...túlélek mindent. ha beledöglök is...
 
Archívum
2012. 02. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2009. 09. 01.
2009. 05. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
<< most













 
szellemi eledeleim
Szerző:
Cím:
Kiadó:

Müller Péter:
Jóskönyv
Kurt Vonnegut:
Bajnokok reggelije
Éj anyánk
Macskabölcső
Hókuszpókusz
Az ötös számú vágóhíd
Virágvasárnap
Mesterlövész
Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Márai Sándor:
Füves könyv A négy évszak
A gyertyák csonkig égnek
Ég és föld
Szabadulás
Válás Budán
Szegények iskolája
Bébi vagy az első szerelem
A nővér

Kassai polgárok
Tájak, városok, emberek
Mágia
Föld, föld!..
Szindbád hazamegy
Csutora
Írók, költők, irodalom
Sirály
A sziget

San Gennaro vére
Napnyugati őrjárat
Mario Vargas Llosa:
Pantaleon és a hölgyvendégek
Eisenberg-Murkoff-Hathaway:
AZ A 9 HÓNAP
Hidas-Raffai-Vollner:
Lelki köldökzsinór
Szécsi Noémi:
A kismama naplója
Jami Lin:
Feng Shui Illatok
Gabriel García Márquez:
Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
Söpredék
Baljós óra
A pátriárka alkonya
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Szerelem a kolera idején
Száz év magány
Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
A tábornok útvesztője
Egy hajótörött története
Tizenkét vándor novella
Szilágyi Gyula:
Melegfront












az én dolgaim
 
2004. 07. 07.  

ami nem megy ki a fejemből azóta sem, az a hétfő éjszakai álmom. hétfőn voltam a doktorkánál szülés utáni kontroll vizsgálaton, s ha már ott jártam a messzi belvárosban, hát végre bevittem az irodába a rosszul kitöltött papírokat javításra. beszéltem pár szót a főnökömmel is. ezek után éjjel egy olyan furit álmodtam, miszerint a főnököm szólt, hogy vigyázni kéne a gyerekeire egy kicsit, aztán a dolgok úgy bonyolódtak, hogy az egész családjával (férj-feleség-háromgyerek) nálunk kellett tölteniük az éjszakát, amiben a nálunk is kicsit fura volt, mert volt ott még unokahúg 1 és unokaöccs is, meg Jógyerek. aztán valahogy elrendeztük, hogy elférjen a sok gyerek, de arra már nem emlékszem, hogy ki kivel aludt egy ágyban. viszont az megmaradt, hogy a főnököm nagyon hálás volt a segítségért, kicsit olyan arcot vágott, mintha épp menekülnének valami elől, s én lennék a jótevő, aki segít megmenteni a családját.. hát furi volt, az biztos.


9:53

 
visszavonom a szomszédnak kiutalt feketepontot. mivel napok óta nem volt internet (és a hozzáértők segítségével mindent megnéztünk már hatszor), s látszólag nem volt hiba a dologban, először azt gondoltuk, az én gépem pukkant ki. de kiderült, hogy annak kutyabaja sincsen (de egy hülye szó, de tetszik :) ). akkor viszont a gyanú egyértelműen a szomszédra (akitől momentán 'kölcsönzöm' a hozzáférést egy routeren keresztül) terelődött, miszerint  nem fizette be a számláit..
ma reggelre viszont kiderült, hogy a router rokkant meg, így visszafolyott a net a gépembe gyorsan. :)

9:06

2004. 07. 03.  
pipogya! – hallom meg a szót, amit alig emlékszem, mikor hallottam utoljára. teregetek a teraszon, és a madárcsicsergés mellett a buszmegállóban zajló párbeszédeket hallgatom. messze a megálló, de pont olyan a helyzet, hogy a teraszon úgy hallani, mintha mellettük állnék. te hülye pipogya! – mondja megint. odanézek, alig látom a fák között, ki mérgelődik, s főleg kivel. s akkor lecsapott rá. a kisfiú 9-10 éves lehetett. a pipogya. kezét ösztönösen emelte a feje elé, hogy kivédje a kivédhetetlent. az meg csak ütötte, a szarházi. ahol érte. a kisfiú próbált elhúzódni - ha hiszen ilyenkor lehetne.. s akkor (God’s finger!) hallani lehetett, hogy jön a busz. a férfi mostmár arra figyelt, így a gyermek egy kis időt nyert – gyanítom nem sokat… hát van annál alávalóbb, mint egy gyereket megverni?
engem is elvertek gyerekkoromban, nem is gyakran, nem is ritkán. tudom, hogy semmit sem ér. nem tanított és nem nevelt. talán annyit ’tanultam’ meg, hogy azért sem mutatom kifelé, ha valami fáj (vagyis azért iszom a levét egy életen át..). ez volt akkor az én bosszúm. nem sírtam, álltam, tűrtem, hagytam. és dacosan mondogattam magamban, hogy a_zért_sem_. ha valamit nem lehet elérni egy gyereknél szóval, azt nem lehet erőszakkal, fizikai erővel sem. Ha mégis megtettem, amit akartak, többnyire azért, mert valamiféle sajnálatot éreztem a másik iránt. Ha meg egészen kicsi gyerekekről van szó, legszívesebben én is fognám, aztán jól elverném az apját/anyját, amiért bántja - ahelyett, hogy megvédené.

