a reggelben az a legjobb, mikor felébred a Jógyerekem, egyedül van a szobában, nem sír, nem nyafog, hanem elkezdi gügyögve mondani a magáét a félhomályban, mosolyogva. és ha most odamegyek, és föléhajolok, a világ legszélesebb mosolyával fog megint boldogságot csalni a szívembe. olyan jó, hogy van. :)
a kertvárosi élet velejárói: nyáron rengeteg tücsök, pók, pillangó otthonosan mozog a szobádban (és nem hagy aludni) télen Te vagy a hómunkás, aki hajnalban a járdát zörgeti a hólapáttal a posta 15,30-kor bezár a bolt kicsi és drága, választék nincs a busz ritkán jár és jó 20 perc a menetideje a végállomástól (ami szintén nem a város közepe) idáig az összes félrészeg idióta a Te ablakod alatt fog megállni beszélgetni (hangerő) és/vagy pisilni ha babakocsival mész, haléadási sebességed alig nagyobb, mint nulla, mivel minden szembejövő eléd áll, hogy megnézhesse, majd feltegye az alapkérdéseket (dearanyosmennyiidős? fiúlány? dejóhúsbanvanszopizikmég? (szopizik! ettől külön viszketésem lesz) sétálnimennek? dejódolgavanmég...) és ugye a kutyaugatás... elvileg jó a levegő, bár annyi teherautó megy el csörögve-csattogva-dübörögve az apró kis utcában, ahol laksz, hogy az M3 teherautóforgalma ehhez képest szánalmas
2004. 08. 30.
még mindig van két sütim. mindjárt megsajnálom őket is.
21:34
a munkák kezdenek sorba állni végre, egyszer csak lesz pénzem is :) az a jó, hogy az irodai az nem időhöz kötött, a másiknál csak a telefont meg a kompjútert kell bekapcsolva tartani, az időhöz kötött meg már le van szervezve gyerekügyileg. így szinte Jógyerek számára észrevétlenül tudok dolgozni mégis.
21:33
2004. 08. 29.
lassan mégis lesz költözés, csak nem az eredeti elképzelések szerint. az pediglen meglehet, hogy a változásoknak még Berci is áldozatul esik. a tébének pedig az összes épülete zöldüljön meg. öt gömbóc karamellfagyi lesz vacsorára. van három sütim is (már tegnap óta), de még ahhoz sem volt kedvem. a fagyit is csak sajnálatból..
22:09
olimpia. néztem a hölgyeket reggel, szépen versenyeztek. a dobogón állva néztem az arcaikat, s elgondolkodtatott, mi minden is van egy ilyen verseny első, második vagy akár harmadik helyezése mögött. a német Fischer például, aki már elmúlt negyven éves, és még mindig naponta keményen edz, és sportban öregnek számító kora ellenére alig akad, aki mégis jobb nála. vagy Josefa Idem, akinek két kis gyermeke van, a kisebbik még karonülő. ő vajon mi mindenről mondott le azért, hogy a második gyerek után is visszaüljön a hajóba, és keményen dolgozzon, hogy ott állhasson a dobogón. nagyon tisztelem őket ezért, és tisztelem mindazokat körülöttük, akik lehetővé teszik számukra, hogy sportolhassanak. az viszont elgondolkodatott, hogy rengeteg sportágban láttam igazán régóta az élvonalban versenyzőket. vajon tényleg ennyire jók ők, vagy az utánpótlás egyre gyengébb? miért nem szeretnek a mai kölykök sportolni, mozogni, versenyezni, küzdeni? lusták? kényelmesek? nem hiszem, hogy ma már csak a technika tud javítani a sporteredményeken, hogy csak a jobb felszereléssel lehet valaki győztes. szerintem a kitartás az egyik, ami ritka kincs ma már...
17:45
valahogy a héten úgy elfáradtunk, hogy ma kettesben kis megszakítással átaludtuk az egész délutánt. presze, foghatnánk az időjárásra is, de minek, ha végre megint szépen süt a nap, legalább avval ne legyen bajunk. a félhosszú hajam is tovább hullik, amiben az a rettenetesen bosszantó (az, hogy hullik, most önmagában nem zavar - még hitegetem magam a hormonok okozta természetes mivoltával), hogy mindenütt hajszálakat találok. az előbb, mikor teregettem, alig volt bébiruha, amiről nem kellett a hajamat szedegetni. remek.
17:21
2004. 08. 27.
sok a dolgom. jó lenne persze közben pénzt is keresni.
21:50
2004. 08. 25.
tor. túra. ma volt a temetés, nekem viszont munkaügyileg kellett távollennem. kora reggel kissé nehezen indultunk neki, a kisfiam egész napi anyatejkészletét itthon hagytam a hűtőben. újra nekiindultunk, majd rekord idő alatt jártam be a várost, mire sikerült elhagynom valahol - amiközben azt hiszem, minden éppen zajló útépítés az én útvonalamat érintette. a reggelit egy fél zacskó kocsiban felejtett életmentő csomagnak kikiálltott győri keksz helyettesítette. bár próbáltam másfelé terelgetni a gondolataim, nagyon hiányzott mellőlem még a kis bébim. majd belejövünk, végülis ez volt az első egynapos dolog, ami távoltartott minket egymástól. ő egyébként remekül élte meg, kicsit sem sírt utánam egész nap. a visszaúton volt társam is, pasi témában meg is váltottuk megint a világot - ahogy szoktuk :) persze nem sok új tudományunk van a témában, mert mi már hihetetlenül tapasztaltak vagyunk és kiokosodtunk rég. hisszük mi ;) hazaérni jó volt, kicsit végre összebújtunk Jógyerekkel, aztán meg rámtelepedett valami ócska kis fejfájás és most is itt ül a dög velem..
