a reggelben az a legjobb, mikor felébred a Jógyerekem, egyedül van a szobában, nem sír, nem nyafog, hanem elkezdi gügyögve mondani a magáét a félhomályban, mosolyogva. és ha most odamegyek, és föléhajolok, a világ legszélesebb mosolyával fog megint boldogságot csalni a szívembe. olyan jó, hogy van. :)