2004. 06. 29.
a kórházban nem sok minden történt, mondjuk úgy: megveregették a vállam, hogy csak így tovább. aztán nem volt szerencsém a parkolási társaságnál, a bátyám késve jött a boltba, így addig elmentem ebédelni, ott találkoztam T.-vel (az orgonalopóssal), aki beleszeretett a Jógyerekbe egy perc alatt. haza is vitte volna azonnal. aztán mire kiértünk az utcára, lebilincselő látvány fogadott. az autóm kerekén. jó sokára jó sok pénzért leszedték, így elég későn, de még evésileg időben értem a boltba, aztán bevásárlás lebonyolítás, aminek a végén a bevásárlókocsit lelökte a szél a járdáról, kigurult az úttestre egy autó elé, amiből kibújt egy haragos bácsi, és meg akart verni. próbáltam tájékoztatni, hogy semmi közöm a széljáráshoz, és nekem elsősorban a gyerekülés körül volt a figyelmem, nem különösebben érdekelte. így elhajtottam. mellette. amúgy ha valaki kimondja azt a szót előttem, hogy anyatej, átharapom a torkát. nemtréfálok.
22:25
megyünk a kórházba. miben lehet még reménykedni egy hónap után??
10:02
2004. 06. 28.
megint megfájdalmasodtam. nagyon. nem találom az algopyrint. ettől ideges vagyok, és a fejem is kezd fájni. most menjek a kórházba, vagy várjak reggelig, hátha..?
22:57
ma még mindig olyan volt az internetes hozzáférés, mint a mesében. hol volt, hol nem volt...
22:51
2004. 06. 27.
visszatöltöttük a világhálózatot. viszont mostmár sok a dolgom. pedig volt sok gondolat, amit. mindegy..
20:12
valahogyan elfogyott az internet a gépből otthon. ma meg eljöttünk nagyapóhoz, aki két napja egyedül van. most mi vagyunk a társasága. el is vonult félóra után - gondolom vágyott a magányra. addig főzés van - sültoldalas lesz, párolt káposztával. én mégis inkább a pörköltre szavazok a hűtőből..
15:33
2004. 06. 25.
ez a cseppet sem nyárias és cseppet sem barátságos időjárás nagyon nyűgössé tette a kisfiam. egész nap nyekergett, semmi sem volt igazán jó, nem tudott még egy jót aludni sem, ettől meg csak még nyűglődősebb lett. ma végre megkaptam a születési anyakönyvi kivonatot is. két dolog van benne, ami furi. az új állampolgárocska neme nem férfi, hanem fiú, és van neki származási helye is. nem, nem születési, olyan is van, az külön rovat. származási helye. mekkora egy bénaság már.
a család nagyrésze ma este végre indul nyaralni, remélem jó utuk lesz. anya is nyugodtabb már valamivel, sikerült az utolsó pillanatokban lezárni a hitelügyletet végre, így ezzel legalább nem stresszeli magát a tengerparton. vasárnap meglátogatom apámat, ne legyen olyan egyedül.
vannak ügyfelek, kollégák, akiknek az ember egyszer szívesen megmondaná, hogy mit gondol vagy érez már a nevük hallatán, vagy telefonszámuk megjelenésekor a mobiltelefon kijelzőjén. de nem szabad, mert ha lojálisak vagyunk a céghez, ahol dolgozunk, akkor nem teszünk olyat, ami a cégnek nem jó. pedig néha rohadtul jólesne megtenni. ha vissza akarok menni ide dolgozni, akkor jobb, ha visszafogom magam. még szerencse, hogy csak e-mailben meg telefonon kommunikálunk és nem videokonferencia zajlik közöttünk.
a bevásárlásba a biztonság kedvéért hangyacsapda is volt, most kihelyeztem ezt, mert sütőport (népi gyógymódként kaptam a tippet) nem találtam itthon. erről eszembe jutott, hogy ideje volna megcsináltatni a sütőt, mert gyanítom, egyhamar mégsem költözünk el..
17:17
már megint szörnyű fájdalmaim vannak. hát sosem lesz ennek vége???
