2004. 09. 15.
varázslat. az héccencség, hogy én nem dobtam el, és senkinek sem adtam oda. közeledtem a Deák téri gödörparkolóhoz, a zebránál várakozva elővettem a jegyet, hogy gyorsabban végezzek. mire átértem a túloldalra és elindultam le a lépcsőn, már nem volt jegyem. közben ugyan csörgött a telefonom, és felvettem, gyorsan elintéztem és zsebre tettem utána, de a parkolójegy sehol. se a táskában, se a zsebemben, se a zebra környékén. hussneki. bánatomban lent bóklásztam a parkoló autók között, hátha jön valami ember, akivel beszélhetek erről, mert a sorompó csak némán hallgatott engem, mikor egy fura autó mellől megszólított egy fickó, hogy a kijáratot keresem-e. mondtam neki, hogy nem, mert én ide vagyok beszorulva, lévén elillant a jegyem. és akkor ő meghallgatott, sőt, mivel ő volt az addig nem látható személyzet felettese, így a korrekt parkolási díj megfizetése után szervíz üzemmódban kiengedtek. a fickó egy úriember volt akkor, mert bár már újabb félórát kezdtem meg, de azt mondta, az nem számít, mert már régóta látja, hogy itt csatangolok a kocsik között bánatos képpel. így 4000 helyett 750-nel megusztam a varázslatot.
15:58
2004. 09. 14.
ilyenek a felejtős dolgok. a pörköltöm hiába lett nagyon finom, a tésztát ott felejtettem kissé - épp egy gyermekfürdetésnyit -, az meg bosszúból szétfőtt, úgy igazán. na de ha éhes az emberlánya, bazira, akkor már ez sem számít. jó sok uborkát kell hozzá enni, és egészen élvezhetővé válik. aztán gyorsan enni utána valami édességet, csokit például, mert a fagyasztóban ottfelejtett dobozos sör mindent beborított a tartalmával - miután szétfeszítette a dobozt, és kirobbant belőle kissé-, még a maradék fagyikat is. most ki se nyitom a hűtőt, olyan szaga van, hogy az valami rettenet. majd csütörtökön a takarítónénit rábeszélem..
6, 75, 82, 83, 86. hogy lehet ilyen vacak számokat húzni a lottón? szörnyedelem.
22:25
ha-ha-ha. a kínos az, hogy nem találom, mit állítottam be rosszul. innen nézve minden jónak tűnik, oszt mégse.
22:13
mekkora adag bénaság van bennem, hát hihetetlen. végre van kapcsolat, megérkeznek a levelek, gyorsan válaszolok is sokra, aztán meg sehol semmi. még ma sincs válasz, pedig sokmindennek kéne érkeznie. aztán meg valami mégsem jól van beállítva, mert az összes megírt levél a küldésre szántak között várakozik, és nem tud elmenni, mert could not connect to the server. he-he-he.
22:12
2004. 09. 13.
a Jógyereket 14 deka választja el a születési súlyának duplájától. a féléves kortól (elvielg ekkora kell megduplázni nagyátlagban) meg még két teljes hónapra van. én meg csodálkozom néha, hogy estére bazira fáj a hátam. kellene menni megint tornázni reggelente.
19:12
a szombati kirándulásról hazafelé elhatároztam, hogy megjutalmazom kissé elnyűtt testemet egy forró, illatos fürdővel. aztán valahogy úgy alakult, hogy mgésem jutott rá idő, vagyis későn lett volna, de akkor már túl álmos voltam. ehh, gondoltam, majd holnap. akkor is jól fog esni. aztán meg vasárnap se lett belőle semmi, meg most az előbb is eszembe jutott, hogy még fürdetés előtt most időileg beleférne, de most meg már megint nem lehet, mert a hormonok, azok a kis genyák beleszóltak még a habfürdésembe is. már arra sem emlékeztem, hogy van ilyen...
19:11
többnapi nyikorgással kieszközöltem magamnak egy jó hosszú madzagot, és ezáltal az irodából jön megint az internet, csak úgy folyik bele a gépembe. és hirtelen olyan sok levelet kaptam, hogy az már nem is sok, hanem rengeteg. csak sajna mindenki viagrát akar eladni nekem, ráadásul olcsón!
14:31
2004. 09. 12.
pénteken minden szabad percemben dolgoztam, szomaton egész nap
kirándultunk unokahúg 1-gyel, unokaöcsémmel és anyámmal. ma pedig
lógás, meg egy csomó vizuális inger: startrek, forma1.
