2004. 05. 31.
az egyetlen rémisztő, amire elvileg épp nem is gondolok, hogy ma este talán egy sebésznek is látnia kell engem, hátha úgy dönt, hogy ebbe még belevágunk.. ötödik napja megoldatlan.
19:28
este 10-re megyek a kórházba. már kissé eufórikus a hangulatom, délután valamit kértek tőlem, mire én fájdalmasan felröhögtem, és azt mondtam: 'nem megy, mert nekem most egy _csomó_ dolgom van'. hát ilyen egy hülye vagyok én.
19:28
bájdövéj tegnap előszedtem a kedvenc nadrágomat, és jó volt rám. éppencsak, de jó volt. ez gyorsan ment, hiszen csak holnap három hete, hogy csökkenni kezdett a pocakom mérete. a seb mostanra meg már nagyon szépen gyógyult lett.
12:59
2004. 05. 30.
ma, a kórházban töltött 4 óra alatt azon gondolkodtam, hogy miért történik ez velem. mert hiszem, hogy a dolgoknak van oka mindig. meg kell tapasztalnom, tanulnom valamit. talán ezúttal - ezen a keserves-fájdalmas úton - azt, hogy néha az ember bizony kiszolgáltatott, és hagynia kell, hogy kiszolgálják, hogy törődjenek vele, hogy segítsék. mások. hogy nem kell nekem mindig mindent egyedül megoldani, mert bizony van, amit nem tudok egyedül megoldani akkor sem, ha megfeszülök. ezt például. ha nem segítenének rajtam olyan sokat és olyan sokan, nem tudom, mostanra mivé lettem volna a Jóember nélkül, aki az etetésen kívül mindent egyedül csinál a Jógyerek körül (pedig a pelenkázásról az elején megegyeztünk, hogy ő azt nembírja megcsinálni, de most még azt is, szó nélkül...), anyám és a főztje nélkül, a nővérem kedves levelei nélkül, az egész családom bátorítása nélkül, a barátaim üzenetei és telefonhívásai nélkül, és a sok sok ismeretlen ismerős segítő és együttérző levelei nélkül, és persze Zsuzsi, az ápolónő nélkül, aki ma is végtelen türelemmel és kitartással segített rajtam. kemény lecke, szó se róla. hát akkor most tanulok. és köszönöm mindenkinek.
18:02
irány a kórház ismét.. továbbra sem működik semmi.
12:19
2004. 05. 29.
megjártam a kórházat is, a poklot is. még mindig gyulladásban vagyok, még mindig keserves életem minden perce, kivéve azokat, mikor a jóllakott kisfiam kissé aláltan teli szájjal mosolyog a világba. olyankor még érzem, hogy van miért élni. amúgy épp beletörődnék, hogy nincstovább. erőm semmi, kialvatlan, lázas, és fáradt vagyok, de ma sem alhatok ,próbálnom kell a csomót megszűntetni. még mindig reménytelennek érzem, mert a hölgy tanácsai - akivel reggel sikerült telefonon beszélnem a La Leche Ligától -, és a kórházi segítség sem hozott eddig semmi eredményt. sikertelen próbálkozások, a Jógyereket megint 45 percen át kínoztam, hogy próbáljon meg enni belőle, de olyan éhes volt, és úgy sír, már muszály volt a másik oldalról megetetni végre. azóta is azon dolgozom, hogy a következő alkalommal talán sikerül lohasztania a gyulladást. a lázam meg sajnos megint elindult felfelé, már 38 felett járt, mire a kórházból hazaértünk..
21:43
2004. 05. 27.
fürdés, vacsora - cumisüvegből, és mire készen lettünk, rettenetesen elfáradtam. most nagyon jól esne egy kis alvás, de ha nem kezdek neki a gyötrelmesebb részének, egy-két óra múlva megint felmehet a lázam. pedig már a hátem is hasogat, most úgy érzem, az erőm végén járok. ráadásul ma este egyedül vagyunk itthon, Jóember csak későn jön.
most nagyon el vagyok keseredve.. kezdődik minden előlről, ugyanúgy van minden, mint hajnali ötkor. csak még nem ment fel a lázam. hiába minden, amit próbálok, csak a csomók és a fájdalom. olyan kilátástalannak látom a dolgot. a védőnő meg nem tud jönni reggel, lerobbant a kocsija, de azért bíztat, hogy ne keseredjek el, meg fel a fejjel, meg tudja, hogy milyen nagy a fájdalom, de azért próbáljak meg mindent. hosszú és keserves éjszakám lesz, az már biztos.
20:19
ma reggel 5-kor rettenetes fájdalomra ébredtem. megmértem a hőm is, de egész normális volt 36,5. aztán etetés, szabadulás a feleslegtől, ami ritka nehezen ment, és mire 9-re(!) nagyjából kész voltam, már 39,5-nél tartottunk. olyan fájdalmat éreztem minden tagomban, hogy a mosdóig nem tudtam kimenni. mostanra kicsit jobb, a védőnő segített, eljött, és meggyötört - bár ő ezt masszírozásnak nevezte -, de hát ilyenkor csak ez segít. azt hsizem, még életemben nem éltem át ennél fájdalmasabb dolgot, mint egy eltömődött tejcsatorna. az ájulás határán voltam. az is biztos, hogy nehezebben járok, mint a műtét után hat órával..