2004. 08. 24.
az egyik magyar sportoló letolt gatyával a fenekét mutogatta a stadionban az olimpián. mégis mit képzelt, hol van? pünkösdikirály választáson?? szégyen, amit csinált, ránk magyarokra nézve szégyen - mondom én, brahiból tette, mondja ő.
19:10
megint furi a rövid hajam. állandóan keresem, hogy feltűzzem, nehogy a kis törpike belékapaszkodjon. közben meg már nincs is ott haj, ahol én matatok. hehe. viszont így talán kevésbé látszik, hogy milyen sok hullott ki mostanában. ejj, ezek a hormonok már megint..
nos, megvolt végre a nagycsaládi problémafeltáró. egész jól ment. néha volt csak kicsit hangoskodás, de ez egy ilyen lármás családban még nem egyenértékű a felemelem a hangomattal. arról is beszéltünk, hogy otthon mindig mindenki irtó hangosan beszél, és nem azért mert kiabálunk egymással, hanem mert apánk 16 éve alig hall valamit, és ha nem beszélünk hangosan, azt hiszi, őt ki akarjuk hagyni valamiből. persze kívülről nézve ez igen furi lehet, és főleg lármás. remélem, anyám és öcsém együttlakásos megoldása végre sínre került és zökkenőmentesen fogják venni a hétköznapi akadályokat a fürdőszobamegosztásnál és a ki mosogat maesténél nagyobb problémákkal is. a nővérem újabb fogyokúrába kezdett, és ez végre eredményesnek látszik, a bátyámat meg meg kell gyógyíttatni, mert komolyan kezdek érte aggódni. én köszönöm jól vagyok, jól megvagyok a magam néhol nevetségesnek tűnő problémáival, remélem, hamarosan sikerül is megoldanom őket, de legalábbis egy kis kikapcsolódásra mindenképpen be kell neveznem, azt biztosan érzem.
2004. 08. 22.
az a csend olyan viharelőtti féle. s ráadásul azt hiszem, közeledik. a vihar.
19:19
2004. 08. 21.
a pelenka meg rohadtul dárga mulatság, úgyhogy meg is fogom beszélni a drága Jógyerekemmel, hogy hamar le fog szokni róla. az éjszaka alvás van témát is elég jól sikerült megbeszélni, pont két hónaposan először este 9-től reggel 5,30-ig aludt. na meg ugye azóta is. és ez is boldogság :)
20:22
kissé viseltesnek érzem magam. négy napja bármit eszem, utána gyomortáji ingereim vannak. elég kellemetlenkedés ez nekem. a meleggel meg általában semmi bajom, de ma még az is megviselt. délután meg azon gondolkodtam, hogy jó lenne valahogy végre elrendezni az összes parkolási rendetlenségemet is. elvarázsolódni ugyanis maguktól nem fognak, a csillagászati többnapos pótdíjat viszont sokallom értük..
2004. 08. 19.
ez a drága Jógyerek pedig igen jól kondícionál engem, mert már elhagytuk a 7 kilót is, úgyhogy szépen erősödöm, az bizonyos :)
22:28
még tegnap a híradóban láttam, hogy meghalt Lukin László, az én fehérgarbós bácsim. kisiskolás koromban tátott szájjal hallgattam a Mesélő Muzsika előadásait a Vigadóban. számomra Laci bácsi csodálatos volt akkor ott, sőt azóta is mindig, akárhol láttam. remélem, ő is úgy érezte, szép, értékes élete volt, hiszen hatalmas tudását, zeneszeretetét rengeteg embrenek adhatta át, s biztos vagyok benne, másokat is úgy magával tudott ragadni, mint engem, régen, kisiskolás koromban..
21:37
lehet, hogy nem az orvos utasítása szerint jártam el, de mondjuk úgy, inkább az ösztöneimre hallgatok.. a prevenciós eljárásként javasolt 'adjunk azonnal lázcsillapítót, nehogy belázasodjon' hülyeséget eleve figyelmen kívül hagytam. nem is volt rossz lépés, még este is csak 36,8 volt, pont mint egy nappal előtte. a lábára tettem borogatást, az kellett is, mert fájt neki nagyon, duzzadt volt, és piros. a hőemelkedéssel járó nagyobb folyadékigény miatt éjjel is kapott enni, lázas viszont csak hajnalban lett, akkor pedig nem ébresztettem fel emiatt, hanem csak borogatást kapott. jó hideget. reggelre alig érezhető hőemelkedésféle maradt, s vidáman ébredt, mindenféle éjszakai kúppal való kínzás nélkül. kapott még egy kis hűtést a mellkasán meg a hátán hideg vizes kendővel, aztán hagytam békén, mert olyan remekül érezte magát. persze ha ezt a tegnapi doktornéninek elmondanám, jó fel is háborítanám vele. úgy érzem, így volt jó, így volt helyes. nem szeretnék még homeopátiás gyógyszert sem adni neki, amíg komoly okom nincs rá. egy oltás kiváltotta láz pedig nem elég komoly ok.
12:42