2004. 09. 08.
ki akarom használni ezt a csodálatos szelet, és ágyneműt mosok, hogy a szélben száradjon meg, mert annak olyan csodás az illata, és annyira finom benne aludni. amíg a mosómasagép dolgát teszi, mi Ella Fitzgeraldot hallgatjuk, és énekelem vele, hogy They can't take that away from me.. a Jógyerek meg csak nevet rám :)
18:42
a múltkor finoman csak annyit mondtam, zöldüljön meg. mostmár nem finomkodok: rohaggyon meg a TB! sokadik alkalommal sokadik papírt hurcoljuk oda, hol én hol jóanyám, mint meghatalmazott (mert ehhez is papír kell, tanúkkal, miegymás). mindig újabb és újabb papírt kérnek, olyat, amiről előzőleg említést sem tettek. ráadásul amit kérnek, az már két formában ott van náluk. az utolsó előtti munkáltatóm ugye én magam voltam, mivel kényszervállalkoztattak. ennél fogva sorra magamnak állítgatom ki a munkáltatói igazolásokat a tavalyi évben magamnak papíron kiosztott minimálközeli béremről. már kétféle papíron pecséttel, aláírással beadtam a szükséges adatokat, most egy harmadikféle nyomtatványon szeretnék ugyanezt. egy héten belül. a kisfiam szombaton négy hónapos, s mióta megszületett, egy árva kurva fillért nem kaptam. okés, hogy a Jóember sem a 10. napon ment el azanyakönyvi kivonatért, okés, hogy a munkáltatómnál is elcseszték a papírokat, de eddig 4 alkalommal jelentünk meg a mindenható TB-nél, és még mindig sejteni sem lehet, mikorra lesz ebből pénzem. ezt hogyan merik megcsinálni egy anyukával és egy bébivel??
2004. 09. 07.
még elküldöm az utolsó sürgősfontos leveleket, aztán beájulok az ágyamba. reggelig fel sem szeretnék ébredni :)
23:03
mivel az ezernyi dolgomból nem csináltam meg hétvégén semmit, mára már millió dolgom lett. a Jógyereknek meg 'anya légyszíves egész nap velem törődj, mert nyűgös vagyok' napja volt. viszont mára már el kellett készülnie néhánynak a sokmindenből, így eléggé zaklatott napom volt. a kisfiam estére kisimult, másfél órával később aludt el a szokásosnál, de ezt az időt nyugodt mosolygással töltötte. én viszont mostanra pukkadtam ki, fájnak a vállaim (sok ez a 7,5 kiló egész napra a karjaimban), és mostmár én vagyok nyűgös.
23:02
2004. 09. 06.
és akkor az történt, hogy csintalan unokahúg 1-et kicsit ráncba szedtem, aztán anya ebédet csinált, utána mind elmentünk a temetőbe, ahol mostmár az összes nagyszülőm sírja áll, és engem megint - mint gyerekkorom óta mindig - megérintett a temető csendje, a fák susogása, a kopott kövek, halvány feliratok, az apró gyermeksírok, a kocsi a napon állt, így hát siettünk, hogy a Jógyereknek is jó legyen. aztán pedig nekiláttunk palacsintát sütni, hárman egy konyhában. érdekes volt mikor magunkat néztem, anyám konyhájában mindhárman olyan otthonosan mozogtunk, csak én akadtam meg kissé, mikor a lekvárért nyúltam rossz helyre. 52, 30, 8 (majdnem 9). és ezernyi dolgom lett volna vasárnap, de mielőtt eljöttem, mindenki mosolygott kicsit, és ezért megérte az ezernyi fontatlan dolog elé helyezni ezt a fontosat. _otthon_ lenni egész nap.
23:02
2004. 09. 04.
alig három hete, hogy nagymamám elment. tegnap az egyik nagynéném is. szomorúság megint. anyát nagyon megviselte, csak sírt a telefonba, alíg bírtam megnyugtatni..
19:41
2004. 09. 03.
annyi mindent nem tudok, pedig jó lenne. vagy legalább sejteni.
20:50
2004. 09. 02.
tele minden postaládám olvasnivalókkal - mindeféle munka felől ma jönnek a szükséges irodalmak. holnap tanulás nagy sebességgel. jó lesz :) édes kisfiam magát szórakoztatja éppen, s mivel már a fejlődésének azon fokán van, hogy teljesen pontosan tud nyúlni tárgyakért, ügyesen meg is fogja, egyik kezéből a másikba teszi és vissza. avval együtt, hogy ennyire finomodik a mozgása, továbbra is komoly kihívásokkal kell szembenéznie: ha kiesik a szájából a cumija (vagy inkább megfogja, és kihúzza - mert az jó móka), akkor először jön a nyafizós hangfekvés, hátha valaki megsajnálja, és visszateszi a szájába. ha ez nem jön be - mert szegénynek kegyetlen is tud lenni az anyja -, akkor jön a próbálkozás. a cumit még meg is tudja fogni, és jól céloz a kis szája felé, csakhogy az a fránya karika rajta pont rossz irányba van, ha úgy fogja, ahogyan kézre esik, akkor 90 fokkal elfordulva kellene bejátszani a lukba. ez meg még nem megy. aztán az igazi nehézség, mikor már elég izgatott és kapkodja a kicsi fejét is, a mozgó lyukacskába beletalálni. sokáig tart, míg feladja, de ha nem megy, nem erőlteti. elhajintja a cumit, és a következő elérhető tárggyal (Vak Boci füle, Egér Koma orra vagy Julcsi baba lába) újrakezdi. én meg ülök tőle 5 méterre, és csak nevetek.
17:20
2004. 09. 01.
a következő két hét nagyon dolgos lesz, már várom, hogy kicsit használatba vegyem az agyamat ismét. és valahol bele akarok szorítani pár nap lélekpihentető vidéki levegőzést is. menni fog, mert akarom, hogy így legyen.
19:39