18:03
2004. 05. 26.
ez olyan mókás kép. aggódó mama a csemetéjével, igyekvő papa. mégse jó valamiért..
eljutottam végre a tüdőszűrésre, bár csak úgy tudtam megoldani, hogy Jógyermekem átvittem a szomszédba. (erre a bolond titkárnőre a lovamat nem bíznám öt percre sem..) a szomszédlány nagyon boldog volt, hogy vigyázhat kicsit rá, bár mikor 40 perc múlva visszaértem, kicsit csalódott volt, mivel a gyermekem átaludta a náluk töltött időt, én is hamar visszaértem, így nem sokat babusgathatta. na majd máskor - ígértem neki :) holnap egy vérvizsgálatot kell lebonyolítani, mert kell egy AIDS szűrés is, aztán már talán jövő héttől el is viszik a felesleges anyatejet olyan helyre, ahol nagy szükség van rá. szörnyű dolog minden nap a csapba öntözni egy csomót, mikor tudom, hogy mennyi gyereknek lenne kincs az a kis tej..
18:07
ahh, most látom, hogy a tegnapi gondolataim elvarázsolódtak.. pedig. hétfő este varratszedés után elmentünk apámhoz látogatóba. ő még nem látta a legújabb kis unokáját, mert nem tudta senki elhozni se a kórházba, se hozzánk. mikor odaértünk, mondta, hogy anyám nincs otthon, és rettentően boldog volt, mikor mondtam, hogy nem baj, mert mi hozzá jöttünk. mikor a kezében tartotta a kisfiamat, és olyan nagy szeretettel fogta, és ragyogó szemekkel nézegette, az nagyon megható volt. unokaöcsém is nagyon örült, hogy mentünk, bár egy pillanatra elbizonytalanodott, mert már meg volt beszélve, hogy kedden délután ők jönnek meglátogatni, úgyhogy gyorsan megnyugtattam, hogy holnap jönni fognak hozzánk mindenképpen. aztán anyám is előkerült, mert elmaradt a lakógyűlés, ahová ment. úgyhogy nagyjából mindenki boldog volt egy estére otthon. tegnap meg anya hozott húslevest - mert a szoptatáshoz sok folyadékra van szükség -, spenótot - mert abban sok a vas, ami most nekem kell - és egy kis palacsintát - mert az nagyon finom :)
2004. 05. 25.
a tegnapi varratszedés nagyon gyors volt, mindennel együtt legfeljebb 5 percet voltunk a rendelőben. az én drága doktorkám amint beléptem az ajtón, épp kinézett aa rendelőből, és rögtön a másik szobába tessékelt - így nem kellett végigvárnom a sorban ülő öt beteget. aztán otthagyta a hölgyet a rendelőben, átjött hozzám egy ollóval, egy nyisszantás, egy húzás, és készen is voltunk. megkérdezte még, adhat-e két puszit, mert ügyes voltam, és ilyen gyönyörű gyereket csináltunk, aztán még kiment, megcsodálta ezt a Jógyereket, s mikor visszajött, a kezébenyomtam a hálámat. pénzben. mert neki tényleg hálás vagyok. egy szülészorvos általában akkor jelenik meg a szülőszobán, mikor már szinte látszik a gyerek feje. ő mellettem volt szinte egész nap, 30-45 percenként bejötthozzám pár percre, megvizsgált, vagy csak megnézte, hogy vagyok. bíztatott, kedves volt, és szinte olyan izgatott, mintha a saját gyermeke születését várná. saját elmondása szerint is minden születést, amit ő segít, kicsit 'magáénak' is érzi, hiszen a legtöbb esetben végigkíséri a kilenc hónapon a kismamákat. aztán a műtőben is mikor készen voltak az összestoppolásommal, szakított rá időt, hogy velem is törődjön, nem sietett el onnan. a körházban minden reggel meglátogatott, megnézte a sebemet, figyelte, hogy a kis bébim jól van-e, sárgul-e, eszik-e rendesen. szombaton csak azért bejött a krházba, hogy ne kelljen az ügyeletes orvásra várnom, amíg sorra kerülök, és elkészíti a papírjaimat, megcsinálta nekem ő. és nem a pénzért tette. ezt őszintén hiszem, mert már '99-ben, mikor rosszul lettem, hajnalban rohant hozzám a kórházba, emlékszem, még elnézést is kért, hogy így, borostásan, csapzottan érkezett, de az ágyból ugrott ki, mikor telefonáltak neki, hogy valami gond van. és ezért szeretem én is őt, mint orvost. hát ilyen az én doktorkám.