20:47

2004. 07. 02.  

Cs. osztálytársam volt középiskolában, aztán később még sok apró dolog történt velünk, egyidőben velem dolgozott, aztán magam helyett ajánlottam egy állásinterjún, s azóta is ott dolgozik. néha felbukkan, majd eltűnik újra, egy szar alak miatt évek óta nincs társa, mert a szaralak azóta is visszajár hozzá, és akár hetente összetöri a szívét újra meg újra. Cs. pedig a szerelmes és ostoba nőt adja, aki hagyja. legtöbbször nagyon vidámnak látszik, de én, aki tizenhat éve ismerem, látom, hogy belül milyen szomorú, csalódott és kiábrándult. azért jó vele lenni kicsit, mindkettőnknek jót tesz a másik társasága. Cs. ma megint eszembe jutott.
Cs. szerint ő volt _A_ színész. _A_ férfi. amolyan tinédzseres módon rajongott érte. én főleg a keresztapában nyújtott alakításáért szerettem. ma halálhírét hozták, s olyanokat mondtak, hogy Marlon Brando nincs többé. furi. Marlon Brando már régóta nincs többé, ha úgy vesszük, már rég nem vállalt szerepeket, s így számunkra - nézőknek - nem adott újat. ha úgy nézzük, Marlon Brando mindig is lesz, hiszen amit alkotott, az mindig itt marad velünk, lehet újra és újra megnézni.
de hát ilyenek vagyunk mi, emberek. a melegvizet is akkor értékeljük igazán, mikor nincs. (ez biztosan így van, gyerekkoromban számtalanszor éreztem ezt, mikor a nyári karbantartás miatt két hétig nem volt a lakótelepen melegvíz..) valójában elszomorít, hogy írók, színészek, s más mindenféle emberek akkor jutnak csak újra eszünkbe, mikor már nincsenek többé közöttünk. persze ez is egy olyan nap, mikor lehet, hogy sokan a világon este levesznek a polcról egy filmet, s megnézik Brando-t megint, mert ma eszükbe jutott..

 


20:30

 

jólesne ma inni valamit, mondjuk egy gint tonikkal vagy egy whiskeyt. ha jobban belegondolok, igen régen ittam ilyesmit, az elmúlt 11 hónapban néha egy kis bort, de azt is többnyire otthagytam. most először jutott eszembe, s hogy ne igyak mégsem, arról az is gondoskodik, hogy nincs is itthon mit. így legalább nem ártok meg senkinek :)


18:10

 

megkésve, de még januárban áttelepítettem az autóm kötelező biztosítását egy olcsóbb biztosítóhoz. annyival olcsóbb, hogy a nagyedéves díjnál alig kellett többet fizetni, és már fél évre rendeztem a kötelezettséget. ígérték, hogy az igazolást - amit a rendőröknek fel kell mutatni, ha kérik - hamarosan küldik. március közepén meg is érkezett, bár csak három hónapra szólt. telefonáltam, azt mondta a néni, hogy küldik majd automatikusan a következő negyedévre is, mert be van fizetve. egy jó hónapra rá meg is érkezett. most eszembe jutott pár napja, hogy hamarosan aktuális a második félévet is befizetni, nehogy a rendőr vegye észre, hogy lemaradtam. anyának oda is adtam a pénzt, ha megkapja a csekket, fizesse be. teltek a napok, s végre megjött a boríték a biztosítótól, de nem csekk volt benne, hanem igazolás a harmadik negyedévre vonatkozó biztosításról. remélem, a csekk most olyan 'gyorsan fog megérkezni', mint eddig bármi, amit ígértek.. végülis, amíg nem csinálok bajt, nem lehet gond, igazolásom van a rendőrnek :)


17:42

 
már ebédet is az internet segítségével intézek. most akkor függő vagyok, vagy csak beszorultam itthonra??
13:35

2004. 07. 01.  
másfél napig izgatottan bontogattam ki a pelenkákból, hogy hátha van benne végre valami. néha sikongatva sírt fel, de hiába erőlködött. ma végre délután rendbejöttek a dolgai, s estére már újra mosolygós volt. szörnyű látni, hogy milyen fájdalmas dolgokon megy ő is keresztül, az arcán látni, segíteni meg nem sokat lehet, ezzel nagyrészt neki kellett megküzdeni..
ma megjöttek a könyveim is, amit pár napja rendeltem meg. ha lesz erőm, holnaptól Márquezt és Márait olvasgatok a gyermeknek, egy ideig még úgyis csak a hangom érdekli, nem annyira a mondanivalóm.

21:34

 
megszenvedjük mindketten. én a pokoli fájdalommal küzdök, ő meg a szokásos 15-20 helyett 40-50 perc alatt (sem) eszi tele magát. ráadásul én gyors javulást vártam ettől is, de még nincs semmi..
14:44

« Elejére | Újabbak
 
nekE-MAILj