkuk szakadtából üvöltenek. ekkora gyereksírást (üvöltést) még sosem hallott, teljesen kétségbeesett arcot vágott, és ő is rázendített. elég lassan csillapodott a lelke, akkor jött a vízbekerülés, ami egyébként nagyon jól ment, sírás nélkül, de továbbra is szokatlanul nagy zaj volt, meg visszhang, meg gyereksírás, és az első negyedórát folyamatosan legörbülő szájjal és halk morgással vészeltük át. annyira zavarta, hogy nem is rám meg a vízre figyeltr, állandóan a körülötte lévőket nézte. aztán azt hiszem beletörődött az ismeretlen lármába, és onnan már jól ment minden, az utolsó 8 percben kimondottan élvezte. amíg a szaunában melegedtünk, egyfolytában vigyorgott meg szövegelt. jól ki is fáradt a sok élménytől, és mire a kocsihoz értünk, már mélyen aludt. olyan volt, mint egy kis angyal. nyugodt, mosolygós, pufók kis fiú.
23:00
2004. 10. 05.
továbbra is rendszeresen felbukkannak versek, mondókák, gyermekdalok a fejemben a nagy mélységből, de mostmár korántsem olyan furcsa, mint várandósság alatt volt. pár napja egyébként mikor egy kismama jött velem szemben, eltűnődtem azon, milyen jó volt az a néhány hónap, mennyire élveztem a várandósságot, a várakozást, azt a csodás érzést, amikor éreztem, hogy végre nagyon is él bennem valaki..
21:22
kellemes elégedettséggel tölt el, hogy az általam választott 3 jelöltből kettőt azonnal fel is vettünk a titkárságra. ilyen válogatós főnök mellett mi a siker, ha nem ez? :)