16:01
2004. 06. 23.
ma elvittek több, mint 1 liter anyatejet a beteg kisbabáknak. ez jó érzés, nagyon. és végre feltaláltam a spanyolviaszt - bevásároltam az interneten. hitelkártyával. házhozszállítással. most egy darabig csak tej-kenyér kell a boltból.
19:27
az OTP pedig zárjon be! az anyakönyvvi hivatal is.
2004. 06. 22.
most félreteszem minden nőiességem, és. kurva hangyák! hogy a retekbe lehet eltűntetni őket?? az előbb a nyakamba potyogott kettő, mert már a bazinagynövényünkre is felmásztak. legalább ennék meg róla a levéltetveket, de nem. ők a nyakamba ugranak. csak szabaduljak el itthonról egy félórára, az összes létező hangyaírtót, csapdát idetelepítem. natessék.
18:52
láttam egy műsorelőzetest a Viasaton. arapara a címe. remek :( olyan kár, hogy már nem 'divat' szépen magyarul beszélni. hogy lassan a szleng kiszorítja a szép szavakat, és vannak fiatalok, akik már csak parázni tudnak - izgulni, félni nem, vagy akiknek minden azon múlik, hogy valami bejön-e vagy sem - pedig sokkal szebben árnyaltabban is lehetne mondani, ha valami tetszik, érdekes, szimpatikus, kellemes. szánalmas mindig a médiát hibáztatni, merthogy ezt hallják, látják mindenütt. szerintem ezért a szülők, tanárok is felelősek. a nyelv szeretetére, ápolására, helyes használatára meg kell tanítani a gyerekeket. de nem megy ez úgy, ha már az unokaöcsém alsós tanítónénije is ilyen kifejezéseket használ, vagy ha a szülő is úgy szól a gyerekhez az utcán, hogy "ne parázzál már attól a kutyától bazdmeg!".. és akkor az jut eszembe, hogy vajon az én gyerekem mit fog megtanulni, hogyan fog beszélni, mikor tizenéves lesz és a barátaival csicsereg..
persze azt csak remélem, hogy az idén is van szódakert és még mindig van hotdoggyártás.
14:20
most azt gondoltam ki, hogy ha legközelebb a városba megyek - mostanában elindulni valahová olyan nagy dolog lett, mint mikor régen valaki felkerekedett, hogy elmenjen a városba -, feltétlenül ennem kéne a szódakertben egy olyan finom hagymás hotdogot, amiből tavaly olyan jó sokat ettem. csocsózni most majd nem lehet, mert a Jógyerek ehhez még kicsi, de ha majd végre már feléri, az elsők között lesz, amit megtanítok neki :)
12:55
2004. 06. 21.
és akkor egészen mostanáig nem lehetett elérni a világ hálóját. mostanra meg elfelejtettem, mit akartam megkeresni rajta. bakfitty.
21:55
ma voltak itt az anyatejgyűjtőtől, hoztak mindenféle kacatot. egész komoly procedúra, amit végig kell csinálni, de állítólag hamar belejön az emberlánya. és akár milyen macerásnak is tűnik, ha az én gyerekem kapná, én is elvárnám, hogy ilyen gondosan bánjanak a tejjel. voltunk az ortopédián is, amiben az volt csak felháborító, hogy bár időpontott adtak, mégis várni kellett egy csomót, ráadásul sorbanállás is volt, bár minket előreengedtek végül. amúgy meg az utolsó percben véletlenül elolvastam a falon egy kicsi feliratot, hogy a csecsemőket a pelenkázón kell előkészíteni a vizsgálatra - vagyis a folyosón, a huzatban leszek szíves meztelenre vetkőztetni, s majd ha szólítanak, bevinni. hát, még szerencsénk is van, hogy nem télen kell mennünk, mert én még emlékszem, mikor kabátban vártam végig a 2 órás vérvételt ugyanazon a folyosón két méterrel odébb. ennyire nem kéne, hogy sietős legyen az a félperces vizsgálat, hogy pucér csecsemőkkel ácsorogjunk a folyosón..
16:59