20:11
2004. 05. 24.
a teraszon meg kivágták a korlátot, most csak úgy hirtelen végevan, aztán meg csináltak rá olyan vacak, csillogóan fényes szürke iparipadló szerű valamit. egy darabig hittük, hogy ezt még valamivel leburkolják, meg hogy végre befejezik a korlátot, vagy úgy egyáltalán, valami rendezett külseje lesz a dolognak, de a munkások napok óta nem tűntek fel újra, aztán a házibácsitól megtudtuk, hoyg ez most így fog maradni. azt még ő sem tudja, meddig, de nem pár hétről van csak szó.. Jóember aztán azt mondta, hogy nembaj, két hónapot kibírunk így is. remélem is, hogy nem többet, és ez tényleg azt jelenti, hogy rövidesenhamarosan költözünk :)
17:07
mindjárt indulunk varratszedésre, ezzel a kórházasdi és egyebek jól elfelejthetővé válnak. Jógyereknél járt ma megint a védőnéni, aki szerint határozottan gömbölyödik ez a gyermek. éppen akkor jött, mikor elkezdett enni, és olyankor csak nagyokat nyel, néha megáll lihegni-pihegni, sóhajt vagy nyögdécsel néhány elégedettet, aztán folytatja. na ettől a néni teljesen el volt ámulva, mert annyira bájosan csinálja. aztán mikor tele lesz a pocakja, akkor csak elengedi magát, félálomban lóg a karjaimban, és mosolyog, olyan fültől fülig érőt. naná, hogy odavan ettől a védőnéni is, hiszen mi is imádjuk ezt hallgatni/nézni :)
17:04
2004. 05. 23.
olyan vagyok lassan, mint egy vegyiművek. hormonok jönnek, mennek bennem, és főleg igyekszik mindegyik valamiféle nyomozt hagyni rajtam kívül-belül. a hangulatomon, a bőrömön, ahol csak tudnak. a fejfájásom viszont múlóban, de még azért itt van. igaz, épp két nap válsztja el a két héttől. próbálom rávenni magam, hogy néha hagyjam csak úgy sírni kicsit, főleg, mikor tudom, hogy semmi baja. nehéz. és néha meg azt mondom, biztosan a hasa fáj, és akkor felveszem, és megszeretgetem, és aztán úgy nekem is jobb.
19:47
2004. 05. 22.
az imént tudatosult bennem, hogy lemaradtam az időmérőről ma. nofene. ez az, amikor egészen addig nem zavart, amíg nem olvastam, hogy ki lett az első. tiszta gyogyiság, mert nem akkor aggasztott, hogy most van, és én nem tudom nézni, tehát tulajdonképpen nem is biztos, hogy annyira érdekelt. de. érdekelt. holnap viszont biztosan megnézem a futamot. mos_ta_ná_ban (ezt most lassan, tagoltan írom) feltűnt, hogy milyen gyakran elgépelek szavakat, leginkább felcserélem a betűk sorrendjét, régen nem volt ez ennyire vészes, biztosan kapkodóbbá váltam a billentyűzet felett. leggyakrabban azt írom el, hogy most. és nem tudom miért, de mókásnak tartom leírva azt, hogy msot, és néha nem is tudom, hogy kijavítsam-e, mikor észreveszem. aztán végül mindig felülkerekedik bennem a rendszeretőbbik énem a huncutabbikkal szemben, és mégis kijavítom. nem kéne mindig...
16:29
van ez a libris keresgélő itt a könyveimnél. a magam örömére csináltam, és nem is igen gondoltam, hogy mások ezt itt majd használják. aztán meg jól meglepett, hogy milyen sokat keresgélnek vele, sőt, a héten akadt rajtam kívül még valaki, aki bátran mer vásárolni könyvet mászkálás nélkül is, és ez jó. így még több értelme van a dolognak, és már nem annyira öncélú az egész.. :)
16:09
a patikában végre volt anyatejes zacsi, amiben le lehet fagyasztani a felesleget későbbi felhasználásra. 10 db (ami nekem max. egy hét alatt megtelik) 1400 egység pénzbe kerül. sima nejlonzacsi, bevonalkázva, hogy tudjam a mennyiséget, meg egy műanyagcsík a bezáráshoz. az a fajta, amivel kábeleket is összeszorítanak, meg a zacskós kenyeret. egy sima borítékban adják, még csak az a hatása sincs, mintha steril lenne. rá van írva, hogy a nagy amerikából importálják. ott van a csücskén, hogy made in the USA - patent pending. baszka, már régóta tudom, hogy a gyerekkészítésből sokan zsíros hasznot húznak, de azért néha elég durván csinálják...
14:50
ma egész nap fordítok, németre, angolra. vicces dolog. persze Jógyerek ma kimondottan nyűgös, úgyhogy alig ülök le, már pattanok is fel. fáradok is rendesen, érzem. most jólesne kicsit lefeküdni, de a lelkiismeret, meg hogy megígértem, hogy segítek.. és az 1700 kifejezésből még van bőven...
14:47
